Sápadtfejű rozella (Platycercus adscitus)

A sápadtfejű rozella, tudományos nevén Platycercus adscitus (Latham, 1790), Ausztrália keleti részén őshonos papagáj. Önálló faj a Platycercus nemzetségben; az ITIS rendszere a Psittaculidae családba sorolja. Két alfaja a P. a. adscitus és a P. a. palliceps.

Hosszú farkáról, világos fejéről és sárga-fekete hátmintázatáról ismerhető fel. Tartásakor ne tekintsd megbízható fajbélyegnek a „barátságos természetet”: a társíthatóságot és az emberhez való viszonyt egyedenként kell megítélned.

Testhossza 28–34 cm, tömege 95–120 g. A régi leírás a farok hosszát 14–16 cm-re teszi. Feje világos sárgás-krémszínű, pofafoltja fehér vagy kék-fehér. Alsóteste főként kék, alsó farkfedői vörösek, háta sárga-fekete pikkelymintázatú. A vörös mell nem általános ismertetőjegye.

A tojó hasonló megjelenésű, rendszerint tompább színezetű, világos szárnyalji sávval. A fiatalok tollazatát nem helyes általánosan zöldesbarnának leírni. Erős, ívelt, világos szaruszínű csőre a magvak feldolgozására is alkalmas; szürke lábaival az ágakon kapaszkodik és a talajon mozog.

• A törzsalak, P. a. adscitus, a Cape York-félszigeten honos.
• A P. a. palliceps Queensland keleti részétől Új-Dél-Wales északi részéig fordul elő.

Az alfajokat ne pusztán a fejszín alapján különítsd el: az északi alak feje sem általánosan halványkék.

Kizárólag Ausztráliában őshonos, de nem az egész kontinensen. Elterjedése Queensland északkeleti és keleti területeire, valamint Új-Dél-Wales északi részére terjed ki.

Jellemző élőhelyei a füves aljnövényzetű nyílt erdők, szavannás ligetek és fás vízfolyások környéke. Mezőgazdasági tájakat, gyümölcsösöket, parkokat és kertvárosi területeket is használhat. A táplálkozásra alkalmas nyílt területek mellett az odvas fák a költéshez fontosak.

Többnyire állandó madárként tartják számon, mozgásai azonban hiányosan ismertek. A helyi táplálékviszonyokhoz kapcsolódó mozgásokat nem indokolt pontosan meghatározott vándorlási rendszerként bemutatni. Az ember által átalakított tájak használata nem teszi fölöslegessé természetes élőhelyeinek megőrzését.

A vadonban főként növényi táplálékot fogyaszt, amelyet rovarokkal és lárvákkal egészít ki. Étrendje az elérhető táplálékhoz igazodik.

• Fűfélék és más növények magvai.
• Termések, gyümölcsök és bogyók.
• Virágok, rügyek és friss növényi részek.
• Rovarok és lárvák.

Főként a talajon keres élelmet, de fákon és bokrokon is táplálkozik. Csőrével hántolja a magvakat, a táplálékot lábával is megtarthatja. Párokban vagy csapatokban is megfigyelhető táplálékkeresés közben.

A mezőgazdasági területek táplálékot kínálhatnak, ugyanakkor a növényvédő szerek veszélyt jelenthetnek számára. A természetes magfogyasztásból ne következtesd, hogy fogságban a magkeverék önmagában teljes értékű étrend.

Nappal aktív; a régi leírás szerint főként kora reggel és késő délután táplálkozik, a forró déli órákban gyakrabban pihen és tollászkodik. Párokban vagy csapatokban figyelhető meg, de állandó csapatlétszám nem adható meg megbízhatóan.

Repüléskor rövid hívóhangokat, ülve magas füttyöket és halk társas hangokat ad. Hangjelzései a kapcsolattartást és a veszély jelzését szolgálják. A farok, a szárnyak és a tollazat tartása szintén része a kommunikációnak.

Költéskor a párok védik a fészkelőhely környékét. A vadonbeli társas előfordulás nem jelenti azt, hogy fogságban bármely más madárral összezárható. Fürdésre, tollápolásra és változatos elfoglaltságra is lehetőséget kell biztosítanod.

Élő vagy elhalt fák odvaiban, gyakran eukaliptuszban költ; tojásait korhadékra rakja. Költése területenként és a csapadéktól függően változik. A kutatási összefoglaló északon február–júniusi, délen szeptember–decemberi időszakot közöl; más ismertető szeptember–januárt említ.

A hím udvarláskor tollazatát borzolja, szárnyát részben kiterjeszti, bókol és táplálékot kínálhat a tojónak. A párok több szezonon át együtt maradhatnak.

A régi leírás 3–20 méter magasan található, 20–25 cm belső átmérőjű és 30–60 cm mély odúkat említ. A kutatás szerint a fészekalj 4–5 tojásból áll, a tojásméret 26 × 21,5 mm. A tojó kotlik, a hím a fiókák etetésében is részt vesz. A régi szöveg 19–23 napos kotlást közöl; a kutatás körülbelül öthetes kirepülést ad meg.

A kirepülés nem jelent azonnali önállóságot: a régi leírás szerint a fiatalok még 2–3 hétig kapnak táplálékot szüleiktől. Ugyanez 4–6 hónapos első vedlést, 12–18 hónapos teljes tollazatot és ivarérettséget említ, a hímek sikeres párba állását gyakran a második–harmadik életévre teszi. E részletes koradatok további ellenőrzést igényelnek.

A kapott kutatás szerint IUCN-besorolása LC, azaz nem fenyegetett. A World Parrot Trust növekvő állománytrendet közöl, a világállomány nagysága azonban ismeretlen. A besorolás nem jelenti a helyi veszélyek hiányát.

Az élőhelyvesztés, az odvas fák kivágása, a fészkelőhelyekért folyó versengés, az illegális befogás és a mezőgazdasági konfliktusok kedvezőtlenül érinthetik. Védelmében fontos az élőhelyek és az idős fák megőrzése, szükség esetén megfelelő mesterséges odúk biztosítása és az állomány követése.

A faj a CITES II. függelékében szerepel; a kutatás uniós B mellékletes besorolást is jelez. A tartás, a vadbefogás és a nemzetközi kereskedelem külön jogi kérdés. Vásárlás előtt ellenőrizd a hatályos hazai szabályokat és a madár igazolt származását.

Repülésre alkalmas, hosszú röpdét biztosíts. A World Parrot Trust legalább 4,5 m hosszú, bejárható elhelyezést ajánl; ez nem jogszabályi minimum. A vízszintes repülési útvonalat ne torlaszold el berendezéssel.

• Használj változó vastagságú, kezeletlen természetes ülőágakat és biztonságos rágóanyagokat.
• Biztosíts tiszta ivóvizet, több etetési pontot és fürdési lehetőséget.
• A rácsozás akadályozza meg a szökést és a fej beszorulását.
• Odút ne adj automatikusan alvóhelyként, mert költési viselkedést serkenthet.

Társas kapcsolatokat és elfoglaltságot igényel. Az összeszoktatást figyeld, agresszió esetére legyen elkülönítési lehetőség. Más rozellák közvetlen szomszédságában történő tartásától a fajismertető óv. Az emberi figyelem nem egyszerű helyettesítője a fajtársi kapcsolatoknak.

Etetés és egészség

A tartósan magközpontú étrend hiánybetegségekkel, elhízással és más egészségkárosodással járhat. Általános kiindulópont a megfelelő teljes értékű formulázott eledel és változatos zöldség, korlátozott mag- és gyümölcsadaggal. Napraforgót magas zsírtartalma miatt mértékkel adj. Kínálhatsz például sárgarépát, cukkinit, paprikát és brokkolit.

Az étrendet madárspecialistával egyeztesd; ne adj rutinszerűen fehérje- vagy vitaminkiegészítést. Az átállás legyen fokozatos, közben ellenőrizd a tényleges táplálékfelvételt. Figyeld az étvágyat, aktivitást, ürüléket, légzést és tollazatot. A régi útmutató évente legalább egy madárspecialista állatorvosi ellenőrzést ajánl.

A vadonbeli átlagos várható élettartamra a kutatás nem igazolt megfelelő fajspecifikus adatot. Az AnAge által említett 4,2 éves gyűrűzési adat nem átlagéletkor és nem biológiai felső korhatár. A World Parrot Trust fogsági ismertetőjében 15 év feletti élettartam szerepel, de nem igazolt átlagként vagy dokumentált rekordként.

Tartása ezért hosszú távú vállalás. Mielőtt választasz, mérlegeld a röpde helyigényét, a társas kapcsolatok biztonságos kialakítását, a napi gondozást és a madárspecialista ellátás elérhetőségét. Színe vagy feltételezett szelídsége helyett ezek alapján dönts.