Sárgatarkójú amazon (Amazona auropalliata)

A sárgatarkójú amazon (Amazona auropalliata, Lesson, 1842) önálló faj az Amazona nemzetségben, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjének papagájfélék (Psittacidae) családjában. Korábban Amazona ochrocephala auropalliata néven alfajként is kezelték. A World Parrot Trust három alfajt különít el: A. a. auropalliata, A. a. parvipes és A. a. caribaea.

Közép-amerikai, alapvetően zöld papagáj, amelyet elsősorban sárga tarkófoltjáról ismerhetsz fel. Beszédutánzó képessége miatt keresett, de ez egyedenként változik, és nem jelenti azt, hogy könnyen tartható. Vadon kritikusan veszélyeztetett, fogságban pedig jelentős helyet, időt és hosszú távú elköteleződést kíván.

Hat országban őshonos: Mexikóban, Guatemalában, Salvadorban, Hondurasban, Nicaraguában és Costa Ricában. A törzsalak csendes-óceáni elterjedési sávja Dél-Mexikótól Északnyugat-Costa Ricáig, Guanacastéig húzódik. A karibi oldalon, Honduras keleti és Nicaragua északkeleti részén a parvipes él; Honduras Roatán, Guanaja és Barbareta szigetén a caribaea őshonos.

Előfordulása mozaikos, ezért az országlista nem jelent összefüggő elterjedést. Fontos élőhelyei az alacsonyan fekvő trópusi szárazerdők és mangroveerdők. Örökzöld erdőkben, galériaerdőkben, fás szavannákon, egyes fenyvesekben és elszórt fákat megőrző művelt tájakon is megtalálható. Elsődlegesen nedves esőerdei fajként bemutatni félrevezető lenne.

Testhossza körülbelül 35 cm, tömege 480–550 g a World Parrot Trust adatai szerint. Ezek tájékoztató fajleíró értékek, nem minden egyedre érvényes határok. Tollazata nagyrészt zöld; jellegzetes sárga foltja az alsó tarkón és a nyak hátoldalán helyezkedik el. Homloka és fejtetője rendszerint zöld, a fiatalokon a tarkó sárgája még hiányozhat.

Csőre sötétszürke, a felső káva oldalán világosabb területtel. A két ivar tollazata hasonló. A vörös szárnyhajlat alfajfüggő bélyeg, ezért nem minden példányra jellemző.

Nappali, erős röptű, társas madár. Párok és kisebb családi csoportok táplálkoznak együtt, az esti közös éjszakázóhelyeken nagyobb gyülekezések alakulhatnak ki. Táplálékkeresése gyakran kora reggel kezdődik, délben pihenhet. Hangos kapcsolattartó hangjai tanult, földrajzilag eltérő dialektusokat alkotnak.

Párban költő, odúfészkelő faj: élő és elhalt fák természetes üregeit használja. Egy tízéves északnyugat-Costa Rica-i terepvizsgálatban januárban kezdődött az odúkeresés, és május elejéig is tartott a költési időszak. Ez regionális megfigyelés, nem az egész elterjedési területre érvényes naptár.

A kutatás 21 fás növényfajban talált fészkeket. Az átlagos fészekalj 2,5 tojás volt; a többször ellenőrzött részhalmazban 1–4 tojást figyeltek meg. A közölt kotlási idő 26–28 nap, a kirepülési kor körülbelül 11 hét. A sziklaüregek rendszeres fészkelési használatára a kutatási összefoglaló nem talált megfelelő bizonyítékot.

A megadott kutatás 2026. október 21-i állapota szerint IUCN-besorolása kritikusan veszélyeztetett, CR. A veszélyeztetett, EN kategóriába 2017-ben, a CR kategóriába 2021-ben került. A World Parrot Trust 1000–2500 ivarérett egyedre becsült, csökkenő állományt közöl; ez nem teljes körű egyedszámlálás.

A fő veszélyek az élőhelyek mezőgazdasági átalakítása és a kereskedelmi célú befogás, különösen a fiókák elrablása. A védelem alapja az élőhelyek és nagy odvas fák megőrzése, a fészkek őrzése, a befogás visszaszorítása és az összehangolt állománymonitorozás. A fogságbeli tenyésztés és visszatelepítés csak megfelelő élőhely és hatékony védelem mellett lehet kiegészítő eszköz.

A faj a CITES I. függelékében és az Európai Unió 338/97/EK rendeletének A. mellékletében szerepel a megadott kutatás szerint. Ezek kereskedelmi szabályozási besorolások, nem azonosak az IUCN kihalási kockázatot jelző kategóriájával, és önmagukban nem jelentenek általános birtoklási tilalmat. Beszerzés előtt ellenőrizd az aktuális, adott példányra vonatkozó követelményeket.

Táplálék a vadonban

Elsősorban növényi táplálékot fogyaszt: magvakat, terméseket, diójellegű magokat, bogyókat, levélrügyeket és virágokat. Guanacastéban megfigyelték, amint éretlen terméseket bontott fel és nagy magvak belsejéből válogatott. Tápláléknövényei között az Enterolobium cyclocarpum, a Hymenaea courbaril és tölgyek is szerepelnek; mangót is fogyaszt.

Etetés fogságban

A természetes magfogyasztás nem indokol kizárólagos bolti magkeverékes etetést. Az amazonok ilyen étrenden elhízásra, kalcium- és A-vitamin-hiányra hajlamosak. Az általános állatorvosi irányelv teljes értékű pelletre, zöldségekre, korlátozott gyümölcsre és kevés olajos magra épül.

A VCA útmutatója körülbelül 60–70% pelletet és legfeljebb 10% gyümölcsöt említ. Ezek nem fajspecifikus kísérleti határértékek: az étrendet a madár kondíciójához és egészségi állapotához igazítsd, madárgyógyászatban jártas állatorvossal egyeztetve. Biztosíts folyamatosan tiszta ivóvizet. Étrendváltáskor figyeld a tényleges táplálékfelvételt és a testtömeget; a megszokott eleséget ne vond meg hirtelen.

A megfelelő tartásához repülésre alkalmas térre, mindennapos mozgásra és többórás társas, szellemi elfoglaltságra van szükség. Adj változatos ülőágakat, rágási lehetőségeket és táplálékkereső feladatokat. A tartósan ingerszegény, kizárólag kis kalitkára korlátozott elhelyezés nem felel meg az igényeinek.

Hangos, nagy figyelmet igénylő faj. A társas kapcsolat és az elfoglaltság napi feladat, nem alkalmi kiegészítés. A WWF az egész életen át megfelelő ellátását kifejezetten nehéznek minősíti; a Los Angeles-i Állatkert szerint a legtöbb háztartás számára nem megfelelő választás.

Az amazonok erősen kötődhetnek egy emberhez, és másokkal szemben agresszíven viselkedhetnek. Ezt lehetséges nemzetségszintű sajátosságként kezeld, ne minden példány biztos tulajdonságaként. Választás előtt a hangerejét, a napi időigényt és a rendelkezésre álló mozgásteret mérlegeld, ne a beszédutánzás ígéretét.

Több évtizedes gondoskodásra készülj, de a 60–80 évet ne tekintsd tipikus vagy biztosan elérhető élettartamnak. A Los Angeles-i Állatkert vadon 20–30, emberi gondozásban 50–80 évet ismertet; ezek összefoglaló becslések, nem ismert korú vad madarakból számított átlagok.

Az AnAge 49 éves fogságbeli maximumot fogad el. Egy állatkerti nyilvántartásokra épülő tanulmány 66,81 éves maximumot közöl, de az AnAge a 66,8 éves rekordot ellenőrizetlennek jelöli. A vadonbeli átlagos élettartamra a kutatási összefoglaló nem talált megfelelő közvetlen demográfiai adatot. A tartás vállalásakor ezért a hosszú távú gondozási kötelezettségből indulj ki, ne egy bizonytalan rekordból.