Bíborhasú szivárványlóri (Trichoglossus haematodus)

A szivárványlóri, tudományos nevén Trichoglossus haematodus (Linnaeus, 1771), a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjének szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó önálló faj. Angol neve Coconut Lorikeet. A címben szereplő „bíborhasú szivárványlóri” névalakot a vizsgált taxonómiai forrás nem igazolja; az Avibase magyarul szivárványlóriként nevezi meg.

A leírás a faj mai, szűkebb értelmezését követi. A korábban ide sorolt ausztráliai Trichoglossus moluccanus, valamint a T. rubritorquis és a T. capistratus adatai nem vihetők át automatikusan erre a fajra. Ha madarat választasz vagy tartási adatokat keresel, a magyar elnevezés mellett mindig ellenőrizd a tudományos nevet is.

Őshonos elterjedése Indonéziára, Pápua Új-Guineára, a Salamon-szigetekre, Vanuatura és Új-Kaledóniára terjed ki. Indonéziában főként a középső és déli Maluku-szigeteken, valamint Új-Guinea nyugati részén fordul elő. Pápua Új-Guineában Új-Guineán és több környező szigetcsoportban, köztük a Bismarck-szigeteken él. Előfordulása a Salamon-szigeteken és Vanuatun szigetenként változik.

Ausztrália esetében forráseltérés van: a World Parrot Trust a Torres-szoros északi részén fekvő Boigu és Saibai szigetét is felsorolja, az IUCN országlistája viszont Ausztráliát nem tartalmazza. Az ausztrál szárazföld keleti és északi részét ezért nem indokolt e faj általános őshonos elterjedéseként megadni. Hongkongban és Szingapúrban betelepített állományai vannak.

Elsősorban síkvidéki fás élőhelyeket használ: erdőszegélyeken, mangrovékban, ültetvényeken és kertekben is előfordul.

Testhossza körülbelül 26 cm, testtömege 100–157 g. A törzsalak feje sötét, kékes csíkozású, melle vörös és sötéten sávozott. Hasa sötétzöld, háta és farka zöld, csőre narancsvörös. A nemek megjelenése hasonló. A bíborszínű has tehát nem tekinthető általános fajbélyegnek.

Nappal aktív, hangos, csapatos madár. Mozgását a virágzó fák táplálékkínálata is alakítja; közös éjszakázóhelyein több száz példány gyűlhet össze. Társas életmódja fontos szempont a fogságbeli gondozás megtervezésekor is.

A World Parrot Trust vadon 20, fogságban 15–25 éves élettartamot közöl. Az adatlap nem részletezi a mintát és a számítás módját, ezért ezeket ne kezeld igazolt átlagéletkorként. Madárválasztáskor ugyanakkor hosszú távú elköteleződéssel számolj.

Rendszerint faodúban költ, fészekalja 2–3 tojás. A fiókák kirepülésére a felhasznált szakforrás 8–9 hetet ad meg.

A költési időszak területfüggő: Vanuatun augusztustól januárig, Új-Kaledóniában szeptembertől februárig tart, Új-Guineában pedig az év legtöbb hónapjából ismert költés. Egyetlen általános költési naptár ezért nem írja le megfelelően az egész fajt.

A kutatáskor elérhető, 2018-as IUCN-értékelés szerint a faj nem fenyegetett, vagyis Least Concern besorolású. Állománytrendje ugyanakkor csökkenő, világállományát nem számszerűsítették. A kedvezőbb globális kategória nem jelenti minden helyi állomány biztonságát; a befogás és a kereskedelem dokumentált terhelést jelent.

A 2026. október 22-i I-CITES-lekérdezésben Trichoglossus haematodus néven CITES II. függeléki és uniós B mellékleti besorolás szerepel. A kereskedelmi szabályozás és az IUCN veszélyeztetettségi kategóriája eltérő célt szolgál.

A jogi névjegyzékek régebbi taxonómiai összevonásokat is őrizhetnek, ezért önmagukban nem bizonyítják a mai fajhatárokat vagy az őshonos elterjedést. Vásárlás előtt ellenőrizd a madár eredetét, dokumentumait és az aktuális magyarországi követelményeket. A rendelkezésre álló kutatás a hazai bejelentési vagy egyedi engedélyezési kötelezettséget nem állapította meg.

A lórik természetes táplálkozásában a nektár és a virágpor meghatározó. Puha gyümölcsöket, virágokat és bimbókat is fogyasztanak; ecsetszerű nyelvük ehhez a táplálkozáshoz alkalmazkodott. Fogságban ezért ne a hagyományos papagáj-magkeveréket tekintsd az étrend alapjának.

Kiegyensúlyozott, lóriknak megfelelő nektárpótlót vagy speciális tápot adj, friss növényi kiegészítéssel. A házi mézes keverék önmagában nem teljes értékű takarmány. A lórik vastárolási betegségre hajlamosak, ezért az étrend összeállítását madárgyógyászatban jártas állatorvossal egyeztesd.

A cukros, nedves eleség gyorsan romlik. Frissen, kis adagokban kínáld, a maradékot rendszeresen távolítsd el. Mindig biztosíts tiszta ivóvizet, az etető- és itatóedényeket pedig naponta tisztítsd. Az etetés megtervezésekor a rendszeres előkészítéssel és takarítással is számolnod kell.

A papagájok intelligens, társas, repülésre alkalmazkodott állatok. A magányos, kis kalitkás, mozgásszegény tartás testi és viselkedési problémákhoz vezethet. Biztosíts tágas, biztonságos mozgásteret, megfelelő ülőágakat, rendszeres társas kapcsolatot és változatos környezetet.

A táplálékkereső feladatokat építsd be a napi gondozásba. A környezetgazdagítás és a higiénia a megelőző gondozás része. A kiválasztott forrásokból ellenőrzött, fajspecifikus minimális röpdeméret nem adható meg; egy tetszőleges kalitkaméret ezért nem tüntethető fel igazolt tartási minimumként.

A döntés előtt mérlegeld, hogy hosszú távon tudod-e vállalni a hangos madarat, a társas foglalkozást, a mozgás biztosítását és a speciális etetéssel járó napi tisztítást. A felelős választás alapja a pontos fajazonosítás, az igazolható eredet és az igényekhez illeszkedő tartási környezet.