A kéktorkú papagáj (Pyrrhura cruentata) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó, Dél-Amerikában őshonos madárfaj. Különleges megjelenésével és érdekes életmódjával a papagájok egyik figyelemre méltó képviselője.
Elterjedési terület és élőhely
A kéktorkú papagáj Brazília délkeleti részén, főként Bahia, Espírito Santo, Minas Gerais és Rio de Janeiro államokban található meg. Élőhelye a síkvidéki és hegyvidéki esőerdők, ahol általában 500-1200 méteres tengerszint feletti magasságban fordul elő. Az erdőszéleket és a másodlagos erdőket is kedveli.
Megjelenés és életmód
A kéktorkú papagáj közepes méretű papagájfaj, testhossza körülbelül 22-24 centiméter. Tollazata alapvetően zöld, azonban torka, nyaka elülső része és mellkasa kék színű. Homloka vörösesbarna, fülénél narancssárga folt található. Szeme körül fehér gyűrű látható. Csőre és lába szürke. A nemek hasonlóak, bár a tojó kék színe kevésbé intenzív lehet.
Kis csapatokban, általában 4-10 egyedből álló csoportokban él. Táplálékát főként gyümölcsök, magvak, bogyók és virágok alkotják. Röpte gyors és egyenes, jellegzetes papagájszerű ívekkel tarkítva. Hangadása éles, visító jellegű.
Szaporodási szokások
A kéktorkú papagájok monogám párkapcsolatban élnek. Szaporodási időszakuk általában szeptembertől januárig tart. Fészkeiket faodvakba vagy sziklaperemekre építik. A tojó általában 3-4 tojást rak, melyeken körülbelül 24 napig kotlik. A fiókák kikelés után mintegy 50 napig maradnak a fészekben, és a szülők gondoskodnak róluk.
Fajvédelem
A kéktorkú papagájt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a „sebezhető” kategóriába sorolja. Populációja csökkenő tendenciát mutat, elsősorban az élőhelyvesztés és a befogás miatt. Brazíliában védett fajnak számít, és nemzetközi kereskedelmét a CITES (a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény) szabályozza.
A kéktorkú papagáj Dél-Amerika egyik különleges és veszélyeztetett papagájfaja. Egyedi megjelenésével és érdekes életmódjával felhívja a figyelmet az esőerdők megőrzésének fontosságára. Védelme érdekében elengedhetetlen élőhelyének megóvása és a fenntartható erdőgazdálkodás gyakorlatainak alkalmazása. A faj megismerése és megóvása hozzájárulhat a biológiai sokféleség fenntartásához és a természeti értékek megőrzéséhez.
