Puerto Ricó-i amazon (Amazona vittata)

A Puerto Ricó-i amazon (Amazona vittata, Boddaert, 1783) önálló madárfaj: az Amazona nem, a papagájfélék (Psittacidae) családja és a papagájalakúak (Psittaciformes) rendje tagja. Puerto Rico endemikus papagája, amelynek fennmaradása ma is intenzív természetvédelmi munkához kötődik.

Ha a fajjal ismerkedsz, fontos különválasztanod a vadon élő állományt és a tenyészprogramok madarait. A fogságbeli gondozás bemutatása itt elsősorban a fajmegőrzésről, nem a megszokott otthoni papagájtartásról szól.

Őshonos elterjedése Puerto Ricóhoz és történetileg a hozzá tartozó közeli szigetekhez kötődik. Culebrán is élt: innen írták le a mára kihalt A. v. gracilipes alfajt. Mona és Vieques történeti előfordulását a források eltérő bizonyossággal kezelik. Az Egyesült Államok szárazföldi része nem őshonos elterjedési területe.

Korábban az esőerdők mellett mangrovékat és szárazabb erdőket is használt. A jelenlegi helyreállítás fontos területe El Yunque keleten, Río Abajo az északi–középső karsztvidéken és Maricao nyugaton; az elterjedést a visszatelepítések is alakítják.

Életmódja elsősorban a fákhoz kötődik, a megfelelő odúk jelenléte alapvető. A rendszeres aljnövényzeti menedékkeresést a megadott kutatás nem támasztja alá.

Testhossza körülbelül 29–30 cm, közölt testtömege 320 g. Ez utóbbi tájékoztató fajadat, nem minden egyedre érvényes súlyhatár. Tollazata többnyire zöld, homlokán vörös sáv, szeme körül fehér, csupasz gyűrű látható. Elsőrendű evezőtollai kékek; a vörös szárnyfolt nem megfelelő azonosító bélyeg. Csőre világos szaruszínű, lába hússzínű, a két ivar külsőre hasonló.

Nappali, társas madár: párokban és csapatokban mozog, többnyire fákon táplálkozik. Hangkészlete változatos kiáltásokat és füttyöket tartalmaz, ezért a hangadását nem érdemes egyetlen rikácsoló hangra egyszerűsítened.

Tartós párkapcsolatot alakít ki, költéskor pedig erősen védi a fészek környékét. Természetes faodúban, a védelmi programban mesterséges fészekodúban is költ. A költési időszak jellemzően februártól júniusig tart.

A fészekalj 2–4, átlagosan három tojásból áll. Kizárólag a tojó kotlik, körülbelül 26 napig; ezalatt a hím látja el táplálékkal. Később mindkét szülő eteti a fiókákat.

A fiatalok nagyjából kilenchetesen, hozzávetőleg 60–65 naposan hagyják el a fészket. A kirepülés még nem jelent teljes önállósodást. Az évi egyszeri költés sem kivétel nélküli szabály: egy korán elveszett fészekalj után pótköltés következhet.

IUCN-besorolása súlyosan veszélyeztetett, azaz Critically Endangered (CR). A megadott kutatásban azonosított legutóbbi IUCN-értékelés 2020-as; ezt ne keverd össze az újabb állománybecslések dátumával.

A World Parrot Trust 2026-ra vonatkozó összefoglalója mintegy 500 szabadon élő és külön 500 tenyészprogramban tartott madarat említ. Egy másik amerikai programismertető Río Abajónál 320–340, El Yunquénél és Maricaónál egyaránt 100–105 szabadon élő madarat, összesen pedig több mint 900 vadon és fogságban élő egyedet közöl. Ezek eltérő időpontú, kerekített adatok, nem összeadandók, és nem az ivarérett vad egyedek számát jelentik.

A történeti állományösszeomlásban az erdőirtás, a vadászat és a befogás is szerepet játszott. Ma a hurrikánok, a fészkelőhelyekért folyó verseny és a fészekaljveszteségek is jelentős veszélyt jelentenek. A 2017-es Maria hurrikán különösen súlyos visszaesést okozott.

A védelem élőhelykezelést, tenyésztést, fiókamentést, visszatelepítést és állománykövetést kapcsol össze. A helyi közösségek bevonása szintén része a fajmegőrző munkának.

A természetben gyümölcsöket, magvakat, virágokat, leveleket és zsenge növényi részeket fogyaszt. El Yunque területén közel hatvan növényfaj felhasználását jegyezték fel. Tápláléknövényei között fügefajok, a jagua és a hegyi pálma is szerepelnek; étrendje évszakonként változik.

Emberi gondozásban általános papagájtáplálási alapelv a kiegyensúlyozott, teljes értékű formulázott eledel és a megfelelő növényi kiegészítés. A kizárólagos, zsíros mag- és dióalapú étrend hiányállapotokhoz vezethet.

Ezt ne kezeld fajspecifikus etetési receptként: a visszatelepítésre nevelt madarak étrendjét a program szakemberei határozzák meg. A természetes étrend változatosságát egy kereskedelmi magkeverék önmagában nem helyettesíti.

A gondozás célja ennél a fajnál elsősorban életképes tenyészállományok fenntartása és a természetes állományok helyreállítása. Az intézményi tartást ezért a szaporítási és visszatelepítési program egészében érdemes értelmezned.

Általános papagáj-egészségügyi alapelv a repülést és mozgást lehetővé tevő tér, a változatos ülőhelyek, a kereső-táplálkozási feladatok, a környezetgazdagítás és a megfelelő társas kapcsolatok biztosítása. Az elszigetelt, kis kalitkás elhelyezés nem megfelelő minta.

Ezek az alapelvek nem helyettesítik a fajmegőrző program saját protokollját. A társas igények mellett a költőpárok fészekvédő viselkedését is figyelembe kell venni az elhelyezés megtervezésekor.

A vadon élő madarak megbízható átlagélettartama a megadott kutatásból nem állapítható meg. Az 50–60 éves élettartamra vonatkozó korábbi állítás nem igazolt fajadat.

Egy állatkerti nyilvántartásokon alapuló, 2011-ben közölt kutatásban a legnagyobb megfigyelt fogságbeli élettartam 27,23 év volt. Ez egy történeti adatállomány maximuma: nem bizonyított biológiai felső korhatár, és nem várható átlagéletkor. A vadonbeli és az emberi gondozásban rögzített adatokat ezért külön kezeld.

A Puerto Ricó-i amazon CITES I. függelékes faj. Az Egyesült Államok szövetségi rendszerében Endangered besorolású; veszélyeztetettként 1967-ben listázták, a jelenlegi Endangered Species Act pedig 1973-ban lépett hatályba. A megadott kutatás szerint az Európai Unió 2026/1383 rendeletének A mellékletében is szerepel.

Az IUCN kockázatértékelése, a CITES kereskedelmi szabályozása, az uniós melléklet és az amerikai jogi védelem különböző rendszerek. Egyik besorolást se tekintsd önmagában tartási vagy kereskedelmi engedélynek. Ha a faj iránt érdeklődsz, elsősorban a természetvédelmi programok és az élőhelymegőrzés felől közelíts hozzá.