Szakállaspapagáj-formák (Psittaculinae)

A Kecskepapagáj (Cyanoramphus novaezelandiae)

Egy kecskepapagáj ül egy ágon, élénk zöld tollazattal és piros fejjel.
Ismerd meg közelebbről

A kecskepapagáj, vagy vörös koronás kākāriki (Cyanoramphus novaezelandiae), Új-Zéland szigeteinek aktív, hosszú farkú papagája. Fogságban tágas röpdét, társas és keresgélő elfoglaltságot, valamint kiegyensúlyozott étrendet igényel; tartása jogszabályokhoz és engedélyekhez kötődhet.

Ismerd meg egy pillantással

A faj legfontosabb adatai

Méret, életmód és a fajra jellemző tudnivalók, könnyen áttekinthetően.

Tudományos név
Cyanoramphus novaezelandiae

A Cyanoramphus nemzetségbe tartozó új-zélandi papagájfaj. Több szigeti alakját korábban külön alfajként vagy közeli rokon fajként kezelték.

Testhossz
Körülbelül 27–30 centiméter

A teljes hosszba a farok is beleszámít, amely a testhez képest feltűnően hosszú. A szárnyfesztávolság az egyedtől és a mérési módszertől függően változik.

Testtömeg
Körülbelül 80–100 gramm

A testtömeg nemtől, alfajtól, évszaktól és kondíciótól függően változik. A hímek rendszerint valamivel nagyobbak és nehezebbek a tojóknál.

Élettartam
Pontos vadonbeli átlag nem egységesen ismert; fogságban gyakran 10–15 év

A vadonban a ragadozók, betegségek és táplálékhiány jelentősen csökkenthetik a túlélést. Jó tartási körülmények között egyes fogságban élő példányok a megadott időnél tovább is élhetnek.

Elterjedés
Új-Zéland Északi- és Déli-szigete, Stewart- és több part menti sziget

Elterjedése Új-Zéland szigetvilágához kötődik, a szárazföldi állományok mellett több védett kisebb szigeten is fennmaradt. Egyes történeti szigeti alakjai kihaltak vagy külön taxonként kezelendők.

Táplálkozás
Magvak, gyümölcsök, bogyók, rügyek, virágok és zöld növényi részek

A természetben a talajon és a növényzetben egyaránt táplálkozik, időnként nektárt és apró gerincteleneket is fogyaszt. Fogságban jó minőségű pelletből, mérsékelt magkeverékből és változatos friss növényi táplálékból álló étrendet igényel.

Természetes élőhely
Nedves erdők, bozótosok, part menti növényzet és hegyvidéki erdők

Elsősorban alacsonyabb fekvésű erdőkben, cserjésekben és sűrű aljnövényzetben él, de helyenként a fahatár alatti magasabb régiókba is felhatol. A növényzetben gazdag területeket kedveli, ahol üreges fák és egész éves táplálékforrások találhatók.

Társas viselkedés
Párokban és kisebb csapatokban élő, társas faj

A költési időszakon kívül gyakran laza csapatokban keres táplálékot. Fogságban is igényli a társas kapcsolatot és a rendszeres foglalkozást.

Hangosság
Közepesen hangos, csicsergő és éles hívóhangokkal

Rövid, csengő hívásokat, csivitelést és izgatott, rikoltóbb hangokat ad. A társas kommunikáció és a riasztás miatt rövidebb hangosabb időszakokra is számíthatsz.

Aktivitás
Nappal aktív, sokat mozog és a talajon is táplálkozik

Legélénkebb a reggeli és a késő délutáni órákban. Ügyesen repül, mászik és a lombkoronában, valamint az aljnövényzet között is keresgél.

Tartási igény
Tágas röpde, biztonságos rágójátékok és változatos növényi étrend

Biztosíts neki mindennapi repülési lehetőséget, mászási és keresgélési elfoglaltságot, valamint rendszeres szociális ingert. A tartási hely legyen huzatmentes, jól szellőző és ragadozóktól védett.

Szaporodás
Általában 5–9 tojást rak; az inkubáció körülbelül 19 nap

Fészkét üregben, gyakran korhadó fatörzsben vagy más üreges helyen alakítja ki. A fiókák kirepülése nagyjából 5–6 hetes korban történik, de a pontos érték a környezettől és az egyedtől függ.

Természetvédelmi helyzet
Globálisan nem fenyegetett; egyes szigeti állományai sérülékenyek

A faj egészére általában a legkevésbé aggasztó természetvédelmi kategóriát alkalmazzák. Az élőhelyvesztés, a betelepített ragadozók és az egyes szigeti populációk kis mérete azonban helyi veszélyt jelenthet.

A vadon az otthona

Hol él a természetben?

Fedezd fel az őshonos előfordulás országait.

Őshonos előfordulás országaiA zöld országok az adatlapban megadott őshonos előfordulást mutatják. A jelölés nem az ország teljes területére vonatkozó elterjedés.Fidzsi-szigetekTanzániaNyugat-SzaharaKanadaAmerikai Egyesült ÁllamokKazahsztánÜzbegisztánPápua Új-GuineaIndonéziaArgentínaChileKongói Demokratikus KöztársaságSzomáliaKenyaSzudánCsádHaitiDominikai KöztársaságOroszországBahama-szigetekFalkland-szigetekNorvégiaGrönlandFrancia déli és antarktiszi területekKelet-TimorDél-afrikai KöztársaságLesothoMexikóUruguayBrazíliaBolíviaPeruKolumbiaPanamaCosta RicaNicaraguaHondurasSalvadorGuatemalaBelizeVenezuelaGuyanaSurinameFranciaországEcuadorPuerto RicoJamaicaKubaZimbabweBotswanaNamíbiaSzenegálMaliMauritániaBeninNigerNigériaKamerunTogoGhánaElefántcsontpartGuineaBissau-GuineaLibériaSierra LeoneBurkina FasoKözép-afrikai KöztársaságKongói KöztársaságGabonEgyenlítői-GuineaZambiaMalawiMozambikSzváziföldAngolaBurundiIzraelLibanonMadagaszkárCiszjordániaGambiaTunéziaAlgériaJordániaEgyesült Arab EmírségekKatarKuvaitIrakOmánVanuatuKambodzsaThaiföldLaoszMianmarVietnámÉszak-KoreaDél-KoreaMongóliaIndiaBangladesBhutánNepálPakisztánAfganisztánTádzsikisztánKirgizisztánTürkmenisztánIránSzíriaÖrményországSvédországFehéroroszországUkrajnaLengyelországAusztriaMagyarországMoldovaRomániaLitvániaLettországÉsztországNémetországBulgáriaGörögországTörökországAlbániaHorvátországSvájcLuxemburgBelgiumHollandiaPortugáliaSpanyolországÍrországÚj-KaledóniaSalamon-szigetekÚj-ZélandAusztráliaSrí LankaKínaKínai KöztársaságOlaszországDániaÉszak-ÍrországIzlandAzerbajdzsánGrúziaFülöp-szigetekMalajziaBruneiSzlovéniaFinnországSzlovákiaCsehországEritreaJapánParaguayJemenSzaúd-ArábiaCiprusMarokkóEgyiptomLíbiaEtiópiaDzsibutiUgandaRuandaBosznia-HercegovinaÉszak-MacedóniaSzerbiaMontenegróKoszovóTrinidad és TobagoDél-SzudánTurks- és Caicos-szigetekCook-szigetekSzamoaTongaFrancia PolinéziaPitcairn-szigetekBarbadosSão Tomé és PríncipeSzent IlonaMáltaBahreinMaldív-szigetekBrit Indiai-óceáni TerületSzingapúrPalauÉszaki-Mariana-szigetekGuamMikronéziai Szövetségi ÁllamokMarshall-szigetekKiribatiNauruTuvaluMauritiusComore-szigetekFeröerSaint-Pierre és MiquelonBermudaDéli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetekSpitzbergákFrancia GuyanaVatikánAmerikai Virgin-szigetekAmerikai SzamoaAnguillaKajmán-szigetekBrit Virgin-szigetekMontserratJerseyGuernsey BailiffségManSeychelle-szigetekSan MarinoSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSaint LuciaSaint Kitts és NevisNiueTokelau-szigetekArubaKaribi HollandiaCuraçaoMonacoLiechtensteinGrenadaMayotteRéunionMartiniqueGuadeloupeWallis és FutunaSaint-MartinSaint-BarthélemyÅlandDominikai KözösségMakaóHongkongZöld-foki KöztársaságKarácsony-szigetKókuszHeard-sziget és McDonald-szigetekNorfolk-szigetAntiguaAndorraSint Maarten
Őshonos előfordulás

Ország szintű áttekintés; a színezés nem jelenti az ország teljes területének benépesítését.

A faj minden jelenleg élő alfaja Új-Zélandhoz tartozó területeken őshonos: a főszigeteken, a Kermadec-szigeteken, a Chatham-szigeteken, valamint több offshore és szubantarktikus szigeten, köztük az Auckland-szigeteken. A Norfolk-szigeti és Új-Kaledóniai alakokat a korszerű taxonómia külön fajként kezeli, ezért nem szerepelnek a faj őshonos országlistáján. A Lord Howe- és Macquarie-szigeti korábbi alfajok kihaltak; az utóbbi egykori előfordulása nem jelölhető mai őshonos elterjedésként.

Sematikus országos áttekintés; a kis szigetállamokat pont jelölheti.

A faj azonosítása

A kecskepapagáj elnevezés ebben a cikkben a Cyanoramphus novaezelandiae (Sparrman, 1787) önálló fajra vonatkozik. Vörös koronás vagy vörös homlokú kākāriki néven is ismert. Három élő alfaja van: C. n. novaezelandiae, C. n. cyanurus és C. n. chathamensis; két korábbi szigeti alfaj kihalt.

Közepes termetű, hosszú farkú, többnyire smaragdzöld papagáj. Élénk bíborvörös mező látható a homlokán és fejtetőjén, vörös csík a szeme mögött, kisebb vörös folt a faroktő oldalán, a szárnyon pedig kékes szegély. Élénk, kíváncsi és jó repülő madár, amely természetes környezetében fontos része a szigeti erdei és cserjés élőhelyek életközösségének.

Elterjedés és élőhely

A faj őshonos Új-Zélandon, az Északi- és Déli-szigethez tartozó, valamint a környező tengeri és szubantarktikus szigeteken. Napjainkban a két főszigeten ritka vagy csak helyenként visszatelepített. Fontosabb természetes állományai ragadozómentes szigeteken találhatók a Kermadec-szigetektől, a Three Kings- és Hauraki-öböl szigetein át a Chatham-szigetekig és az Auckland-szigetekig.

Élőhelye nem korlátozódik a sűrű, nedves erdőre. Őshonos erdőkben, erdőszegélyeken, cserjésekben, nyílt füves és tussockos területeken is előfordul. Gyakran a talajon vagy alacsony cserjék között táplálkozik. Az élőhelyvesztés, a betelepített ragadozók és az állományok feldarabolódása miatt a szigeteken végzett élőhelyvédelem és ragadozógyérítés különösen fontos.

Megjelenés és méret

A kecskepapagáj többnyire zöld tollazatú, hosszú farkú madár. A homlokon és a fejtetőn élénk bíborvörös mező, a szem mögött vörös csík, a faroktő oldalán kisebb vörös folt, a szárnyon pedig kékes szegély látható. A hímek általában nagyobbak, de a nemek elkülönítése terepen nem mindig biztos.

Hossza körülbelül 27 cm. Tömege forrástól és állománytól függően 50–113 g lehet; a szigetenkénti különbségek jelentősek. A csőre és a lába a talajon, alacsony növényzetben és ágakon végzett táplálékkereséshez alkalmazkodott.

Kecskepapagáj

Viselkedés és hangadás

A kecskepapagáj többnyire párban vagy magányosan él, ősszel és télen azonban kisebb csapatokat is alkothat. Élénk, kíváncsi, jó repülő madár, amely szívesen kutatja át a talajt, az alacsony cserjéket és a környezetében található tárgyakat.

Hangja gyors, csivitelő „ki-ki-ki-ki” sorozat, emellett lágyabb hívóhangokat is használ. Fogságban is szüksége van rendszeres mozgásra, mászásra, játékra és táplálékkereső feladatokra. A társas igényét párban vagy megfelelően összeállított csoportban lehet figyelembe venni, de az együtt tartott madarak kompatibilitását folyamatosan ellenőrizned kell.

Táplálkozás

A vadonbeli étrend főként magvakból, gyümölcsökből, bogyókból, virágokból, rügyekből, levelekből és hajtásokból áll. Tavasszal gerincteleneket, egyes helyeken pedig nektárt, mézharmatot, hínárt és apró tengeri puhatestűeket is fogyaszt. Táplálékát gyakran a talajon vagy alacsony növényzetben keresi.

Fogságban ne egyszerű gyümölccsel vagy kizárólag magkeverékkel próbáld utánozni a természetes étrendet. Változatos, teljes értékű pelletet, korlátozott mennyiségű zsíros magot, leveles zöldeket, fűféléket és biztonságos friss növényi táplálékot adj, a túletetést és a túl kalóriadús étrendet kerüld. Az étrendet madárspecialista állatorvossal egyeztesd.

Kecskepapagáj

Szaporodás és fiókanevelés

A kecskepapagáj odúköltő, de földi üreget, sziklahasadékot vagy sűrű növényzet alatti üreget is elfoglalhat. Az átlagos fészekalj 7 tojás, a tartomány 4–9 tojás. A költés több régióban egész évben előfordulhat, fő időszaka helyenként változik.

A tojó készíti elő az odút és kotlik. A kotlás nagyjából 23–24 napig tart; az első 10–14 napban a tojó eteti a fiókákat, miközben a hím őt táplálja. Ezt követően mindkét szülő etet. A fiókák 32–49 nap után repülnek ki, majd még egy ideig a szülőktől tanulják a táplálékkeresést és a környezet használatát.

Védelem és jogi helyzet

A faj globális besorolása a kutatási összefoglaló szerint Least Concern, Új-Zélandon pedig a DOC Relict kategóriát használja. Ez nem jelenti azt, hogy minden állománya biztonságban van: a helyi populációkat a patkányok, menyétfélék és macskák ragadozása, az élőhelyvesztés, a betegségek és a nem megfelelő betelepítésből eredő hibridizáció veszélyeztetheti.

A természetvédelmi munka fő eszközei a ragadozómentes szigetek fenntartása, az élőhelyek helyreállítása és az állományok monitorozása. A faj CITES Appendix I alatt szerepel. Új-Zélandon a fogva tartás és tenyésztés DOC-engedélyhez kötött; más országokban is ellenőrizned kell az aktuális tartási, szállítási és kereskedelmi szabályokat.

Felelős fogsági tartás

A kecskepapagáj aktív, mászó és keresgélő madár. Fogságban nagy röpdére, erős ágakra és mászóeszközökre, fürdési lehetőségre, biztonságos játékokra és változatos táplálékkereső elfoglaltságra van szüksége. A kutatási összefoglaló legalább 3 méter hosszú röpdét említ.

Fogságban közölt élettartama 10 év feletti lehet. A 36,5 éves maximális adatot a forrás nem ellenőrzöttként jelöli, megbízható vadonbeli átlagélettartam-adat pedig nem igazolt. Felelős választás előtt ellenőrizd a madár eredetét, a dokumentumokat, a pontos alfajt és a tartási engedélyeket; a jogszerű, ellenőrizhető forrásból származó madarat részesítsd előnyben.

Kérdezted? Megválaszoljuk.

Gyakori kérdések

Mikor költ a kecskepapagáj, és hány tojást rak?

A költés több régióban egész évben előfordulhat, fő időszaka helyenként változik. Az átlagos fészekalj 7 tojás, a teljes tartomány 4–9 tojás.

Milyen tartási környezetre van szüksége?

Aktív madárként tágas röpdét, mászóeszközöket, fürdési lehetőséget és rendszeres táplálékkereső elfoglaltságot igényel. A forrás legalább 3 méter hosszú röpdét említ.

Mit egyen fogságban?

Az étrend alapja változatos, teljes értékű pellet, korlátozott mennyiségű zsíros mag, leveles zöld, fűfélék és biztonságos friss növényi táplálék legyen. Az étrendet madárspecialista állatorvossal is érdemes egyeztetned.

Szabad-e kecskepapagájt tartani és tenyészteni?

A jogi helyzet országonként eltér. A megadott kutatási összefoglaló szerint a faj CITES Appendix I alatt szerepel, Új-Zélandon pedig a fogva tartás és tenyésztés DOC-engedélyhez kötött, ezért vásárlás vagy szállítás előtt mindig ellenőrizd az aktuális szabályokat.

Kutatási hivatkozások
Vissza az elejére ↑

Témák: ,

Fedezz fel valami újat

Melyik papagáj érdekel?

Írd be a papagáj nevét vagy egy témát.

Papagáj fajták
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.