Az andoki papagáj (Bolborhynchus orbygnesius) körülbelül 17 cm-es, zöld tollazatú, társas madár Peru, Bolívia és Északnyugat-Argentína hegyvidékein. Vadonbeli szaporodása és élettartama hiányosan…
A Katalin-papagáj (Bolborhynchus lineola) körülbelül 16 cm-es, zöld alapszínű, fekete harántmintás, társas papagáj. Fogságban megfelelő röpteret, összeférő társakat és változatos, kiegyensúlyozott étrendet…
A rozsdáshomlokú papagáj (Bolborhynchus ferrugineifrons) Kolumbia magashegységeinek körülbelül 18 cm-es, társas papagája. Főként páramo és subpáramo élőhelyeken él; természetvédelmi besorolása sebezhető, állománya…
A Bolborhynchus nemzetség kis termetű, zömök testalkatú amerikai papagájokat foglal magába. Képviselői főként Közép- és Dél-Amerika hegyvidéki erdeiben, bozótosaiban és magashegyi élőhelyein élnek. A Katalin-papagáj a csoport legismertebb fogságban tartott faja, míg az andoki és a rozsdáshomlokú papagáj ritkább, kevésbé hozzáférhető madár. Élénk, társas és mozgékony természetük miatt sok figyelmet, repülési lehetőséget és fajhoz illő gondozást igényelnek.
A Bolborhynchus a neotrópusi papagájok közé tartozó nemzetség. Ide sorolják többek között a Katalin-papagájt, az andoki papagájt és a rozsdáshomlokú papagájt.
Közös rájuk a rövid, erős csőr, a zömök testfelépítés és a gyors, ügyes repülés. A fajok mérete, tollazata, élőhelye és fogságbeli igényei azonban eltérhetnek.
A csoport elterjedési területe az amerikai kontinens trópusi és szubtrópusi vidékeire esik. Több képviselője hegyvidéki erdőkben, köderdőkben, cserjésekben vagy magashegyi, nyíltabb tájakon él.
A Katalin-papagáj Mexikó, Közép-Amerika és az északnyugati Dél-Amerika hegyvidékein fordul elő. Az andoki papagáj az Andok magasabb régióihoz kötődik, a rozsdáshomlokú papagáj pedig a kolumbiai magashegységek ritkább madara.
A Bolborhynchus-papagájok általában csapatokban vagy kisebb csoportokban mozognak, és táplálék után kutatva nagyobb távolságokat is bejárhatnak. Hangjuk éles, kapcsolatfenntartó jellegű; a társas kommunikáció fontos része a mindennapjaiknak.
Táplálékuk vadon magvakból, gyümölcsökből, bogyókból, hajtásokból és egyéb növényi részekből állhat. A pontos összetétel az élőhely és a faj szerint változik.
A Katalin-papagáj a csoport leggyakrabban tartott képviselője. Több színváltozata ismert, és megfelelő szelídítéssel közvetlen, játékos társ lehet. Hangereje sok nagyobb papagájénál mérsékeltebb, de teljesen csendes madárnak nem nevezhető.
Az andoki papagáj és a rozsdáshomlokú papagáj jóval ritkább a madártartásban. E fajoknál különösen fontos a megbízható eredet, a hozzáértő gondozás és annak mérlegelése, hogy a fogság valóban indokolt-e.
A kis testméret félrevezető lehet: ezek a papagájok kíváncsiak, intelligensek és sok mozgást igényelnek. A magány, az unalom és a szűk elhelyezés viselkedési problémákhoz vezethet.
Vásárlás előtt ellenőrizd a madár származását és egészségi állapotát, majd kérj tanácsot madarakhoz értő állatorvostól. A ritkább fajoknál a természetvédelmi és tenyésztési szempontokat is vedd komolyan.
A Bolborhynchus lineola a csoport legismertebb tagja. Zöld alapszínű, finoman csíkozott tollazata és nyugodtabb, sokszor alkalmazkodó természete miatt kedvelt társállat. Egyedei között jelentős viselkedésbeli különbségek lehetnek, ezért a nevelés és a környezet sokat számít.
A Bolborhynchus orbygnesius az Andok magasabb térségeiben élő, kevésbé ismert faj. A hűvösebb, ritkább levegőjű hegyvidéki környezethez való alkalmazkodása miatt gondozását nem érdemes automatikusan a Katalin-papagáj igényeiből levezetni.
A Bolborhynchus ferrugineifrons nevét a homlok jellegzetes rozsdás árnyalatáról kapta. Magashegységi elterjedésű, ritka faj, amelynek természetvédelmi helyzete és fogságbeli hozzáférhetősége miatt különösen körültekintő megközelítést igényel.
A csoport legismertebb képviselői a Katalin-papagáj (Bolborhynchus lineola), az andoki papagáj (Bolborhynchus orbygnesius) és a rozsdáshomlokú papagáj (Bolborhynchus ferrugineifrons).
Megfelelő felkészüléssel lehet jó társ, de a kis testméret nem jelenti azt, hogy egyszerű a tartása. Tágas röpdére, változatos elfoglaltságra, kiegyensúlyozott étrendre és rendszeres állatorvosi ellátásra van szüksége.
A fajtársakkal való társas tartás sok egyednek előnyös, de az összeszoktatást fokozatosan, külön kalitkák mellett érdemes végezni. Különböző fajokat és ismeretlen előéletű madarakat ne engedj azonnal közös térbe.
A Katalin-papagáj fogságban elterjedtebb, ezért több tartási tapasztalat áll rendelkezésre róla. Az andoki papagáj ritka, kevéssé ismert, magashegységi faj; beszerzése és tartása csak tapasztalt, megfelelő körülményeket biztosító helyen képzelhető el.
