Előfordulása
A nagy jácintara (Anodorhynchus hyacinthinus) őshazája Dél-Amerika, leginkább Brazília középső és északi részén, valamint Bolívia délkeleti területein honos. Élőhelye elsősorban a trópusi esőerdőkhöz, galériaerdőkhöz és mangroveláposokhoz kötődik.
A faj előfordulási területe az elmúlt évszázadban drasztikusan lecsökkent a vadászat és az élőhelyek pusztulása miatt. Napjainkban elsősorban a brazil Pantanal, Tocantins és Maranhão államok területén találkozhatunk vele, valamint a bolíviai Santa Cruz és Beni megyékben. Becslések szerint a 20. század elején még akár 60 000 egyed is élhetett a vadonban, mára viszont csak néhány ezer példány maradt fenn.
Megjelenése
Dél-Amerika egyik legimpozánsabb papagájfaja. Testhossza elérheti a 100 centimétert is, szárnyfesztávolsága pedig akár a 130 centimétert. Testtömege általában 1,2-1,6 kilogramm között mozog. Tollazata döntően sötétkék színű, kivéve a sárga csőrét és lábait, valamint a szemkörnyéki csupasz, világoskék bőrrészeket. A nászidőszakban a madár szemkörüli bőrfoltjai még élénkebb kékké válnak.
A faj egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a rendkívül masszív, kampós csőr, amely a legerősebb a papagájok között. Ez a csőr kiváló eszköz a kókuszdió feltörésére, amely a madár legfontosabb tápláléka. A csőr akár 6 centiméteres hosszúságot is elérhet. A szem kicsi, sötétbarna színű.
Életmódja
Jellemzően 2-10 egyedből álló csapatokban élnek, ritkán magányosan figyelhetők meg. Napközben aktívan mozognak a lombkoronaszintben, táplálékukat keresve. Fő táplálékaik a különféle pálmafajok termései, elsősorban a kókuszdió, de fogyasztanak magvakat, gyümölcsöket, virágokat és rovarokat is. A kókuszdiót jellegzetes csőrmozdulatokkal törik fel.
A madarak nappal aktívak, hajnalban és késő délután a legmozgékonyabbak. Éjszakára nagy, lomb- és ágvillákból álló fészkekbe húzódnak vissza csapatostul. Rendkívül hangos, visító, harsány hangadással kommunikálnak egymással.
A nagy jácintarák nagyon ragaszkodnak a megszokott élőhelyükhöz, territoriális viselkedést mutatnak. Erőteljes hangadással és agresszív testtartással védik a fészkelőhelyeiket és a táplálkozó-területeiket. A csapaton belül a dominancia-viszonyok szintén jól megfigyelhetők.
Szaporodása
Szaporodási időszaka elsősorban a száraz évszakra, a szeptember és december közötti időszakra esik. Ebben az időszakban a madarak párba állnak, és közösen építik hatalmas, 1-2 méter átmérőjű, 50-70 centiméter mély fészküket a lombkoronában.
A fészket ágakból, gallyakból, levelekből és növényi rostokból építik, amelyet gyakran elhagyott ragadozó-fészkekből alakítanak ki. A tojó 1-3, ritkán 4 tojást rak, amelyeken 28-30 napig kotlik. A fiókák kikelését követően a szülők 3-4 hónapon át gondoskodnak róluk, etetve és védelmezve őket. A fiatalok mintegy 4-5 hónapos korukban válnak önállóvá.
A nagy jácintarák általában 40-50 évig élnek a természetben.
Tartása
Kiemelkedő intelligenciája és különleges megjelenése miatt rendkívül népszerű madárfaj a szabad tartású papagájok kedvelői körében. Ugyanakkor gondos, szakértő tartást igényel, mivel rendkívül ragaszkodó, dominanciaigényes és mozgásigényes madár.
A nagy jácintarák számára a legmegfelelőbb tartási körülmények a tágas, magas röpdék, amelyekben a madarak szabadon repkedhetnek és kiélhetik természetes viselkedésformáikat. A röpdének biztosítania kell a madár számára a búvóhelyeket, az ágakból, gallyakból álló fészkelő-helyeket, valamint a megfelelő méretű etetőket és itatókat.
A táplálkozás során a madarak előszeretettel fogyasztják a különféle pálmafélék terméseit, magvait, gyümölcseit, valamint a zöldségeket, gyümölcsöket és magelegyeket. Emellett szükséges a megfelelő kalcium- és vitaminkiegészítés is. A nagy jácintarák igénylik a rendszeres fürdési lehetőséget is.
A faj tartása kifejezetten tapasztalt, elkötelezett madártartókat igényel, mivel a madarak rendkívül ragaszkodóak, dominanciaigényesek, és akár agresszívvá is válhatnak a nem megfelelő körülmények között. Megfelelő körülmények biztosítása esetén azonban ezek a madarak kiváló, intelligens és hosszú életű házikedvencek lehetnek.
Természetvédelmi helyzete
Természetvédelmi helyzete komoly aggodalomra ad okot. Egykor rendkívül elterjedt madárfajként tartották számon, ám az állománya a 20. században drámaian lecsökkent a vadászat és az élőhelyek pusztulása miatt.
Napjainkban a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Veszélyeztetett kategóriába sorolja a fajt. Becslések szerint csupán 3 500-6 500 egyede élhet a szabadban, elsősorban Brazília és Bolívia távoli, nehezen megközelíthető területein.
A madár legfőbb veszélyeztető tényezői a következők:
- Élőhelyvesztés: Az esőerdők, galériaerdők és mangroveláposok pusztulása, mezőgazdasági területek, legelők térnyerése miatt.
- Illegális vadászat: A madarak tollaiért, tollkreatúrákért, élve történő kereskedelemért.
- Természeti katasztrófák: Az időjárási szélsőségek, erdőtüzek okozta pusztulás.
A faj védelme érdekében nemzetközi összefogásra, célzott védelmi programokra, valamint az élőhelyek megőrzésére van szükség. Számos madárvédelmi szervezet, rezervátum és nemzeti park igyekszik megóvni a nagy jácintara utolsó életképes állományait. A faj túlélése egyre inkább a védelmi intézkedésektől függ.
