Karibi aratinga (Psittacara chloropterus)

A karibi aratinga, Psittacara chloropterus (Souancé, 1856), a Psittacara nemzetségbe, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó önálló faj. Korábbi tudományos neve Aratinga chloroptera, angol neve Hispaniolan Parakeet.

A név itt kifejezetten Hispaniola madarát jelöli, nem általános karibi papagájcsoportot. A szűk fajértelmezés elkülöníti tőle a kihalt Psittacara maugei-t. Ez azért lényeges, mert egyes régebbi természetvédelmi adatlapok tágabb fajkezelése eltérő történeti elterjedést és állományadatokat eredményezhet.

Hispaniola endemikus madara: Haiti és a Dominikai Köztársaság területén őshonos. A dominikai előfordulások között a Cordillera Central, a Sierra de Bahoruco és egyes városi élőhelyek jelentősek. Haiti jelenlegi állományának fennmaradása és nagysága bizonytalanul ismert.

Síkvidéki és hegyvidéki erdőkben, nyílt fás területeken, másodlagos növényzetben, mezőgazdasági és városi környezetben egyaránt előfordul, akár 3000 méteres magasságig. Santo Domingo fontos városi menedékhelye: az utcák, kertek és kisebb zöldfelületek táplálkozóhelyet biztosítanak számára. A városi fennmaradás azonban nem jelenti az eredeti erdei élőhelyek vagy a teljes szigeti állomány helyreállását.

A Puerto Ricó-i és guadeloupe-i elvadult állományokat ne keverd össze az őshonos elterjedéssel. A Mona-szigeti történeti előfordulás a külön fajként kezelt, kihalt Psittacara maugei-hez tartozik.

Testhossza körülbelül 32 cm, tömege hozzávetőleg 150 g. Tollazatának alapszíne zöld; a szárnyhajlaton, a szárny szélén és egyes alsó szárnyfedőkön vörös található. Csőre szaruszínű, szeme körül csupasz, világos bőrgyűrű húzódik. A farok alsó felszíne tompa sárgás, nem vörös végű.

A két ivar külsőleg hasonló, a tojók következetesen kisebb mérete nem igazolt. A fiatalokon kevesebb vörös látható a szárnyon. A felső csőrkáván emlegetett világos sávot ne használd fajhatározó bélyegként.

Nappal aktív, párokban, kisebb csapatokban, időnként nagyobb csoportokban figyelhető meg. Közös, visszatérően használt éjszakázóhelyei vannak. Repülés közben feltűnő és hangos, a lombkoronában táplálkozva viszont jóval nehezebb észrevenni.

Természetes táplálékai gyümölcsök, magvak és virágok; fügeféléken és kukoricán is táplálkozik. A városi madarak őshonos és idegenhonos fákat egyaránt használnak, de ökológiai szerepük eltérhet az erdei állományokétól.

Odúköltő, faüreget és fán elhelyezkedő termeszvár üregét is használhatja. A sziklapárkányon épített, növényi anyaggal bélelt fészket a mellékelt kutatás nem támasztja alá. A vadonbeli költésbiológia hiányosan ismert, ezért a januártól májusig tartó költési időszak nem közölhető biztos fajadatként.

A World Parrot Trust összefoglalója 2–4 tojást és 55–58 napos kirepülési kort ad meg. Ezeket ne tekintsd automatikusan igazolt vadonbeli átlagoknak. A kotlási időre eltérő adatok szerepelnek: az egyik összefoglaló akár 27 napot, egy másik fogságban 20–23 napot közöl. Egységesen igazolt vadonbeli érték ezért nem adható meg.

Az ismertetett, 2020. augusztus 28-i IUCN-értékelés szerint a faj kategóriája VU, azaz sebezhető, állománytrendje csökkenő. A becslés 1500–7000 ivarérett egyed. Az értékelés tágabb taxonómiai kezelése miatt ezt a számot fenntartással kell a szűken értelmezett fajhoz kapcsolni.

Fő veszélyei az élőhelyvesztés, a mezőgazdasági kártevőként történő üldözés és a befogás. A városi menedékhelyek jelentősége nem teszi indokolttá a veszélyeztetettség enyhébb bemutatását.

A mellékelt kutatás 2026. október 21-i ellenőrzése szerint a faj a CITES II. függelékének és az Európai Unió 338/97/EK rendelete B mellékletének hatálya alá tartozik. Az IUCN-kategória, a CITES és az uniós besorolás különböző rendszerek. Egyik sem helyettesíti az adott ország tartási és kereskedelmi szabályainak ellenőrzését.

A természetes gyümölcs- és magfogyasztásból ne következtess arra, hogy fogságban megfelelő a kizárólagos magkeverékes etetés. Az általános conure-gondozási állatorvosi útmutató kiegyensúlyozott, formulázott eledelre épülő étrendet ajánl, zöldségekkel és mérsékelt gyümölcskínálattal. Mindig biztosíts tiszta ivóvizet.

Az étrendváltást a tényleges táplálékfelvétel ellenőrzésével tervezd meg, szükség esetén madárspecialista állatorvos segítségével. Az új eledel felkínálása önmagában nem bizonyítja, hogy a madár megfelelő mennyiséget fogyaszt belőle. Ezek általános conure-etetési irányelvek, nem a karibi aratingán végzett takarmányozási kísérlet eredményei.

Biztosíts megfelelő mozgásteret, napi biztonságos testmozgást, természetes ülőágakat és táplálékkereső feladatokat. A szűk, magas kalitka nem helyettesíti a vízszintes mozgásteret.

A rendszeres társas kapcsolat és a napi foglalkozás a gondozás része. Az általános conure-útmutatók változatos elfoglaltságot és pozitív megerősítéses tanítást hangsúlyoznak; a foglalkoztatás hiánya viselkedési problémákhoz vezethet. A vadonbeli csapatos életmód fontos háttéradat, de önmagában nem ad kész társítási módszert. Ellenőrzött, fajspecifikus társítási protokollt a mellékelt kutatás nem közöl.

Vadonbeli átlagélettartamára nincs kellően megalapozott fajspecifikus becslés. Egy 2011-es, állatkerti nyilvántartásokat elemző tanulmány 14 egyed alapján 30,84 éves legnagyobb rögzített élettartamot és 18,23 éves mediánt közölt, a korábbi Aratinga chloroptera néven.

A kis minta és az intézményi környezet miatt ezek nem általánosíthatók minden tartott madárra. A maximumot ne kezeld átlagként vagy ígért élettartamként.

Ha tartását mérlegeled, számolj a hangadással, a napi foglalkozással, a mozgásigénnyel és a hosszú távú gondozással. A döntés előtt ellenőrizd az aktuális jogi követelményeket is. A faj kiválasztásánál a ténylegesen biztosítható körülmények legyenek meghatározók.