Skarlátszárnyú papagáj (Aprosmictus erythropterus)

A skarlátszárnyú papagáj, más néven vörösszárnyú papagáj, az Aprosmictus erythropterus (Gmelin, 1788) faj. Közepes termetű, zömök papagáj, amely a papagájalkatúak közé tartozik; a kakadufélékhez sorolás hibás.

Megjelenése

Hossza általában 31–33 cm, egyes összefoglalók körülbelül 30–35 cm-t adnak meg. A hím élénkzöld, fekete hátú, kékes fartájékú, szárnyán nagy vörös vállfolttal. A tojó fakóbb, hátán több a zöld, vörös szárnyfoltja kisebb. Testtömege hozzávetőleg 120–200 g; a források ebben nem teljesen egységesek. Az erős, hajlított csőr a kemény magvak feltörését is lehetővé teszi.

Elterjedés és élőhely

Észak- és Kelet-Ausztráliában, továbbá Új-Guinea déli részén, Indonézia Nyugat-Új-Guineájában és Pápua Új-Guinea déli, alacsony fekvésű területein őshonos. Ausztráliában elterjedése a Kimberley térségétől és az északi partvidéktől kelet felé a Cape York-félszigetig, délebbre pedig Queenslanden át Északkelet-Dél-Ausztráliáig terjedhet.

Élőhelyei közé a nyílt eukaliptusz- és akáciaerdők, folyóparti fasorok, szavannák, száraz bozótosok, mangrovék és egyes mezőgazdasági tájak tartoznak. Többnyire párban vagy kisebb csapatban mozog, helyenként nagyobb, laza táplálkozó csapatokat is alkot. Mozgása részben nomád, ezért a víz- és táplálékkínálat változásait követi.

Táplálkozás és életmód

Vadon főként magvakat, virágokat, nektárt, pollent, bogyókat és lehullott terméseket fogyaszt, de rovarokat és lárvákat is eszik. Többnyire a lombkoronában táplálkozik, ritkábban ereszkedik a talajra. A régi „mindenevő” megjelölés túl általános, bár az állati eredetű táplálék fogyasztása igazolt.

Szaporodás

Fészkét faodúban, gyakran vízhez közeli, magas fában alakítja ki. A költési időszak általában július–január, egyes ausztrál adatok szerint augusztus–december. A fészekalj rendszerint 3–5 tojásból áll, a kotlás körülbelül 20–21 nap. A régi szöveg pontos kirepülési idejét és az élethosszig tartó párhűséget nem támasztották alá kellően ellenőrizhető adatok.

Viselkedése

Társas és aktív madár. A források alapján páros vagy kisebb csoportos életmód jellemző rá, fogságban pedig rendszeres társas kapcsolatra és változatos elfoglaltságra van szüksége. A kiemelkedő problémamegoldást és a rendszeres beszédutánzást fajszinten nem lehet megfelelően igazolt jellemzőként kezelni.

Fenyegetések

Globális természetvédelmi kategóriája Least Concern (LC), vagyis nem veszélyeztetett. Ez nem jelenti azt, hogy helyi veszélyek nélkül élne. Kockázatot jelenthet az élőhelyek átalakítása, az odvas fák elvesztése, helyenként a befogás, valamint a táplálék- és vízforrások változása.

• Az erdők és más természetes élőhelyek átalakítása csökkentheti a rendelkezésre álló területet.
• Az öreg, odvas fák eltűnése szűkítheti a fészkelési lehetőségeket.
• A kedvtelési célú befogás egyes területeken további nyomást gyakorolhat a vadon élő állományokra.

Védelem és szabályozás

A nemzetközi kereskedelmet a CITES II. függeléke szabályozza. Ez különbözik az ausztrál, európai uniós és magyarországi tartási, jelölési, behozatali és kereskedelmi előírásoktól, ezért vásárlás vagy behozatal előtt az aktuális, konkrét fajra vonatkozó szabályokat kell ellenőrizned.

Az élőhelyek megőrzése, az odvas fák védelme, a populációk nyomon követése és a felelős, jogszerű tenyésztés egyaránt hozzájárulhat a faj védelméhez.

A skarlátszárnyú papagáj a növényi részek, magvak és termések fogyasztásával részt vesz a növények terjesztésében. Az elfogyasztott magvak egy része az emésztőrendszerén áthaladva más területeken is kicsírázhat.

Rovarokat és lárvákat is fogyaszt, így a táplálékhálózatban több szinten kapcsolódik környezetéhez. Maga is táplálékforrás lehet ragadozók számára. A faodvak használata az odúlakó közösségek részeként fontos, bár a régi fészkek későbbi átadására vonatkozó állítást a rendelkezésre álló kutatási összefoglaló nem részletezi.

A faj Ausztrália és a környező térségek sokféleségének egyik látványos képviselője. Élőhelyének védelme az odvas fákat, a folyóparti növényzetet, a szavannákat és a táplálékforrásokat is érinti.

A felelős természetvédelemhez hozzátartozik a vadon élő egyedek befogásának visszaszorítása, a jogszerű kereskedelem ellenőrzése és a tartók tájékoztatása. A faj megőrzését az élőhelyek védelme és a fenntartható földhasználat szolgálja.

Fogságbeli tartás

A skarlátszárnyú papagáj aktív, társas madár, ezért tágas röpdére és rendszeres repülési lehetőségre van szüksége. Biztosíts számára rágásra alkalmas természetes ágakat, biztonságos ülőhelyeket és változatos környezetgazdagítást. A megfelelő társas kapcsolat fontos; a fajspecifikus útmutatók páros vagy más módon megfelelő társas tartást írnak le.

Fogságban jó minőségű mag- és pelletalapú étrend, rendszeres zöldeleség, gyümölcs, virág és állandóan elérhető friss víz szükséges. A vadonbeli táplálkozást ne próbáld egyszerű házi magkeverékkel helyettesíteni. Az étrend kialakítását madarakhoz értő állatorvossal vagy tapasztalt, felelős tenyésztővel érdemes egyeztetni.

Élettartam és felelős választás

Fogságban dokumentált maximális élettartamként 24,4 év szerepel, egy nagyobb adatbázis átlagos fogsági értéke 27,3 év. Vadonra megbízható fajspecifikus élettartamadat nem áll rendelkezésre. Hosszú távú felelősséget vállalsz, ezért csak jogszerű eredetű, megfelelően jelölt madarat válassz, és előre gondoskodj a röpdéről, társas igényeiről, étrendjéről és állatorvosi ellátásáról.