A bíborhasú szivárványlóri (Trichoglossus haematodus) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó, színpompás madárfaj. Ausztráliában és a környező szigeteken őshonos, és kedvelt díszmadárként tartják szerte a világon.
Elterjedési terület és élőhely
A bíborhasú szivárványlóri Ausztrália keleti és északi részén, valamint Indonézia, Pápua Új-Guinea, Kelet-Timor, a Salamon-szigetek és Vanuatu egyes területein fordul elő. Élőhelyei a trópusi és szubtrópusi esőerdők, monszunerdők, szavannák és parkok.
Megjelenés és életmód
A madár testhossza 25-30 cm, testtömege 75-157 g. Tollazata rendkívül színes: feje mélykék, háta zöld, hasa bíborszínű, szárnyain és farkán sárga és narancssárga mintázat látható. Csőre narancssárga, lábai szürkék. A nemek hasonlóak.
A bíborhasú szivárványlóri nappali életmódot folytat, és általában párban vagy kisebb csapatokban figyelhető meg. Táplálékát főként nektár, virágpor és gyümölcsök alkotják, de alkalmanként rovarokat és azok lárváit is fogyasztja. Jellegzetes, gyors, egyenes vonalú repülése van.
Szaporodási szokások
A költési időszak általában augusztustól januárig tart. A pár faodvakban vagy termeszvárakban alakítja ki fészkét. A tojó 2-3 tojást rak, melyeken 23-25 napig kotlik. A fiókák 7-8 hetes korukban repülnek ki, de a szülők még egy ideig etetik őket.
Fajvédelem
Bár a bíborhasú szivárványlóri a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) besorolása szerint nem veszélyeztetett, egyes populációi csökkenést mutatnak az élőhelyvesztés és a díszmadár-kereskedelem miatt. Ausztráliában védett fajnak számít, és nemzetközi kereskedelme is szabályozott a CITES egyezmény alapján.
A bíborhasú szivárványlóri Ausztrália és a környező szigetek egyik legszínesebb és legismertebb papagájfaja. Bár viszonylag elterjedt és alkalmazkodóképes, élőhelyeinek megőrzése és a fenntartható díszmadár-kereskedelem fontos a faj hosszú távú fennmaradása szempontjából.
