Keleti rozella (Platycercus eximius)

A keleti rozella tudományos neve Platycercus eximius (Shaw, 1792). Önálló faj a Platycercus nemzetségben; korszerű családbesorolása Psittaculidae. Egyes adatbázisok még a tágabb Psittacidae családnevet használják.

Ausztrália délkeleti részén őshonos, Új-Zélandon betelepített és meghonosodott madár. Hosszú farkú, színes papagáj, amely nyílt tájakon gyakran a talajon keres táplálékot. Fogságban jelentős repülőteret és hosszú távú gondoskodást igényel.

Testhossza a farokkal együtt körülbelül 30 cm, tömege hozzávetőleg 90–120 g. Feje és felső melle piros, orcafoltja fehér, hasa sárgás. Hátának fekete közepű, sárgászöld szegélyű tollai pikkelyszerű mintázatot alkotnak, vállfoltja élénkkék.

A tojó hasonló a hímhez, esetenként fakóbb; a fiatalok színezete tompább. A fiatal madár kezdetben sárgás vagy narancsos csőre később törtfehér lesz. A nemet pusztán tollazat alapján nem minden egyednél lehet biztosan meghatározni.

Három elismert alfaja a P. e. eximius, a P. e. elecica és a P. e. diemenensis. Az elecica Északkelet-Új-Dél-Walestől Délkelet-Queenslandig, a diemenensis Kelet-Tasmániában él.

Őshonos elterjedése Délkelet-Queenslandtől Új-Dél-Walesen és Victorián át Dél-Ausztrália délkeleti részéig, valamint Kelet-Tasmániára terjed. Új-Zélandon az 1900-as évek eleji betelepítések nyomán honosodott meg; Dunedinnél 1910-es betelepítést említ a kutatás.

Nyílt erdőkben, ligetes-füves tájakon, maradványcserjésekben és mezőgazdasági területeken fordul elő. Parkokat, kerteket és golfpályákat is használ. A nyílt táplálkozóhelyek mellett az odvas fák jelenléte fontos számára.

Általában helyben maradó madár, bár a táplálék elérhetőségével összefüggő kisebb mozgásokat végezhet. Új-zélandi előfordulását ne keverd össze természetes elterjedésével.

A vadonban magokat, terméseket, rügyeket, virágokat, nektárt és rovarokat fogyaszt. Gyakran füvek között, a talajon táplálkozik, de fákon és bokrokon is keres élelmet. Táplálékát a lábával is a csőréhez tarthatja.

Fogságban ne alapozd kizárólag száraz magkeverékre az étrendjét. Az általános madártartási ajánlás kiegyensúlyozott, formulázott eledelt és zöldségeket részesít előnyben; a gyümölcs és a mag korlátozott kiegészítő. Keleti rozellák intézményi tartásában pelletet, gyümölcsöt és zöldséget is alkalmaznak.

A kizárólagos magétrend táplálkozási betegségekhez, a túl sok zsíros mag elhízáshoz vezethet. Mindig biztosíts friss ivóvizet. Étrendváltáskor figyeld a tényleges táplálékfelvételt; beteg vagy sovány madárnál ne kezdj rutinszerű átszoktatásba.

Tartós párkapcsolatot alkotó, odúban költő faj. Az ausztráliai összefoglaló adatok augusztustól februárig tartó költési időszakot jeleznek, de a helyi körülmények módosíthatják az időzítést. Többnyire idős fák üregeiben fészkel.

A fészekalj 4–8, rendszerint 5 tojásból áll; a tojásrakási köz 2–3 nap. A tojó körülbelül 19 napig kotlik, miközben a hím eteti. A fiókák nagyjából 32 napot töltenek az odúban, és kirepülésük után is kaphatnak táplálékot a szülőktől.

Ezek tájékoztató fajadatok, nem minden állományra érvényes, merev menetrendek. Költéskor a párok elkülönülnek, és az odú környékét erőteljesebben védhetik.

Párokban és kisebb csapatokban mozog. Új-Zélandon télen gyakran 8–20 madárból álló laza csoportokat figyelnek meg. A vadon élő egyedek az emberrel szemben óvatosak.

Nappal aktív, táplálékkeresése különösen a kora reggeli és késő délutáni órákra jellemző. Kapcsolattartó füttyöket, röptében éles jelzéseket és társas helyzetekhez kötődő csatteringést hallat. A farok mozgatása udvarláshoz és konfliktushoz is kapcsolódhat.

A fogságban tartott madár megtanulhat egyszerű feladatokat, de a szelídség és az érintés elfogadása egyedenként eltér. Ne várj biztos beszédutánzást, és ne értelmezz egyetlen testtartást a helyzettől függetlenül.

Aktív, repülésre alkalmas teret igénylő madár. A fajspecifikus ajánlás legalább 3 méter hosszú, bejárható röpde; ez szakmai javaslat, nem jogszabályi minimum. Biztosíts akadálymentes repülési útvonalat és védett menedéket.

• Helyezz el változatos vastagságú ülőhelyeket, biztonságos rágóanyagot és fürdőtálat.
• Kínálj táplálékkeresést ösztönző elfoglaltságokat, és rendszeresen változtasd a játékokat.
• Kerüld a huzatot, a túlzott hőterhelést és a zavaróan zajos elhelyezést.
• Ne dohányozz a közelében, és ne használj mellette erős vegyszereket vagy illatosítókat.

A társításnál az egyedek összeillőségét figyeld, és legyen lehetőséged elkülönítésre. A vadonbeli csapatélet nem bizonyítja a vegyes röpdei tartás biztonságosságát.

Tartsd tisztán a röpdét, és gondoskodj rendszeres, madarak ellátásában jártas állatorvosi ellenőrzésről. A parazitaellenes gyógyszerezés és a csőr- vagy karomigazítás szükségességét szakember döntse el; ezek nem automatikus rutinfeladatok.

Az élettartamadatoknál különítsd el az átlagot a rekordtól. A kutatás nem igazolt megbízható vadonbeli átlagélettartamot. Az ausztráliai 8,8 éves adat maximum, nem átlag.

Fogságra a World Parrot Trust 20 évet közöl. Más nyilvántartásokban 27,4 éves, illetve állatkerti adatok között 37,44 éves maximum is szerepel. Ezek eltérő adatállományok rekordjai, nem garantált várható élettartamok.

A tartás mindenképpen hosszú távú, akár több évtizedes elköteleződés. A rekordokból ne következtess arra, hogy minden megfelelően gondozott madár ugyanilyen kort ér el.

A kapott kutatás 2026. október 21-i ellenőrzése szerint a legutóbbi IUCN-értékelés 2024-es. A faj globálisan nem fenyegetett, állománytrendje növekvő; globális egyedszámát nem számszerűsítették.

Ez nem zárja ki a helyi visszaesést: Új-Dél-Walesben, különösen Sydney környékén jelentős csökkenést jeleznek. Az idős, odvas fák eltűnése a fészkelési lehetőségeket szűkíti.

Új-Zélandon betelepített fajként az őshonos madarakkal való versengése jelenthet problémát. A globális természetvédelmi helyzetet, a helyi állományváltozást és a betelepített állományok hatását külön kezeld.

Vásárlás előtt mérlegeld, hogy hosszú távon biztosítani tudod-e a röpdét, a napi gondozást és az állatorvosi ellátást. A rozella lakásban tartott társállatként nem feltétlenül megfelelő választás. Ne dönts pusztán a tollazata vagy a remélt szelídsége alapján.

Válassz igazolható, jogszerű eredetű madarat, és ellenőrizd az aktuális nemzeti előírásokat. A kapott kutatás 2026. október 21-i állapota szerint a faj a CITES II. függelékébe és az uniós szabályozás B mellékletébe tartozik.

Ezek kereskedelmi besorolások, nem azonosak az IUCN veszélyeztetettségi kategóriájával, és önmagukban nem írják le az összes tartási vagy eredetigazolási kötelezettséget.

A Platycercus nemzetség további tagjai közé tartozik a sápadtfejű rozella (P. adscitus), a tasmán rozella (P. caledonicus), a nyugati rozella (P. icterotis) és a kékhátú rozella (P. elegans).

A sápadtfejű rozellát halvány feje, a nyugati rozellát sárga orcafoltja különíti el. A tasmán rozella nagyobb termetű, sárgászöld fejű és mellű madár. A korábban önálló fajként bemutatott sárga rozella a kutatásban használt besorolás szerint Platycercus elegans flaveolus alfaj.

A keleti és a sápadtfejű rozella között természetes hibridizáció is előfordulhat. A rokon fajok küllemi hasonlóságából ne következtess azonos tartási igényekre vagy biztosan békés együttélésre.