Rozsdáshomlokú papagáj (Bolborhynchus ferrugineifrons)

A rozsdáshomlokú papagáj tudományos neve Bolborhynchus ferrugineifrons (Lawrence, 1880). A Psittacidae család Bolborhynchus nemzetségének önálló faja; a név nem fajcsoportot jelöl. Angol neve Rufous-fronted Parakeet. A World Parrot Trust nem különít el alfajokat.

Kolumbia endemikus, vagyis természetes elterjedésében az országhoz kötődő madara. Kis termete ellenére nem tekinthető jól ismert tartású díszmadárnak: természetrajzának és fogságbeli ellátásának több részlete hiányosan dokumentált.

A faj a kolumbiai Cordillera Central magashegységi területein honos. Fő elterjedési központja a Ruiz–Tolima hegytömb Caldas, Risaralda, Quindío és Tolima megyékben; Cauca térségében és a köztes hegygerincen is előfordul. Ecuador és Peru nem igazolt őshonos elterjedési területe.

Jellemző élőhelye a páramo és subpáramo füves-cserjés növényzete. Törpeerdőket, módosult cserjéseket és mezőgazdasági területeket is használ, ezért nem helyes kizárólag zárt, párás hegyvidéki erdőkhöz kötni.

A BirdLife jellemzően 3200–4000 méteres magasságot ad meg, esetenként 2800 méterig történő leereszkedéssel. A WPT tágabb, mintegy 2400–4000 méteres tartományt közöl. Ezeket eltérő forrásadatként kezeld, ne egyetlen biztos alsó határként.

Testhossza megközelítőleg 18 cm. Rövid, lekerekített farkú, túlnyomórészt zöld papagáj, homlokán és arcának egyes részein vöröses-rozsdás színezettel. Szárnyának alsó oldala kékeszöld, csőre szürkés-sárgás, szeme sötétbarna. A kifejlett hím és tojó külleme hasonló; testtömegére nincs igazolt adat a megadott összefoglalóban.

Társas madár, sziklafalakon közösen éjszakázik. Egy 2009-es terepi vizsgálat Santa Isabel térségében, 3450 méteren dokumentált éjszakázóhelyet: az egyes hasadékokban és földes-avaros üregekben 2–8 madarat figyeltek meg. Ez önmagában nem bizonyít fészkelést. Költésen kívül kóborló mozgásokat végezhet.

A csapatméret nem írható le állandó, 5–10 egyedes értékkel. A 2026. október 15-én megjelent Las Hermosas-vizsgálat 7,90 egyedes várható csapatméretet becsült, 4,74–13,17 közötti 95%-os konfidenciaintervallummal. Ez helyi eredmény, nem általános fajbélyeg.

Természetes táplálékai között talajon felszedett fűmagvak, lágyszárú növények és virágok szerepelnek; burgonyaföldeken is megfigyelték. Táplálkozásra használt növényei között a Baccharis tricuneata, a Buddleja bullata, a Hesperomeles ferruginea, a Lachemilla orbiculata, a Taraxacum officinale és a Trifolium repens is szerepel. A növények felsorolásából nem minden esetben derül ki, mely részüket fogyasztja.

Költésbiológiája hiányosan ismert. A WPT sziklafali hasadékokban történő fészkelést és feltételezetten januárban kezdődő költést említ. A BirdLife egy mohából készült, Myrcianthes-fán, 18 méter magasan elhelyezkedő fészket is ismertet. Ezek alapján nem indokolt egyetlen kizárólagos fészkelési módot megadni.

A rendelkezésre álló összefoglaló nem igazolja a korábban közölt monogámiát, általános esős évszaki költést, tojásszámot, kotlási időt vagy kirepülési kort. A közös sziklafali éjszakázóhelyeket se tekintsd automatikusan költőtelepnek.

A BirdLife 2021-es értékelése szerint a faj IUCN-kategóriája Vulnerable, azaz sebezhető, B1ab(iii) kritériummal. Becsült világállománya 20 000–49 999 ivarérett egyed, és csökkenő tendenciájú. A korábbi, nem veszélyeztetettként értelmezhető leírás ezért hibás.

Fő veszélyei az élőhelyek átalakulásához kapcsolódnak: mezőgazdasági terjeszkedés, legeltetés, tűzifagyűjtés, a páramo felégetése és erdőtüzek. Az illegális befogást a megadott kutatás alapján nem indokolt bizonyított, meghatározó fajspecifikus veszélyként kiemelni.

A 2026-os Las Hermosas-tanulmány 300,7 km összesített mintavételi erőfeszítés és 13 független észlelés alapján 4,05 egyed/km² helyi sűrűséget becsült. A 95%-os konfidenciaintervallum 1,68–9,80 egyed/km² volt. Ezt ne keverd össze a teljes fajállomány új becslésével: egy adott terület felmérési eredményéről van szó.

A fogságbeli előfordulás bizonytalanul dokumentált: a WPT nem ismer fogságban tartott állományt, a BirdLife alkalmi kalitkamadárként tartást említ. Ebből nem következik bevált tenyésztési vagy tartási gyakorlat.

Az általános madárjóléti alapelvek szerint biztosíts biztonságos repülési lehetőséget, különböző vastagságú természetes ülőágakat, mászási lehetőséget és táplálékkereső elfoglaltságot. Ezek nem e fajon igazolt férőhely-előírások; konkrét kalitkaméret és hőmérsékleti tartomány nem adható meg megalapozottan.

Vadon társas életet él, de ebből nem következik automatikus fogságbeli összeférhetőség. Társításkor fokozatosan mérd fel a madarak viszonyát, és gondoskodj elegendő helyről, elkülönülési lehetőségről, valamint több etetőhelyről. A csapatos természetes életmód nem helyettesíti az egyedek megfigyelését.

A vadonbeli fűmagfogyasztás nem bizonyítja, hogy fogságban kizárólag kereskedelmi magkeverékkel megfelelően ellátható. Az RSPCA általános papagájtakarmányozási útmutatója teljes értékű formulázott eleséget és változatos friss növényi kiegészítést javasol, és figyelmeztet a kizárólagos magétrend hiányosságaira.

Ezt azonban ne tekintsd kész, fajspecifikus receptnek. Az eleségek arányait nem indokolt vizsgálat nélkül átvinni erre a magashegyi papagájra; megfelelő étrendjét madárspecialista állatorvosnak kell meghatároznia. A természetben megfigyelt növények jegyzéke sem önmagában használható fogságbeli etetési tervként.

Megbízható vadonbeli átlagélettartamot vagy maximális életkort a kapott kutatás nem igazolt. Ellenőrizhető fogságbeli élettartamadat sem áll rendelkezésre; a WPT megfelelő rovata üres.

Az adathiány nem rövid élettartam bizonyítéka. Ha a fajjal kapcsolatban tájékozódsz, ne helyettesítsd ezeket az adatokat más Bolborhynchus-fajok vagy hasonló méretű papagájok életkorával.

A bizonytalan tartási ismeretek miatt ne kezeld ezt a fajt bevált tartású hobbiállatként. Beszerzés mérlegelése előtt tisztázd a jogszerű eredetet, a naprakész előírásokat és a hozzáértő állatorvosi ellátás lehetőségét.

A WPT szerint CITES II. függelékes faj. Ez szabályozott nemzetközi kereskedelmet jelent, nem általános kereskedelmi tilalmat; export- és reexportokmányokra lehet szükség, a nemzeti szabályok pedig szigorúbbak lehetnek. A CITES-besorolás nem azonos az IUCN sebezhető kategóriájával.

A kutatásban ellenőrzött 2023/966/EU rendelet alapján a faj a papagájalakúak gyűjtőbejegyzésével a B melléklet alá tartozik. A teljes, 2026. október 21-én alkalmazandó uniós és magyar szabályozást azonban nem sikerült külön megerősíteni. Ebből ezért tartási, behozatali vagy értékesítési jogosultságra ne következtess.