Aymara-papagáj (Psilopsiagon aymara)

Az aymara-papagáj tudományos neve Psilopsiagon aymara (d’Orbigny, 1839). A papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó önálló faj, nem nemzetség vagy fajcsoport. Korábbi névkombinációja Bolborhynchus aymara; a kutatásban szereplő újabb taxonómiai jegyzékek a Psilopsiagon aymara nevet használják.

Kistermetű, hosszú farkú dél-amerikai papagáj. Megismerésénél érdemes különválasztanod a vadon megfigyelt életmódot, a fogságbeli tapasztalatokat és az általános papagájtartási ajánlásokat: a faj több életmenetadatáról kevés vagy eltérő információ áll rendelkezésre.

Biztosan igazolt őshonos országai Bolívia és Argentína, de nem e két ország teljes területén fordul elő. Bolívia andoki vidékei mellett Argentína északnyugati és középső-nyugati hegyvidékein is dokumentálták. Az argentin előfordulások között Jujuy, Salta, La Rioja, San Juan, San Luis és Córdoba is szerepel. Chile adata bizonytalan; Peru őshonos előfordulását a felhasznált források nem igazolták.

Élőhelyei bokros, füves-sziklás hegyoldalak, alacsony erdők és sztyeppes területek. Alacsony cserjésekben, Polylepis-állományok környékén, mezőgazdasági területeken, utak és települések közelében is táplálkozhat. Inkább hegyoldalakhoz kötődik, a sík Altiplano nagy részéről hiányzik.

A DKB jellemzően 1800–3000 méteres magasságot ad meg, ezen kívüli előfordulással és szezonális magassági mozgással. Ezért ne kizárólag zord, magashegyi környezethez kötött fajként gondolj rá.

A DKB szerint testhossza 18–20 cm. Legfontosabb ismertetőjegye a szürkés fejtető, a fehér torok és a zöld felsőtest. A részletesebb leírás szürkésbarna fejet, ezüstösszürke alsó arctájékot és mellet, valamint sárgászöld oldalakat említ. A hasonló Psilopsiagon aurifrons fajtól hosszabb farka is megkülönbözteti.

A nemek hasonló megjelenésűek; a tojó színei kissé tompábbak lehetnek. Tömegéről eltérő adatok szerepelnek: a DKB 45–62 g-ot, a HAGR/AnAge 30 g-ot közöl. Ezeket ne kezeld egységesen elfogadott tartományként.

Társas faj, gyakran kisebb csoportokban keres táplálékot az alacsony bokrokon. Hangja viszonylag halk; repülés közben gyors, háromrészes hívást is hallat. Természetes növényi táplálékai között füvekhez és lágyszárúakhoz kötődő eleség, valamint bokrok bogyótermései szerepelnek. A hozzáférhető leírás nem minden növényi részt pontosít, ezért számszerű vadonbeli étrend nem állítható össze belőle.

A DKB Argentínában november–januári költési időszakot ír le. Összefoglalója szerint a fészekalj 4–6 tojásból áll, a kotlás körülbelül 28 napig tart, a fiókák pedig 6–7 hétig maradnak a fészekben. Fészkelőhelyként épületüregeket és kaktuszokat is említ.

Ezek összefoglaló forrásból származó adatok, nem minden állományra érvényes, merev határértékek. A rendelkezésre álló kutatás nem támasztja alá megfelelően az évenként egyszeri költést, a kizárólagos monogámiát vagy a növényi anyagokkal bélelt szikla- és faodúfészek általánosítását. A vadonbeli költési adatok önmagukban fogságbeli tenyésztési útmutatónak sem elegendők.

A kutatási összefoglalóban szereplő intézményi adatkapcsolat szerint a faj IUCN-kategóriája LC, azaz nem fenyegetett. Az argentin 2017-es országos értékelés szintén nem fenyegetettként sorolja be. Ez nem jelenti azt, hogy minden helyi állomány biztonságban van; a közvetlen IUCN-értékelés dátumát és a populációtrendjét a kutatás nem tudta hitelesen lekérni.

A briefing szerint az aymara-papagáj CITES II-es faj, az Európai Unióban pedig a B melléklet alá tartozik. Ezek kereskedelmi és jogi kategóriák, nem az IUCN veszélyeztetettségi fokozatai. Az uniós besorolás külön szabályozási rendszer része.

Vásárlás vagy szállítás előtt ellenőrizd az aktuális előírásokat és az állat eredetére vonatkozó iratokat. A 2026. október 21-i kutatási összefoglaló nem határoz meg konkrét magyar nyilvántartási vagy ügyleti kötelezettségeket. Dokumentált program nélkül fajspecifikus természetvédelmi tenyészprogramok működését sem lehet állítani.

Tartásakor biztosíts megfelelő madártársaságot. A társas életmód nem jelenti azt, hogy bármely két egyedet azonnal összezárhatsz: az összeszoktatás legyen fokozatos. Figyeld az agressziót, és azt is, hogy minden madár hozzáfér-e az eleséghez és a többi erőforráshoz.

Repülésre alkalmas térre, változatos ülőhelyekre és táplálékkereső elfoglaltságokra van szüksége. A kialakítás legyen szökésbiztos, és tartozzon hozzá időjárási szélsőségektől védett belső tér. Hegyi eredetéből ne következtess korlátlan hidegtűrésre.

Ezek általános papagájtartási alapelvek. A felhasznált kutatás nem ad fajspecifikusan hitelesített minimális röpdeméretet vagy teleltetési hőmérsékletet, ezért ilyen számértékekkel nem helyettesíthető az egyedi tartási körülmények megtervezése.

A vadonbeli étrend iránymutató, de fogságban nem másolható egyszerűen: eltér az energiafelhasználás és az egyedi szükséglet. A kizárólagos magkeverék nem teljes értékű étrend. Az általános papagájtartási útmutatók megfelelő papagájtápot, zöldségeket és gyümölcsöket javasolnak, a kis papagájok étrendjében a magvak szerepét is elismerve.

Fajra igazolt százalékos recept helyett madárspecialista állatorvossal egyeztesd az összeállítást. Törekedj változatosságra, kövesd a testtömeget és a tényleges fogyasztást. Étrendváltáskor különösen fontos ellenőrizned, hogy a madár valóban megeszi-e az új eleséget; annak puszta felkínálása nem bizonyítja a megfelelő táplálékfelvételt.

Vadon élő állományra a kutatás nem igazolt megbízható átlagos vagy maximális élettartamot. A HAGR/AnAge egy fogságban 8,5 évig élt egyedet dokumentál, kis mintát jelezve. Ez dokumentált fogságbeli rekord, nem várható átlagélettartam, és nem bizonyítja, hogy a faj ennél tovább nem élhet.

Választás előtt mérlegeld, tudsz-e tartósan madártársaságot, repülőteret, változatos etetést és megfelelően védett elhelyezést biztosítani. A viszonylag halk hang vagy a kis testméret önmagában nem teszi egyszerűvé a tartását. Döntésedet a gondozási igényekre, az igazolható eredetre és az aktuális jogi feltételekre alapozd, ne bizonytalan élettartamígéretekre.