A fehérfülű papagáj (Pyrrhura leucotis) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó, Dél-Amerikában őshonos madárfaj. Bár kevésbé ismert, mint egyes nagyobb testű rokonai, a fehérfülű papagáj színpompás megjelenésével és érdekes viselkedésével méltán érdemel figyelmet.
Elterjedési terület és élőhely
A fehérfülű papagáj Brazília délkeleti részén, valamint Venezuela és Guyana egyes területein fordul elő. Elsősorban a trópusi és szubtrópusi esőerdőket részesíti előnyben, de megtalálható a szárazabb, nyíltabb erdőségekben és a szavannákon is. Általában a lombkoronaszint alsó és középső rétegeiben mozog, ahol bőséges táplálékot talál.
Megjelenés és életmód
A fehérfülű papagáj közepes méretű, körülbelül 22-24 cm hosszú madár. Tollazata túlnyomórészt zöld, hasán és szárnyai alsó részén vörös mintázattal. Nevét a fülénél található jellegzetes fehér foltokról kapta. Csőre és lábai szürkék. A nemek hasonlóak, bár a tojók valamivel kisebbek lehetnek.
Kis csapatokban, általában 6-20 egyeddel együtt mozognak, és a nap nagy részét táplálkozással töltik. Étrendjük magvakból, gyümölcsökből, bogyókból és virágokból áll. Szociális madarak, gyakran láthatók egymással játszani vagy a tollaikat ápolgatni.
Szaporodási szokások
A fehérfülű papagájok monogám párkapcsolatban élnek. Szaporodási időszakuk általában az esős évszakra esik. Faodvakban vagy sziklaperemeken fészkelnek, ahová a tojó 3-7 tojást rak. A fiókák 24-26 nap után kelnek ki, és mindkét szülő részt vesz a gondozásukban. A fiatal madarak 7-8 hetes korukban válnak röpképessé.
Fajvédelem
Bár a fehérfülű papagáj még nem számít veszélyeztetett fajnak, állományai csökkenő tendenciát mutatnak. Elsősorban az élőhelyek pusztulása és a befogás jelent rájuk veszélyt, mivel a díszmadár-kereskedelemben keresettek színes tollazatuk miatt. Védelmük érdekében fontos az élőhelyek megőrzése és a fenntartható kereskedelmi gyakorlatok támogatása.
A fehérfülű papagáj Dél-Amerika trópusi erdeinek színpompás lakója, amely kis csapatokban él, és változatos növényi táplálékot fogyaszt. Bár még nem súlyosan veszélyeztetett, állományai csökkennek az élőhelyvesztés és a befogás miatt. E bájos madarak védelme érdekében elengedhetetlen a természetes élőhelyek megóvása és a fenntartható kereskedelmi gyakorlatok előtérbe helyezése.
