Karmazsin rozella (Platycercus elegans)

A karmazsin rozella (Platycercus elegans, J. F. Gmelin, 1788) a Platycercus nemzetség és a Psittaculidae család önálló faja. Ausztrália keleti és délkeleti részén, továbbá északkelet-Queensland elkülönült területein őshonos; déli állományai Dél-Ausztráliáig és a Kenguru-szigetig terjednek.

A faj tágabb értelmezésébe vörös, sárga és narancsos, Adelaide-típusú természetes populációk is tartoznak. Ezeket ne keverd össze a fogságban tenyésztett színváltozatokkal.

Testhossza a hosszú, lépcsőzetes farokkal együtt rendszerint 32–36 cm, tömege a World Parrot Trust szerint 115–170 g. A vörös formák kifejlett madarain karmazsinvörös alapszín, kékes-ibolyás pofafolt, fekete közepű, vörösen szegélyezett hát- és szárnyfedőtollak, valamint kék szárny- és farkrészek láthatók.

A nemek hasonlóak, a tojó csőre kisebb lehet; pusztán színezet alapján ne tekintsd biztosnak az ivarmeghatározást. Erős, ívelt csőrével magvakat tör fel, lábával kapaszkodik és tárgyakat fog meg.

A vörös törzsforma fiataljainak nagy része olívazöld, de a fiatalok megjelenése populációnként eltér. A felnőtt tollazat kialakulása körülbelül 15 hónapig tarthat, és nem azonos az ivarérettség elérésével.

Az alfajok száma és elnevezése rendszertani forrásonként eltér. Az ITIS hét alfajt sorol fel:

• Platycercus elegans elegans
• Platycercus elegans filewoodi
• Platycercus elegans flaveolus
• Platycercus elegans fleurieuensis
• Platycercus elegans melanopterus
• Platycercus elegans nigrescens
• Platycercus elegans subadelaidae

A World Parrot Trust összefoglalója szintén hét nevet közöl, de fleurieuensis helyett adelaidae szerepel benne. Emiatt egységes, vitán felül álló alfajlistát nem célszerű állítani. A sárga és narancsos természetes formák is a faj változatosságának részei.

A vörös típus jellemző élőhelye az idős, nedvesebb eukaliptuszerdő és más erdős terület. A sűrű erdőket nem kerüli általánosan. A sárga forma főként a Murray–Murrumbidgee és kapcsolódó folyók menti erdőkhöz kötődik.

Parkokban, kertekben és fás mezőgazdasági tájban is előfordul, így Sydney és Melbourne környékén városi környezetben is megfigyelheted. Az idős fák táplálkozóhelyet és költésre alkalmas üregeket biztosítanak.

Norfolk-szigetre betelepítették. Új-Zéland egykori, szökött vagy kiengedett madarakból kialakult kis állományait a helyi szakforrás valószínűleg eltűnt, sikertelen betelepítésként kezeli.

Vadon magvakat, gyümölcsöket, virágokat, nektárt, rügyeket és más növényi részeket fogyaszt. Gerincteleneket is eszik, különösen költéskor. Táplálékát a fákon, bokrokon és a talajon keresi; az étrend az elérhető forrásokhoz és az évszakhoz igazodik.

Erős csőrével keményebb magvakat is feltör. Városi környezetben dísznövények terméseit és etetők kínálatát is fogyaszthatja, de ebből ne következtess arra, hogy fogságban megfelelő lenne számára a napraforgó-központú étrend.

A napi fogyasztásra nem indokolt rögzített, testsúlyarányos százalékot megadni. A táplálékraktározásra és a gumókra, gyökerekre épülő téli étrendre sincs megfelelő alátámasztás.

Párban, családi csoportban és laza csapatokban jár; különösen a fiatalok csoportosulhatnak. A párok több költési időszakon át együtt maradhatnak, és védik a fészek környékét. Állandó, az idősebb madarak elsőbbségére épülő rangsort nem igazolt a kutatás.

Hangadásában füttyök, fémesen csengő hangok, halk csacsogás és riasztó kiáltások szerepelnek. Területi vitákban intenzív rikácsolás is előfordulhat, ezért tartásakor ne számíts folyamatos csendre.

Főként kora reggel és késő délután táplálkozik, a köztes időben pihen és tollászkodik. A fürdés fontos része a viselkedésének; fogságban is biztosíts hozzá lehetőséget.

Ausztráliában rendszerint szeptember és január között költ. A hím testtartással, hangadással és táplálék felkínálásával udvarol. A fészek többnyire idős fa odvában található; az eredeti leírás 3–10 méteres elhelyezkedést említ.

A fészekalj 4–8, leggyakrabban 5 fehér tojásból áll. A tojó körülbelül 20 napig kotlik, a fiatalokat mindkét szülő gondozza. A fiókák nagyjából 35 napot töltenek a fészekben, és kirepülés után további mintegy 35 napig függhetnek szüleiktől.

A tollazat átalakulása nem megbízható ivarérettségi jelző. A költés sikerében meghatározó az alkalmas faodúk elérhetősége, ezért az idős, odvas fák eltűnése helyi problémát jelenthet.

A faj globális IUCN-kategóriája Least Concern, azaz nem fenyegetett. A BirdLife ugyanakkor feltételezett csökkenő állománytrendet közöl; a teljes állománynagyság nincs számszerűsítve. Az élőhelypusztulás, az odvas fák eltávolítása és a kiterjedt vagy ismétlődő tüzek veszélyt jelenthetnek.

A globális státuszt különítsd el az alfajok jogi helyzetétől: a Kenguru-szigeti P. e. melanopterus ausztrál szövetségi besorolása Vulnerable.

A faj CITES II. függelékes, az EU-ban a B melléklet vonatkozik rá. Ezek kereskedelmi természetvédelmi besorolások, nem tartási engedélyek. Az ausztrál tartási szabályok területenként eltérnek; az engedélymentes tartás sem teszi megengedetté a vadonból befogást.

Elhelyezés és társas kapcsolatok

A World Parrot Trust legalább 3 m hosszú, bejárható röpdét ajánl. Ez szakmai ajánlás, nem általános jogszabályi minimum. A berendezés ne akadályozza a repülést; használj biztonságos, tisztítható anyagokat, változatos ülőágakat, rágható ágakat, fürdőtálat és táplálékkereső feladatokat.

A társas kapcsolatokat ne ellenőrizetlen összezárással biztosítsd. Új madárnál állatorvosi ellenőrzés, elkülönítés és fokozatos, felügyelt ismerkedés indokolt. Az emberhez szoktatás nem helyettesíti automatikusan a madarak közötti kapcsolatot.

Etetés

A túlnyomórészt magkeverékből álló étrend nem megfelelő általános alap. Madárspecialista állatorvossal alakíts ki kiegyensúlyozott, formulázott eleségre és zöldségekre épülő étrendet. Kínálhatsz például sárgarépát, brokkolit, paprikát és levélzöldségeket; a magokat és gyümölcsöket korlátozott kiegészítésként kezeld. A napraforgó magas zsírtartalmú.

Költés és egészség

A fészekodú nem kötelező állandó tartozék, mert szaporodási viselkedést és tojásrakást serkenthet. Az eredeti tenyésztési leírás körülbelül 30×30×45 cm-es odút említ, de ez önmagában nem teljes tenyésztési útmutató.

A forrásban felsorolt egészségügyi kockázatok az elhízás, légúti fertőzések, külső és belső paraziták, psittacosis, valamint vitamin- és ásványianyag-hiány. Biztosíts higiéniát, megfelelő mozgást és rendszeres állatorvosi ellenőrzést.

Az AnAge egy adelaidae besorolású madárnál 26,8 éves fogságbeli életkort dokumentál. Ez maximumadat, nem átlag; megbízható vadonbeli átlagélettartam nem igazolt. Csak akkor válaszd, ha hosszú távon vállalni tudod hely-, társas és gondozási igényeit.

A fogságban tartott madarak tanulékonyságát táplálékkereső feladatokkal és változatos foglalkoztatással használhatod ki. Egyes emberhez szokott egyedek néhány hangot, szót vagy dallamot is megtanulhatnak, de biztos beszédkészségre ne alapozd a választásodat.

A tenyésztésben leírt változatok közé tartozik a lutino, cinnamon, pasztell és kék. Ezeket különítsd el a természetes sárga és Adelaide-típusú populációktól. A faj jelentős magterjesztő szerepét és a vadonbeli hangutánzás társas funkcióját a kutatás nem támasztotta alá.

Megfigyelési helyszín lehet a Royal, Dandenong Ranges, Grampians és Blue Mountains nemzeti park, valamint ausztrál városok parkjai és botanikus kertjei. Kora reggel vagy késő délután keresd, és figyelj csengő hangjára.

Fotózáshoz az eredeti leírás legalább 300 mm-es teleobjektívet javasol. Maradj türelmes, hagyj távolságot, és ne közelíts a költőhelyhez a jobb kép kedvéért. Repülő madárnál gyors záridő és megfelelő fény segíthet, de a felvétel soha ne menjen a madár nyugalmának rovására.