A szirti fűpapagáj (Neophema petrophila) Ausztrália egyik különleges papagájfaja, mely a száraz, sziklás területeket kedveli. Ez a kis termetű, színpompás madár különleges alkalmazkodóképességgel rendelkezik, mely lehetővé teszi számára a zord körülmények közötti túlélést.
Elterjedési terület és élőhely
A szirti fűpapagáj Ausztrália déli és középső területein honos, főként Dél-Ausztrália, Nyugat-Ausztrália és az Északi Terület egyes részein találkozhatunk vele. Elsősorban a száraz, sziklás vidékeket részesíti előnyben, ahol a sziklahasadékokban és üregekben talál menedéket. Ezek a területek gyakran gyér növényzettel rendelkeznek, és vízhiánnyal küzdenek.
Megjelenés és életmód
A szirti fűpapagáj kis méretű papagájfaj, testhossza mindössze 22-24 cm. Tollazata többnyire zöld, mellkasa és hasa sárga, homloka és szemsávja kék színű. Jellegzetes bélyege a vörös csík a szárnyán. Csőre és lábai szürkék. Táplálékát főként füvek magvai, rügyek és virágok alkotják, de alkalmanként rovarokat is fogyaszt. Kisebb csapatokban él, melyek a táplálékforrások felkutatása érdekében nomád életmódot folytatnak.
Szaporodási szokások
A szirti fűpapagájok monogám párkapcsolatban élnek. Költési időszakuk augusztustól decemberig tart. Fészküket sziklaüregekbe, hasadékokba építik, melyet fűszálakkal és tollakkal bélelnek. A tojó általában 4-6 tojást rak, melyeken körülbelül 18 napig kotlik. A fiókák kikelés után még 4-5 hétig a fészekben maradnak, ez idő alatt mindkét szülő eteti őket. A fiatal madarak körülbelül 6-8 hetes korukban válnak röpképessé.
Fajvédelem
Bár a szirti fűpapagáj nem tartozik a közvetlenül veszélyeztetett fajok közé, populációját mégis számos tényező fenyegeti. Élőhelyének beszűkülése, a túllegeltetés, a bányászati tevékenységek és az illegális befogás mind hozzájárulnak állományának csökkenéséhez. Ausztrália kormánya és különböző természetvédelmi szervezetek együttműködnek a faj védelmének érdekében, többek között élőhely-rehabilitációs programokkal és a fészkelőhelyek védelmével.
A szirti fűpapagáj Ausztrália egyedülálló papagájfaja, mely kiválóan alkalmazkodott a száraz, sziklás élőhelyekhez. Bár állománya jelenleg nem fenyegetett közvetlenül, hosszú távú védelme érdekében elengedhetetlen élőhelyének megőrzése és a rá leselkedő veszélyek elhárítása. E színpompás madár megóvása nemcsak a faj, hanem a teljes ausztrál fauna sokszínűségének megőrzése szempontjából is kulcsfontosságú.
