Csupaszszemű kakadu (Cacatua sanguinea)

A csupaszszemű kakadu tudományos neve Cacatua sanguinea Gould, 1843. Önálló faj a kakadufélék (Cacatuidae) családjának Cacatua nemzetségében. Angol neve Little Corella vagy Bare-eyed Cockatoo.

Kisebb termetű, többnyire fehér kakadu, amelyet rövid, felmereszthető bóbitájáról és feltűnő, csupasz szemkörnyékéről ismerhetsz fel. Vadon nagy csapatokban él; fogságbeli tartásának meghatározó feltétele a társas igény, a mozgásigény és a hangos viselkedés figyelembevétele.

Ausztráliában, Indonéziában és Pápua Új-Guineában őshonos. Ausztráliai elterjedése kiterjedt, de hézagos: északi, nyugati, központi, keleti és délkeleti területeket egyaránt érint. Új-Guineában a déli síkvidék egy részén, a Kumbe és az alsó Fly folyó közötti térségben fordul elő természetesen. Az országlista tehát nem jelent összefüggő, országos elterjedést.

Füves területeket, ligetes erdőket, folyó menti fás sávokat, monszunális erdőket, mocsaras és mangrovés környezetet is használ. Mezőgazdasági területeken és városokban szintén megtelepszik. Nagy csapatai gyakran vízfolyásoknál és magot érlelő füveseken gyülekeznek. Tasmania állománya betelepített, Perth környékén pedig legalább egyes állományok elvadult eredetűek.

A dél-ausztráliai hatósági összefoglaló 36–39 cm testhosszt és 430–580 g testtömeget ad meg. Ezek forrás szerinti tartományok, nem minden egyedre érvényes határok. Csőre világos, szemkörnyéke kékesszürke, a csupasz bőr a szem alá is lehúzódik. Rózsaszínes árnyalat főként a csőr és a szem között, valamint a fej és a torok tollainak tövén látható. A szárny és a farok alsó oldala inkább sárgás.

Erősen társas, hangos madár; csapatai több ezres nagyságot is elérhetnek. Közös éjszakázóhelyeket használ, táplálkozóhelyei között nagyobb távolságokat repülhet. Kíváncsi és játékos: társaival játszik, gyakran fejjel lefelé csüng. Rágása és ásása nagy csapatok esetén jelentős helyi károkat okozhat.

Vadon többnyire a talajon táplálkozik. Fontos eleségei a fűmagvak, gabonák, hagymák, gyökerek és hozzáférhető gyümölcsök; a föld alatti növényi részeket ásással is eléri. Termesztett és vadon élő növényeket egyaránt fogyaszt. Rovarokat és farontó lárvákat is ehet, de étrendjét nem helyes elsősorban gyümölcs- és rovarevésként leírni.

Tartós párkapcsolatot alakít ki. Költésének időzítése régiónként és az esőzésekhez igazodva változik, ezért nincs az egész fajra érvényes költési naptár. Dél-Ausztráliában május–októberi időablakot említenek; a részletes hatósági dokumentum az augusztus–októberi költést tekinti szokásosnak, korábbi kezdéssel is.

Fészke rendszerint faodúban van, de sziklaüreget vagy termeszvár üregét is használhatja. A fészekalj általában 2–3, ritkábban 4 tojás. A kotlás 24–26 napig tart, mindkét szülő közreműködésével. A fiókák nagyjából hét hétig maradnak az odúban; távozásuk után a szülők még gondoskodnak róluk. Az évi egyszeri költés nem kezelhető igazolt, általános szabályként.

A megadott kutatási összefoglaló szerint IUCN-kategóriája Least Concern, azaz nem fenyegetett. Világállományának nagysága ismeretlen, trendjét növekvőnek jelzik. Nem támasztható alá az a korábbi általánosítás, hogy a faj egészét elsősorban állománycsökkenés és illegális befogás veszélyeztetné. A mezőgazdasági és városi környezetben kialakuló konfliktusok ugyanakkor fontos helyi kérdések.

A faj a CITES II. függelékében szerepel. Ez nemzetközi kereskedelmi besorolás, nem azonos az IUCN veszélyeztetettségi kategóriájával. Ausztráliára sem adható egységes, kivétel nélküli védettségi állítás: Dél-Ausztráliában a National Parks and Wildlife Act 1972 alapján nem védett, miközben az állatjóléti és egyéb szabályok továbbra is alkalmazandók. Ez nem magyar tartási vagy kereskedelmi jogi útmutató; beszerzés előtt ellenőrizd az aktuális előírásokat.

A vadon megfigyelt magevésből ne következtess arra, hogy fogságban elegendő a magkeverék. Az általános papagájtartási útmutatás kiegyensúlyozott, teljes értékű formulázott eleség és zöldségek kombinációját javasolja. A gyümölcsöt és a magvakat inkább jutalomként kezeld. Az egyedhez igazított étrendet madárspecialista állatorvossal egyeztesd, mert ez az ajánlás nem fajspecifikus tápanyagszükségleti vizsgálaton alapul.

Mindig biztosíts friss ivóvizet. Az etetéshez kapcsolj napi táplálékkereső feladatokat is: a változatos elfoglaltság a tartás lényeges része, nem puszta kiegészítés. A természetes táplálékkeresés és a fogságban összeállított étrend eltérő körülmények között működik, ezért a kettőt külön kezeld.

A World Parrot Trust fajspecifikus ajánlása legalább 3 méter hosszú, bejárható röpdét említ. Bőséges, madárbiztos rágnivalót, változatos elfoglaltságokat és társas kapcsolatokat is biztosíts. A férőhely mérete önmagában nem helyettesíti a megfelelő környezetet és a napi gondozást.

Lehetőség szerint megfelelő madártársról gondoskodj, fokozatos összeszoktatással. Ne feltételezd, hogy bármely két egyed biztonságosan együtt tartható. A tartós elszigeteltség és az ingerszegény környezet állatjóléti probléma, amely kiabálással, agresszióval vagy tollkárosító viselkedéssel is összefügghet.

Választás előtt mérlegeld a hangerejét és erős rágási igényét. A faj természeténél fogva hangos; ne arra alapozd a döntésedet, hogy majd csendes madárrá alakíthatod. A társas és mozgásigény kielégítése tartós feladat.

A dél-ausztráliai környezetvédelmi hatóság vadon legfeljebb körülbelül 20, fogságban 50 évet említ. Ezek felső értékek, nem átlagos várható élettartamok. A World Parrot Trust fogsági ismertetője 50–80 évet közöl, részletes rekorddokumentáció nélkül; a 80 évet ezért ne tekintsd tipikusnak.

Több évtizedes gondozási elköteleződéssel számolj. Felelős választás akkor lehet, ha hosszú távon biztosítani tudod a tágas férőhelyet, a társas kapcsolatokat, a megfelelő etetést és az állatorvosi ellátást. A beszerzés előtt a jogszerű eredetet és az aktuális helyi követelményeket is tisztázd.