A sárganyakú ara (Primolius auricollis) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó, Dél-Amerikában őshonos madárfaj. A Primolius nembe tartozik, közeli rokonságban áll a kék-sárga arával (Ara ararauna) és a kis sárga-kék arával (Primolius couloni). A sárganyakú ara impozáns megjelenésével és intelligenciájával hívja fel magára a figyelmet.
Elterjedési terület és élőhely
A sárganyakú ara Dél-Amerika középső és keleti részén honos, elterjedési területe Brazília, Bolívia, Paraguay és Argentína egyes részeire terjed ki. Elsősorban a szubtrópusi és trópusi erdőkben, szavannákon és galériaerdőkben él, de megtalálható a nedves síkságokon és a másodlagos erdőkben is. Az élőhelyének fontos eleme a fészkelésre alkalmas odvas fák jelenléte.
Megjelenés és életmód
A sárganyakú ara közepes méretű papagájfaj, testhossza 30-33 cm, testtömege 250-300 g körül alakul. Tollazata túlnyomórészt zöld, a feje teteje és a tarkója kékes árnyalatú. Jellegzetes bélyege a nyakán látható sárga tollgallér, melyről a nevét is kapta. Csőre fekete, írisze sárga. A nemek hasonlóak, a fiatal madarak tollazata kevésbé élénk színű.
Társas lény, párokban vagy kis csapatokban él. Nappal aktív, ideje nagy részét táplálkozással és a lombkoronában való mozgással tölti. Tápláléka magvakból, gyümölcsökből, diófélékből és rovarokból áll. Erős csőrével képes feltörni a kemény héjú terméseket is. Hangadása jellegzetes, éles kiáltásokból áll, mely akár kilométerekről is hallható.
Szaporodási szokások
A sárganyakú arák monogám kapcsolatban élnek, a párok egész évben együtt maradnak. Szaporodási időszakuk általában az esős évszakra esik. A fészekalj 2-4 tojásból áll, melyeken a tojó 24-26 napig kotlik. A fiókák fészeklakók, kikelésük után mindkét szülő eteti őket. A fiatal madarak 10-12 hetes korukban válnak röpképessé, de a szülők még ezután is gondoskodnak róluk egy ideig.
Fajvédelem
A sárganyakú ara a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a „nem fenyegetett” kategóriába tartozik, azonban állományai csökkenő tendenciát mutatnak. Fő veszélyeztető tényezői az élőhelyek pusztulása, a mezőgazdasági terjeszkedés és az illegális befogás a díszmadár-kereskedelem számára. Védelme érdekében fontos az élőhelyek megőrzése, a fenntartható erdőgazdálkodás és a helyi közösségek bevonása a természetvédelmi erőfeszítésekbe.
A sárganyakú ara Dél-Amerika egyik látványos és intelligens papagájfaja, mely sajátos megjelenésével és életmódjával hívja fel magára a figyelmet. Bár jelenleg nem számít közvetlenül veszélyeztetettnek, állományainak hosszú távú fennmaradása érdekében elengedhetetlen az élőhelyek védelme és a fenntartható természetvédelmi intézkedések alkalmazása. A faj megismerése és megóvása hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez és a természeti értékek fennmaradásához.
