A Kecskepapagáj (Cyanoramphus novaezelandiae)

A kecskepapagáj elnevezés ebben a cikkben a Cyanoramphus novaezelandiae (Sparrman, 1787) önálló fajra vonatkozik. Vörös koronás vagy vörös homlokú kākāriki néven is ismert. Három élő alfaja van: C. n. novaezelandiae, C. n. cyanurus és C. n. chathamensis; két korábbi szigeti alfaj kihalt.

Közepes termetű, hosszú farkú, többnyire smaragdzöld papagáj. Élénk bíborvörös mező látható a homlokán és fejtetőjén, vörös csík a szeme mögött, kisebb vörös folt a faroktő oldalán, a szárnyon pedig kékes szegély. Élénk, kíváncsi és jó repülő madár, amely természetes környezetében fontos része a szigeti erdei és cserjés élőhelyek életközösségének.

A faj őshonos Új-Zélandon, az Északi- és Déli-szigethez tartozó, valamint a környező tengeri és szubantarktikus szigeteken. Napjainkban a két főszigeten ritka vagy csak helyenként visszatelepített. Fontosabb természetes állományai ragadozómentes szigeteken találhatók a Kermadec-szigetektől, a Three Kings- és Hauraki-öböl szigetein át a Chatham-szigetekig és az Auckland-szigetekig.

Élőhelye nem korlátozódik a sűrű, nedves erdőre. Őshonos erdőkben, erdőszegélyeken, cserjésekben, nyílt füves és tussockos területeken is előfordul. Gyakran a talajon vagy alacsony cserjék között táplálkozik. Az élőhelyvesztés, a betelepített ragadozók és az állományok feldarabolódása miatt a szigeteken végzett élőhelyvédelem és ragadozógyérítés különösen fontos.

A kecskepapagáj többnyire zöld tollazatú, hosszú farkú madár. A homlokon és a fejtetőn élénk bíborvörös mező, a szem mögött vörös csík, a faroktő oldalán kisebb vörös folt, a szárnyon pedig kékes szegély látható. A hímek általában nagyobbak, de a nemek elkülönítése terepen nem mindig biztos.

Hossza körülbelül 27 cm. Tömege forrástól és állománytól függően 50–113 g lehet; a szigetenkénti különbségek jelentősek. A csőre és a lába a talajon, alacsony növényzetben és ágakon végzett táplálékkereséshez alkalmazkodott.

A kecskepapagáj többnyire párban vagy magányosan él, ősszel és télen azonban kisebb csapatokat is alkothat. Élénk, kíváncsi, jó repülő madár, amely szívesen kutatja át a talajt, az alacsony cserjéket és a környezetében található tárgyakat.

Hangja gyors, csivitelő „ki-ki-ki-ki” sorozat, emellett lágyabb hívóhangokat is használ. Fogságban is szüksége van rendszeres mozgásra, mászásra, játékra és táplálékkereső feladatokra. A társas igényét párban vagy megfelelően összeállított csoportban lehet figyelembe venni, de az együtt tartott madarak kompatibilitását folyamatosan ellenőrizned kell.

A vadonbeli étrend főként magvakból, gyümölcsökből, bogyókból, virágokból, rügyekből, levelekből és hajtásokból áll. Tavasszal gerincteleneket, egyes helyeken pedig nektárt, mézharmatot, hínárt és apró tengeri puhatestűeket is fogyaszt. Táplálékát gyakran a talajon vagy alacsony növényzetben keresi.

Fogságban ne egyszerű gyümölccsel vagy kizárólag magkeverékkel próbáld utánozni a természetes étrendet. Változatos, teljes értékű pelletet, korlátozott mennyiségű zsíros magot, leveles zöldeket, fűféléket és biztonságos friss növényi táplálékot adj, a túletetést és a túl kalóriadús étrendet kerüld. Az étrendet madárspecialista állatorvossal egyeztesd.

A kecskepapagáj odúköltő, de földi üreget, sziklahasadékot vagy sűrű növényzet alatti üreget is elfoglalhat. Az átlagos fészekalj 7 tojás, a tartomány 4–9 tojás. A költés több régióban egész évben előfordulhat, fő időszaka helyenként változik.

A tojó készíti elő az odút és kotlik. A kotlás nagyjából 23–24 napig tart; az első 10–14 napban a tojó eteti a fiókákat, miközben a hím őt táplálja. Ezt követően mindkét szülő etet. A fiókák 32–49 nap után repülnek ki, majd még egy ideig a szülőktől tanulják a táplálékkeresést és a környezet használatát.

A faj globális besorolása a kutatási összefoglaló szerint Least Concern, Új-Zélandon pedig a DOC Relict kategóriát használja. Ez nem jelenti azt, hogy minden állománya biztonságban van: a helyi populációkat a patkányok, menyétfélék és macskák ragadozása, az élőhelyvesztés, a betegségek és a nem megfelelő betelepítésből eredő hibridizáció veszélyeztetheti.

A természetvédelmi munka fő eszközei a ragadozómentes szigetek fenntartása, az élőhelyek helyreállítása és az állományok monitorozása. A faj CITES Appendix I alatt szerepel. Új-Zélandon a fogva tartás és tenyésztés DOC-engedélyhez kötött; más országokban is ellenőrizned kell az aktuális tartási, szállítási és kereskedelmi szabályokat.

A kecskepapagáj aktív, mászó és keresgélő madár. Fogságban nagy röpdére, erős ágakra és mászóeszközökre, fürdési lehetőségre, biztonságos játékokra és változatos táplálékkereső elfoglaltságra van szüksége. A kutatási összefoglaló legalább 3 méter hosszú röpdét említ.

Fogságban közölt élettartama 10 év feletti lehet. A 36,5 éves maximális adatot a forrás nem ellenőrzöttként jelöli, megbízható vadonbeli átlagélettartam-adat pedig nem igazolt. Felelős választás előtt ellenőrizd a madár eredetét, a dokumentumokat, a pontos alfajt és a tartási engedélyeket; a jogszerű, ellenőrizhető forrásból származó madarat részesítsd előnyben.