Inkakakadu (Lophochroa leadbeateri)

Az inkakakadu (Lophochroa leadbeateri) a kakadufélék (Cacatuidae) családjába tartozó ausztrál papagájfaj. Egyes szakmai és természetvédelmi források Cacatua leadbeateri néven tárgyalják; ez ugyanannak a fajnak az eltérő nemzetségi besorolása. Két alfaját különítik el: a leadbeateri törzsalakot és a mollis alfajt.

Felismerésében fehér és lazacrózsaszín tollazata, valamint felmereszthető, színes bóbitája segít. Ha tartását fontolgatod, a megjelenése mellett a helyigényét, erős hangját, társas szükségleteit és több évtizedes lehetséges élettartamát is mérlegeld.

Kizárólag Ausztráliában őshonos, elsősorban a kontinens száraz és félszáraz belső vidékein. Elterjedése nem összefüggő, és nem szűkíthető a déli, keleti országrészekre. A keleti törzsalak Délnyugat-Queenslandtől Nyugat-Új-Dél-Walesen át Északnyugat-Victoriáig és Dél-Ausztrália középső-keleti részéig fordul elő. A mollis a nyugati és középső belső területek madara.

Száraz, ritkás erdőkben, mallee-eukaliptuszosokban, akáciásokban, valamint vízfolyások és tavak körüli facsoportokban él. A megfelelő faodvak különösen fontosak a költéshez. Mezőgazdasági területeken is táplálkozhat, de a rendelkezésre álló fajforrások nem igazolják, hogy általánosan városi parkokhoz kötődne.

Testhossza 35–40 cm, tömege 300–450 g. Háta, szárnyának felső oldala és farka alapvetően fehér; fején, mellén és hasán lazacrózsaszín árnyalatok láthatók. Szárnyának alsó oldala és farkának töve szintén rózsaszínes. Bóbitája vörös–sárga–vörös sávos, fehér tollvégekkel; a mollis alfajnál a sárga sáv csaknem vagy teljesen hiányozhat.

Csőre törtfehér vagy halvány bézs, lába szürke. A hím írisze sötétbarna, a tojóé világosabb, vörösesbarna. Párokban, családokban és kisebb csapatokban figyelhető meg. A táplálék és a víz elérhetőségétől függően helyben maradhat vagy kóborolhat. Hangja messzire hallatszó, jellegzetes, háromtagú recsegés.

A vadonban a talajon és a fákon egyaránt keres táplálékot. Fű- és más növényi magvakat, terméseket, gyökereket, hagymákat és rovarlárvákat fogyaszt. Étrendjében a növényi táplálék meghatározó; a gerinctelenek fogyasztása nem jelenti azt, hogy fogságban rovaralapú etetést igényelne.

Az inkakakadu monogám, tartós párkapcsolatot alkotó odúköltő. Költéskor erősen védi a területét. A költési idő földrajzi helyzettől függ: a BirdLife Australia augusztus–novembert közöl, más összefoglaló decemberig tartó, északon korábban kezdődő költést is említ. Egységes augusztus–januári időszak ezért nem adható meg.

Meglévő faodút használ, amelynek belsejét mindkét szülő alakíthatja. A fészekalj többnyire 2–4 tojásból áll, a kotlás jellemzően körülbelül 26 napig tart. Mindkét szülő kotlik és gondozza a fiókákat.

A fiatalok nagyjából nyolchetes korban repülnek ki. Ez még nem jelent önállóságot: ezután is kapnak szülői táplálást. Ha fiatal madarat választasz, a repülőképességet ne azonosítsd az önálló táplálkozással.

Az élőhelyek átalakítása, az odvas fák elvesztése és a vadbefogás veszélyezteti az inkakakadut. A globális természetvédelmi kategóriáról a kapott kutatásban szereplő fajoldalak eltérő adatot közölnek: a World Parrot Trust LC, vagyis nem fenyegetett, a BirdLife Australia globális IUCN EN, vagyis veszélyeztetett besorolást tüntet fel. Ezt az ellentmondást a rendelkezésre álló anyag nem oldja fel.

Ettől különálló, hivatalosan igazolt adat, hogy a keleti alfaj, Lophochroa leadbeateri leadbeateri 2023. március 31-én Endangered kategóriában került az ausztrál EPBC-listára. A teljes faj Cacatua leadbeateri néven a CITES II. függelékében szerepel.

A globális kihalási kockázat, az ausztrál jogi védelem és a nemzetközi kereskedelem szabályozása különböző kérdés. A II. függelékből sem általános kereskedelmi tilalom, sem korlátozásmentes tarthatóság nem következik.

Nagy mozgásteret igényel: a World Parrot Trust legalább 4,5 méter hosszú, beléphető röpdét javasol. Az elhelyezés legyen tágas, biztonságos, könnyen tisztítható és nem mérgező anyagú. Változó átmérőjű ülőágakkal, biztonságos rágóágakkal, rágójátékokkal és fürdési lehetőséggel számolj.

A napi elfoglaltság és a társas érintkezés alapvető igény. Biztosíts lehetőséget táplálékkeresésre és problémamegoldásra is; a játékok önmagukban nem helyettesítik a kapcsolatokat. Erős rágási igényét az elhelyezés és a berendezés megválasztásánál is vedd figyelembe.

A társas természetből nem következik automatikusan békés együttélés. Költéskor erősen területvédő lehet, ezért a társítást gondosan tervezd meg. A messzire hallatszó hangot szintén mérlegeld, mielőtt elköteleződsz mellette.

A természetes magevést ne fordítsd le kizárólagos magkeverékes etetésre. A kakadukra vonatkozó állatorvosi útmutató megfelelően összeállított pelletet javasol alapként, zöldséges és korlátozott gyümölcsös kiegészítéssel. A sok olajos mag egyoldalú, túl energiadús étrendet eredményezhet.

Mindig legyen tiszta ivóvize, az etetőket és itatókat rendszeresen tisztítsd. A táplálékváltást fokozatosan végezd, és ellenőrizd, hogy valóban fogyasztja-e az új eleséget. Az egyedi étrendet madárgyógyászatban jártas állatorvossal alakítsd ki.

Avokádót, csokoládét, alkoholt és koffeintartalmú ételeket vagy italokat ne adj neki. Ezek az ajánlások általános kakadutartási útmutatáson alapulnak, nem kifejezetten az inkakakadun végzett takarmányozási kísérleteken.

A World Parrot Trust tartási adatlapja 40–60 éves lehetséges élettartamot közöl. Ezt ne tekintsd átlagos várható életkornak vagy egy adott madárra vonatkozó ígéretnek. Tartása így is több évtizedes elköteleződést jelenthet.

Megbízható vadonbeli átlagos élettartamot a felhasznált források nem tisztáztak. Az egyik összefoglaló 50–60 évet említ, de részletes túlélési adatsor nélkül; ezt nem lehet biztos vadonbeli átlagként kezelni.

A választás előtt mérlegeld, hogy hosszú távon biztosítani tudod-e a nagy röpdét, a társas kapcsolatokat, a napi foglalkozást és az állatorvosi ellátást. A látványos tollazat mellett a hangosságot, a rágási igényt és a költéskori területvédelmet is vedd számításba.

A beszerzés és tartás feltételeiről külön tájékozódj az illetékes hatóságnál. A kapott kutatás a magyarországi és uniós tartási, nyilvántartási, illetve kereskedelmi részletszabályokat nem ellenőrizte; ezekre az ausztrál védelemből vagy a CITES-besorolásból önmagában nem következtethetsz.