A pompás álarcospapagáj, korábbi nevén fénylő pézsmapapagáj (Prosopeia splendens), a papagájalakúak rendjébe és a szakállaspapagáj-félék családjába tartozó, Fidzsi-szigeteken őshonos madárfaj. Lenyűgöző tollazatával és intelligenciájával a szigetvilág egyik legkülönlegesebb madara.
Elterjedési terület és élőhely
A pompás álarcospapagáj kizárólag a Fidzsi-szigeteken található meg, azon belül is Viti Levu, Vanua Levu, Taveuni és Kadavu szigetein. Elsősorban a síkvidéki és hegyvidéki esőerdőkben él, de megtalálható a part menti területeken és a másodlagos erdőkben is. Kedveli a gyümölcsültetvények és kertek közelségét.
Megjelenés és életmód
A pompás álarcospapagáj közepes méretű papagájfaj, testhossza 45-50 cm. Tollazata feltűnően színes: feje és nyaka élénk piros, háta és szárnyai smaragdzöldek, hasa és farktollai kékek. Jellegzetes bélyege a szeme körüli csupasz, fehér bőrfelület, amely „álarc” benyomását kelti. Csőre fekete, írisze sárga. Nincs jelentős ivari dimorfizmus.
Nappal aktív, ideje nagy részét táplálkozással és szociális interakciókkal tölti. Táplálékát főként gyümölcsök, magvak, virágok és rügyek alkotják. Kisebb csapatokban vagy párban mozog, hangjelzésekkel kommunikál fajtársaival.
Szaporodási szokások
A pompás álarcospapagájok monogám párkapcsolatban élnek. Szaporodási időszakuk általában szeptembertől januárig tart. Fészkeiket faodvakba vagy sziklapárkányokra építik. A tojó 2-3 tojást rak, melyeken kb. 26 napig kotlik. A fiókák 10 hetes korukra válnak röpképessé, de a szülők még egy ideig gondoskodnak róluk.
Fajvédelem
A pompás álarcospapagájt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a „sebezhető” kategóriába sorolja. Állományait főként az élőhelyvesztés, a túlvadászat és a betelepített ragadozók veszélyeztetik. Védelme érdekében élőhelyének megőrzése, a vadászat szabályozása és a fajmegőrzési programok létrehozása kulcsfontosságú. Szerepel a CITES I. függelékében, így kereskedelme szigorúan szabályozott.
