A vörösbegyű fűpapagáj (Neophema splendida) Ausztrália száraz belső vidékeinek 19–21 cm-es, halk, talajon táplálkozó papagája. Tartásához vízszintes röptér, megfelelő társas környezet és…
Az ékes fűpapagáj (Neophema pulchella) Ausztrália keleti–délkeleti részének körülbelül 20 cm-es, többnyire talajon táplálkozó papagája. Fogságban tágas röpdét, megfelelő madártársat és változatos…
A szirti fűpapagáj (Neophema petrophila) Ausztrália déli és nyugati partvidékének kis termetű, olívás színezetű papagája, amely sokat táplálkozik a talajon. Fogságban legalább…
Az aranyosarcú fűpapagáj (Neophema chrysostoma) Ausztráliában őshonos, részlegesen vonuló, talajon táplálkozó papagáj, jellegzetes kék szárnyfolttal. Tartásához repülésre alkalmas röpde, megfelelő társas kapcsolat…
A narancshasú fűpapagáj (Neophema chrysogaster) Ausztrália kritikusan veszélyeztetett, 20–22 cm hosszú, vonuló papagája. Délnyugat-Tasmaniában költ, majd főként a kontinens déli partvidékének szikes…
A pompás álarcospapagáj (Prosopeia splendens) Fidzsi Kadavu és Ono szigetén őshonos, körülbelül 45 cm-es, vörös és zöld tollazatú faj. Fogságban nagyon ritka,…
A sárgahasú álarcospapagáj (Prosopeia personata) Fidzsi endemikus, jelenleg biztosan Viti Levun honos faja. Körülbelül 47 cm hosszú, túlnyomórészt zöld, fekete arcú papagáj,…
A feketefejű rozella (Platycercus venustus) Észak-Ausztrália endemikus papagája, fekete fejjel és halványsárga alapon sötéten pikkelyezett testtel. Tartásához tágas röpde, megfelelő társas kapcsolatok…
A keleti rozella (Platycercus eximius) Ausztrália délkeleti részén őshonos, körülbelül 30 cm hosszú papagáj, amely Új-Zélandon betelepített fajként él. Tartásához tágas röpde,…
A karmazsin rozella (Platycercus elegans) Ausztrália keleti és déli erdős tájain őshonos, földrajzilag változatos színezetű papagáj. Tartásához tágas röpde, megfelelő társas kapcsolatok…
A rozellaformák változatos papagájcsoportot alkotnak: ide tartoznak a feltűnő tollazatú rozellák, a karcsú fűpapagájok és a szigetvilági álarcospapagájok. Többségük Ausztráliában honos, a Prosopeia fajai pedig Fidzsi-szigeteki élőhelyekhez kötődnek. Mag- és növényevő madarak, amelyeknél a röpde, a mozgáslehetőség, a fajhoz illő étrend és a megfelelő társas környezet alapvető.
A rozellaformák nem egyetlen madárfajt jelölnek, hanem több, egymással rokonságban álló papagájcsoportot foglalnak össze. A felsorolt fajok között rozellák, fűpapagájok és álarcospapagájok is vannak.
A csoport elnevezése a kategória szintjétől függően rendszertani vagy gyűjtőnévi használatú lehet, ezért az egyes nemzetségek sajátosságait külön kell értelmezni.
A legtöbb ide sorolt faj Ausztrália déli, délkeleti vagy északi területein él. A Neophema fűpapagájai főként nyílt, füves, bozótos vagy tengerparti élőhelyekhez kötődnek.
A Platycercus rozellái erdőszéleken, ligetekben, szavannás területeken és mezőgazdasági tájakon is megjelenhetnek. A Prosopeia fajai Fidzsi trópusi erdeihez kapcsolódnak.
A rozellák közé tartozó fajok, például a karmazsin rozella, a keleti rozella, a sápadtfejű rozella és a feketefejű rozella, erős kontrasztú tollazatukról ismertek.
A fűpapagájok, köztük az ékes, az aranyosarcú, a vörösbegyű, a szirti és a narancshasú fűpapagáj, általában finomabb testalkatúak. A színek és mintázatok fajonként, sőt ivaronként is eltérhetnek.
Táplálékuk alapját sok esetben fűmagvak, egyéb magvak, rügyek, termések és növényi részek adják. A természetes étrend az élőhelytől és a fajtól függően változik.
A talajon keresgélő fűpapagájoknál különösen fontos a tiszta, biztonságos környezet. A vadon élő madarak a táplálkozás mellett sok időt töltenek mozgással és társas kommunikációval.
A rozellaformák hangos, aktív és kíváncsi madarak lehetnek. A rozellák gyakran párokban vagy kisebb csoportokban keresnek táplálékot, a fűpapagájok pedig sokszor a talaj közelében mozognak.
A Prosopeia álarcospapagájai erdei környezetben élnek, és a fákon való ügyes mozgás, a társas kapcsolatok és a gazdag hangadás fontos része a viselkedésüknek.
Fogságban a csoport legtöbb tagja tágas röpdét, erős ülőrudakat, rendszeres repülési lehetőséget és elfoglaltságot igényel. Egy kis kalitka hosszú távon nem biztosít elegendő mozgásteret.
A fajok között jelentős különbségek vannak a temperamentumban, a társas igényben és a hidegtűrésben. A tartási körülményeket mindig a konkrét fajhoz és egyedhez kell igazítani.
A narancshasú fűpapagáj és egyes más fűpapagájok természetvédelmi szempontból különösen érzékenyek. Ritkaságuk miatt a vadonból származó példányok befogása és kereskedelme komoly problémát jelenthet.
Csak ellenőrizhető, jogszerű származású madarat válassz, és ritka faj tartása előtt kérj naprakész szakmai és hatósági tájékoztatást.
A csoportba többek között a Platycercus nemzetség rozellái, a Neophema fűpapagájai és a Prosopeia álarcospapagájai sorolhatók. Közös vonásuk a szakállaspapagáj-félékhez kapcsolódó rendszertani háttér, miközben megjelenésükben, élőhelyükben és viselkedésükben jelentős különbségek vannak.
A rozellák általában zömökebb, feltűnőbb mintázatú madarak, amelyek gyakran erdőszéleken, ligetekben és nyílt területeken mozognak. A fűpapagájok karcsúbb, finomabb testalkatúak, sok fajuk a talaj közelében, füves élőhelyeken táplálkozik. Ez általános különbség, az egyes fajok életmódja ettől eltérhet.
Nem. A csoport fajainak tartási igénye különböző, és egyes ritka vagy természetvédelmi szempontból érzékeny fajok nem tekinthetők átlagos hobbiállatnak. Vásárlás előtt ellenőrizd a madár származását, a hatályos előírásokat, valamint azt, hogy biztosítani tudod-e a megfelelő röpdét, társas környezetet és állatorvosi ellátást.
A természetben főként magvakat, füveket, rügyeket, terméseket és egyes fajoknál virágokat vagy apró gerincteleneket fogyasztanak. Fogságban fajhoz igazított, változatos étrendre van szükség, amelyet madarakhoz értő állatorvossal vagy tapasztalt tenyésztővel érdemes összeállítani. A túl zsíros magkeverék és az egyoldalú etetés kerülendő.
Egyes egyedek megtanulhatnak hangokat vagy rövidebb szavakat utánozni, de ezeknél a madaraknál általában a természetes hangadás, a mozgás és a látványos viselkedés fontosabb, mint a beszédkészség. A hangutánzás egyedenként erősen változik, ezért ezt nem érdemes tartási célként kezelni.
