A Katalin-papagáj (Bolborhynchus lineola) egy kis termetű, Közép- és Dél-Amerikában őshonos papagájfaj. Kedvelt háziállatként tartják világszerte, köszönhetően színpompás tollazatának és barátságos természetének. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a faj elterjedési területét, élőhelyét, megjelenését, életmódját, szaporodási szokásait, valamint a fajvédelmi erőfeszítéseket.
Elterjedési terület és élőhely
A Katalin-papagáj Mexikótól Közép-Amerikán át Dél-Amerika északi részéig, Kolumbiáig és Venezueláig fordul elő. Elsősorban a hegyvidéki erdőkben, 1000-3000 méter tengerszint feletti magasságban él. Kedveli a nedves, párás élőhelyeket, gyakran megtalálható a felhőerdőkben és a szubtrópusi esőerdőkben.
Megjelenés és életmód
A Katalin-papagáj kis méretű, mindössze 15-16 cm hosszú, testtömege 40-50 gramm. Tollazata főként zöld, hasán és szárnyain sárga csíkokkal. Fején kék és piros mintázat látható. Csőre világos színű, lábai rózsaszínűek. Nemek között nincs jelentős különbség a tollazat színében.
Társas lények, a vadonban kis csapatokban élnek, és gyakran más papagájfajokkal is együtt táplálkoznak. Főként magvakat, gyümölcsöket és rügyeket fogyasztanak. Hangadásuk jellegzetes, éles és ismétlődő „csirrip” hangokból áll.
Szaporodási szokások
A Katalin-papagájok monogám párkapcsolatban élnek. Szaporodási időszakuk általában februártól júniusig tart. Faodvakban vagy sziklaüregekben fészkelnek, ahol a tojó 4-6 tojást rak. A tojásokon felváltva kotlanak a szülők körülbelül 18-21 napig. A fiókák kikelés után még 5-6 hétig a fészekben maradnak, mielőtt elhagynák azt.
Fajvédelem
Bár a Katalin-papagáj még nem veszélyeztetett faj, állományai csökkenő tendenciát mutatnak az élőhelyvesztés és a befogás miatt. Számos országban védelem alatt áll, és nemzetközi kereskedelmét a CITES (a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény) szabályozza. Az élőhelyek megőrzése és a fenntartható háziállat-kereskedelem kulcsfontosságú a faj hosszú távú fennmaradásához.
A Katalin-papagáj egy gyönyörű és kedvelt papagájfaj, amely Közép- és Dél-Amerika hegyvidéki erdeiben őshonos. Kis mérete, színes tollazata és barátságos természete miatt népszerű háziállat. Bár még nem veszélyeztetett, állományai csökkennek, ezért fontos a faj védelme és élőhelyeinek megőrzése. A felelősségteljes háziállat-tartás és a fenntartható kereskedelem hozzájárulhat a Katalin-papagájok hosszú távú fennmaradásához a vadonban és a fogságban egyaránt.
