Aranyosarcú fűpapagáj (Neophema chrysostoma)

Az aranyosarcú fűpapagáj Neophema chrysostoma (Kuhl, 1820) Ausztráliában őshonos, kistermetű papagáj. A Neophema nemzetség önálló, monotipikus faja, vagyis nem különítenek el alfajokat. Angol neve Blue-winged Parrot. Nem azonos a hasonló tudományos nevű Neophema chrysogaster fajjal.

Karcsú testalkata, hosszú farka és nagy kék szárnyfoltja segít a felismerésében. Természetrajzának bemutatásakor érdemes különválasztani a vadon megfigyelt életmódot és a fogságbeli tartási ajánlásokat: az utóbbiak egy része általános madárjóléti elveken alapul, nem ezen a fajon végzett vizsgálatokon.

Egyetlen igazolt őshonos országa Ausztrália. Költőterülete Tasmania, Victoria déli része és Dél-Ausztrália legdélkeletibb vidéke. Költésen kívül északabbra, Új-Dél-Wales nyugati területeire és Queensland délnyugati részére is eljut, így elterjedése nem korlátozódik a délkeleti tengerpartra.

Részleges vonuló: a tasmaniai madarak egy része átkel a Bass-szoroson, más egyedek helyben maradnak. Mozgásainak részletei még hiányosan ismertek.

Füves pusztákon, füves aljnövényzetű ligeterdőkben, sós mocsarakban és félszáraz cserjésekben fordul elő. Legelőkön és más átalakított területeken is táplálkozik. A táplálkozásra alkalmas nyílt területek mellett költéséhez megfelelő odvas fákat tartalmazó erdőkre, ligeterdőkre is szüksége van.

Testhossza általában körülbelül 21 cm; egyes természetvédelmi összefoglalók 20–24 cm-es tartományt közölnek. A World Parrot Trust szerint testtömege 33–60 g. Hátoldala olajzöld, alsóteste sárgás, arcán sárga folt látható. Homlokán keskeny, sötétkék sáv húzódik, szárnyának nagy kék foltja fontos határozóbélyeg. A tojó rendszerint tompább színű.

Nappal aktív, jellemzően párokban vagy kisebb csapatokban figyelhető meg. Költésen kívül nagyobb gyülekezéseket is alkothat, de ezeket nem indokolt költőkolóniának nevezni. Más papagájokhoz viszonyítva csendes lehet; költéskor különösen rejtőzködő.

Táplálékát többnyire a talajon keresi. Különféle füvek, lágyszárúak és cserjék magvait fogyasztja, őshonos és behurcolt növényeket egyaránt hasznosítva. Ez a természetes magevés önmagában nem igazolja a kizárólagos szárazmag-etetést fogságban.

Monogám párokat alkot. Költési időszakát a BirdLife Australia október–februárra, a World Parrot Trust október–januárra teszi. Élő vagy elhalt fa, tuskó, esetenként fa kerítésoszlop üregében költ; a tojások korhadékra kerülnek. A korábbi leírás sziklaüregre és puha növényi fészekbélésre vonatkozó állítását a kapott kutatás nem igazolta.

A fészekalj rendszerint 4–6 tojásból áll. A BirdLife Australia szerint a tojó körülbelül 20 napig kotlik, miközben a hím táplálja. A fiókákat később mindkét szülő eteti. A kirepülés nagyjából 30–35 napos korban történik. A kotlás alatti és a fiókanevelési feladatokat ezért külön kell értelmezni.

A kapott kutatás szerint globális IUCN-besorolása Vulnerable, magyarul sebezhető. A Cornell összefoglalója 2022-re teszi a korábbi Least Concern kategóriából történő átsorolását. Az állomány nagyságáról, mozgásairól és fogyatkozásának pontos okairól jelentős bizonytalanság maradt fenn.

Fontos veszély az élőhelyvesztés, az odvas fák eltűnése, a táplálékforrásokat csökkentő legeltetés, a kedvezőtlen tűzrezsim és a szélsőséges időjárás. A ragadozók hatását a hivatalos értékelés részben valószínűsített veszélyként kezeli; nem tekinthető mindenütt közvetlenül bizonyított elsődleges oknak.

Ausztrália szövetségi EPBC-szabályozásában, Tasmania törvényében és Új-Dél-Wales 2023. augusztus 25-én közzétett határozatában is sebezhető besorolású. A World Parrot Trust CITES II. függelékes fajként jelöli. A globális veszélyeztetettségi kategória, az ausztrál jogi védelem és a nemzetközi kereskedelmi besorolás külön rendszer.

Ha tartását tervezed, repülésre alkalmas röpdében gondolkodj. A World Parrot Trust legalább 2–2,5 m hosszú, bejárható röpdét említ; ez ajánlás, nem jogszabályi minimum. A kis papagájokra vonatkozó általános útmutató szerint megfelelő lehet a füvesített, cserjésített teljes röpde.

Biztosíts repülési lehetőséget, biztonságos pihenőhelyeket, megfelelő higiéniát és táplálékkereső elfoglaltságot. A társas kapcsolatot összeillő madarakkal alakítsd ki. Az összeszoktatást felügyeld, és agresszió esetére legyen elkülönítési lehetőséged. Ezek általános madárjóléti elvek, nem fajspecifikus tartástechnológiai kísérletek eredményei.

Fogságban ne kizárólag száraz magkeverékre építsd az étrendet. Az általános állatorvosi irányelvek fajnak megfelelő, teljes értékű formulázott eleséget, friss zöldségeket, kisebb gyümölcskiegészítést és tiszta ivóvizet hangsúlyoznak. A fajspecifikus összefoglaló aprómagvakat, magérlelő füveket, zöldeleséget és teljes értékű tápot is felsorol.

Ellenőrzött, kifejezetten erre a fajra meghatározott étrendi százalékarány nem áll rendelkezésre. Ne tekints egy általános mag–zöldség–táp arányt bizonyított fajspecifikus receptnek: az étrendet madárspecialista állatorvossal célszerű kialakítanod.

A vadon élő aranyosarcú fűpapagájok átlagos vagy maximális élettartamára a kutatás nem talált megfelelő közvetlen adatot. Fogságra a World Parrot Trust valószínűsített 10–15 évet közöl, más Neophema fajokkal összevetve. Ezt becslésként kezeld, ne bizonyított átlagként vagy élettartamrekordként.

Felelős választás előtt mérd fel, hogy hosszú távon biztosítani tudod-e a röpdét, a társas kapcsolatot, a változatos etetést és a madárspecialista állatorvosi ellátást. A viszonylagos csendesség nem helyettesíti ezeket a feltételeket. Vásárlás előtt ellenőrizd a hatályos magyar és uniós tartási, kereskedelmi és adminisztratív előírásokat is: ezeket a kapott kutatás nem igazolta teljeskörűen.