Sárgahasú álarcospapagáj (Prosopeia personata)

A sárgahasú álarcospapagáj (Prosopeia personata, G. R. Gray, 1848) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjének Psittaculidae, magyarul szakállaspapagáj-félék családjába tartozik. Önálló, monotipikus faj: a megadott rendszertani forrás nem különít el alfajokat.

Fidzsi endemikus madara, vagyis természetes elterjedése ehhez a szigetországhoz kötődik. Hosszú farkú, túlnyomórészt zöld papagáj; felismerésében a fekete arc és a sárga–narancsos alsótest segít. Fogságban ritka, ezért a róla közölt tartási adatokat különösen fontos elkülöníteni az általános papagájtartási ajánlásoktól.

Jelenlegi biztos őshonos elterjedése Viti Levu szigetére korlátozódik. Ovalau esetleges korábbi előfordulása bizonytalan történeti adat. Vanua Levu, Taveuni és Kadavu nem tekinthető a faj igazolt őshonos lelőhelyének; a rokon fajok elterjedését nem szabad ezzel a fajjal összemosni.

Nedves síkvidéki és hegyvidéki erdőkben él, de nem kötődik kizárólag háborítatlan esőerdőhöz. Másodlagos erdőket, erdőszegélyeket, vízparti fákat és mangrovékat is használ. Mezőgazdasági területeken és falusi kertekben ugyancsak megjelenhet, körülbelül 1200 méteres magasságig. Az ember által átalakított területek használata mellett az élőhelyvesztés továbbra is természetvédelmi probléma.

Közölt testhossza körülbelül 47 cm, tömege 322 g. Ezek tájékoztató fajadatok, nem igazolt populációs átlagok vagy teljes mérettartományok. Tollazata túlnyomórészt élénkzöld, arca fekete tollazatú: az álarcot nem csupasz fekete bőr alkotja. Mellének középvonala sárga, a has közepe felé narancsszínbe megy át.

Az elsőrendű evezők külső zászlója kékes–ibolyás, a zöld farok kékes árnyalatú. Csőre szürkésfekete, a felnőttek szivárványhártyája narancsszínű. A nemek színezete hasonló. A fiatalok arcán kisebb a fekete terület, csőrük világosabb, szemük barna.

Vadon magányosan, párban, költési időn kívül akár negyvenes csapatban is mutatkozik. Hangos, az ember közeledésével szemben félénk; az erdőben és a lombkorona fölött egyaránt repül. Gyümölcsöt, magot, virágot és rovarokat, köztük hernyókat fogyaszt, alkalmanként termesztett gabonát is. A fidzsi szágópálma termésterjesztői között is számon tartják.

A rendelkezésre álló fajismertető július–szeptemberi költést közöl. Faodúban fészkel, a közölt tojásszám legalább kettő. Ez nem azonos egy pontosan meghatározott, minden fészekaljra érvényes tojásszám-tartománnyal.

A pontos kotlási és kirepülési időt a kutatási összefoglalóban szereplő megbízható fajforrásokból nem sikerült igazolni. Ugyanez érvényes a növényi rostokból és tollakból álló fészekbélésre, valamint az élethosszig tartó monogámiára. Ezeket ezért ne kezeld bizonyított tenyésztési adatként.

A megadott kutatási összefoglaló szerint a legutóbbi jelzett, 2023-as IUCN-értékelésben a faj mérsékelten fenyegetett, azaz Near Threatened (NT). A korábbi szöveg sebezhető (VU) besorolása nem helyes. Az élőhelyvesztés és az erdők átalakítása igazolt probléma; a többi feltételezett veszélyeztető tényező fajspecifikus jelentősége kevésbé tisztázott.

A faj a CITES II. függelékének hatálya alá tartozik. Az IUCN-kategória a kihalási kockázatot, a CITES pedig a nemzetközi kereskedelem szabályozását jelzi. A két rendszer nem helyettesíti egymást, és egyik besorolásból sem következik önmagában a teljes magyarországi ügyintézési rend. Beszerzés vagy szállítás előtt ellenőrizd az aktuális uniós és hazai előírásokat.

Vadon várható átlagos élettartamára nem áll rendelkezésre megfelelő fajspecifikus adat. Fogságban az AnAge egy 11,8 évig élt példányt tart nyilván. Egy későbbi, állatkerti nyilvántartásokat elemző tanulmány négy egyed alapján 17,73 éves maximumot és 11,46 éves mediánt közöl.

A kis minta miatt egyik szám sem tekinthető általános várható élettartamnak vagy a faj biológiai felső korhatárának. Ha tartását mérlegeled, ezeket dokumentált fogságbeli megfigyelésként értelmezd, ne biztosan elérhető életkorként. A vadon élő és a fogságban tartott madarak élettartamát ezekből az adatokból nem lehet összehasonlítani.

A fajismertető nagy röpdét, biztonságos friss ágakat, rágási és fürdési lehetőséget említ. Az elhelyezés kialakításakor valódi repülésre alkalmas teret, változatos ülőágakat, időjárástól védett belső részt és szökésbiztos szerkezetet biztosíts. Ezek részben általános állatjóléti követelmények, nem e fajon végzett tartási kísérletek eredményei.

A társas elhelyezésnél az egyedek összeférhetőségét és elkülönülési lehetőségét is vedd figyelembe. A vadon megfigyelt csapatos viselkedés nem bizonyítja, hogy kis helyen több pár együtt tartható. A rendelkezésre álló helyet ezért ne pusztán a madarak száma alapján ítéld meg.

A hangosságot, a repülési igényt és a rágási elfoglaltság biztosítását már a tartás mérlegelésekor számítsd bele a feltételekbe. A megadott források nem közölnek igazolt fajspecifikus minimális röpdeméretet, ezért számszerű minimumot ebből az anyagból nem lehet megadni.

A természetes táplálékok felsorolása önmagában nem teljes fogságbeli etetési terv. Általános papagáj-egészségügyi alapelv, hogy a kizárólagos magkeverék nem megfelelő. Kiegyensúlyozott, fajhoz igazított táplálásra, friss növényi kiegészítésre és táplálékkereső elfoglaltságra van szükség.

Az étrend összeállítását és az étrendváltást madárspecialista állatorvossal egyeztesd. A kutatási összefoglaló nem ad fajspecifikusan igazolt százalékos receptet, ezért pontos arányokat nem lehet felelősen előírni. A vadon elfogyasztott gyümölcsök, magok és rovarok említése nem jelenti azt, hogy ezek tetszőleges keveréke megfelelő fogságbeli étrendet alkot.