Andesi aratinga (Psittacara frontatus)

Az andesi aratinga (Psittacara frontatus, Cabanis, 1846) a papagájalakúak rendjébe, a papagájfélék (Psittacidae) családjába és a Psittacara nemzetségbe tartozó önálló madárfaj. Angol neve Cordilleran Parakeet; az andesi aratinga megnevezés itt ezt a fajt jelöli.

Korábban a Psittacara wagleri, illetve Aratinga wagleri alfajcsoportjához sorolták. Az összefoglalóban hivatkozott AviList 2025, IOC 15.2 és Clements 2025 rendszerek önálló fajként kezelik. Két alfaja a P. f. frontatus és a kisebb termetű P. f. minor.

Őshonos elterjedése Ecuadorra és Perura korlátozódik; Kolumbia és Bolívia nem része az igazolt országlistának. Ecuadorban délen, főként Loja térségében, Peruban az Andok nyugati oldalán és szárazabb belső folyóvölgyeiben fordul elő. A P. f. minor elsősorban Peru Andok közötti völgyeihez kötődik.

Nem kizárólag magashegységi madár. Erdőszegélyeket, hegyvidéki és galériaerdőket, másodlagos növényzetet, cserjéseket, mezőgazdasági területeket és települési parkokat is használ. Ecuadorban jellemzően 1000–2500 méteren, Peruban körülbelül 3000 méterig él. A sziklafalak költő- és közös éjszakázóhelyként fontosak.

A legdélibb elterjedési határ bizonytalan: az egyik összefoglaló Arequipa déli részét, a másik Tacna térségét jelöli meg.

Hosszú farkú, alapvetően zöld papagáj. A World Parrot Trust 38 cm-es testhosszt és 200–240 g-os tömeget közöl; egy másik összefoglaló 34–40 cm-t és 162–217 g-ot ad meg. A két adatsort külön kell kezelni, nem összevont mérettartományként.

A homlok, az elülső fejtető és a szárnyhajlat vörös. Csőre világos szaruszínű, csupasz szemgyűrűje fehér, lába barnás. A két ivar hasonló megjelenésű; a kék szárny nem megfelelő fő ismertetőjegy.

Társas, hangos faj, repülés közben éles, ismétlődő kiáltásokkal tart kapcsolatot. Többnyire kisebb csapatokban mozog: a World Parrot Trust legfeljebb húszas csoportokat, alkalmanként háromszáz vagy több madárból álló gyülekezéseket említ. Sziklafalakon közösen éjszakázhat.

Vadon gyakran a lombkoronában keresi táplálékát. Gyümölcsöket, magvakat és diójellegű terméseket fogyaszt, de természetes étrendjének részletes összetétele hiányosan ismert.

Kisebb telepekben, rendszerint sziklafalak hasadékaiban költ. A rendelkezésre álló adatok nem igazolják az egész életre szóló párhűséget, és a költési időszak sem dokumentált kellően ahhoz, hogy egyértelműen az esős évszakhoz kössük.

Biztos fajspecifikus fészekaljméret nem adható meg. A World Parrot Trust által említett három–négy tojás a rokon P. wagleri alapján tett feltételezés. A kotlás és a fiókanevelés pontos időtartama a megadott kutatásból nem állapítható meg. A kirepülés és a teljes táplálkozási önállóság külön fejlődési állomás, ezért ezeket ne kezeld azonos eseményként.

A megadott kutatásban szereplő, 2021. február 11-én készült IUCN-értékelés szerint a faj mérsékelten fenyegetett, Near Threatened (NT). Állománya csökken, a kifejlett egyedek globális száma ismeretlen. Fő veszélyforrásai a befogás, az üldözés és a földhasználat változása.

Az NT nem azonos a nem fenyegetett, Least Concern kategóriával, ugyanakkor nem tartozik az IUCN három fenyegetett kategóriájába sem. Az élőhelyek, különösen a költésre és éjszakázásra használt sziklafalak megőrzése fontos természetvédelmi szempont.

A kutatási jegyzet szerint CITES II. függelékes, az uniós szabályozásban B mellékletes faj. A korábbi, P. wagleri alatti névhasználat is számíthat a dokumentumok értelmezésekor. Ezek a besorolások önmagukban nem igazolják egy konkrét példány tartásának vagy átruházásának jogszerűségét.

Kifejezetten erre a fajra kidolgozott, ellenőrzött tartási protokoll nem szerepel a kutatásban. Az alábbiak általános conure-jóléti alapelvek, nem fajspecifikus vizsgálati eredmények.

• Biztosíts nagy, biztonságos mozgásteret és felügyelt repülési lehetőséget.
• Használj változó vastagságú természetes ülőágakat, rágható tárgyakat és táplálékkeresést ösztönző elfoglaltságokat.
• Gondoskodj rendszeres társas kapcsolatról és madárgyógyászatban jártas állatorvosi ellenőrzésről.
• Zárd ki a mérgező fémeket, a füstöt és a túlhevített tapadásmentes edények gőzeit.

A zajos hangadás természetes viselkedés. Tartás előtt mérlegeld, hogy a háztartásod és a környezeted elviseli-e. Más papagájfajok vagy a teljes conure-csoport ketrecminimumát ne tekintsd automatikusan megfelelőnek az andesi aratinga számára.

A természetes étrendben szereplő magvak nem indokolják a kizárólagos magkeverékes etetést. A VCA általános conure-útmutatója teljes értékű pelletet javasol fő táplálékként, megközelítőleg 75–80%-os arányban. Ez nem a P. frontatus fajon végzett etetési kísérlet eredménye.

Az AAV formulázott étrendet ajánl zöldségekkel, gyümölccsel és teljes gabonákkal kiegészítve, korlátozott mag- és diómennyiséggel. Az étrendet igazítsd az egyed állapotához, szükség esetén madárgyógyász állatorvossal. Friss ivóvíz folyamatosan álljon rendelkezésére. A vadonbeli tápláléklista és a fogságbeli etetési ajánlás eltérő típusú információ: az előbbi nem kész tartási recept.

Vadon élő andesi aratingára nincs megbízható fajspecifikus átlagos vagy maximális élettartamadat a megadott kutatásban. Fogságbeli élettartamát a World Parrot Trust sem számszerűsíti. A conure-típusú papagájokra megadott 20–35 év csupán tág csoportszintű tájékoztatás, nem e faj igazolt várható élettartama.

Felelős választáskor a hangosságot, a rendszeres társas kapcsolatot, a mozgástérigényt és az állatorvosi ellátás lehetőségét együtt mérlegeld. Beszerzés előtt ellenőrizd a madár eredetét, dokumentumait és az aktuális szabályokat. A hiányos fajspecifikus ismeretek miatt ne alapozz pontos élettartamígéretre vagy más fajról átvett tenyésztési adatokra.