A kéksapkás pálmalóri (Vini australis) a papagájalakúak rendjébe, azon belül a szakállaspapagáj-félék családjába tartozó, Szamoa, Tonga, Fidzsi-szigetek és Niue területén honos madárfaj. Egyedülálló megjelenésével és életmódjával a régió egyik legkülönlegesebb madara.
Elterjedési terület és élőhely
A kéksapkás pálmalóri a Csendes-óceán déli részén található szigeteken él, beleértve Szamoát, Tongát, a Fidzsi-szigeteket és Niue-t. Elsősorban a partvidéki és síkvidéki erdőkben, kókuszpálma-ültetvényeken és kertekben fordul elő. Alkalmazkodóképessége lehetővé teszi, hogy a megművelt területeken is megtalálja életfeltételeit.
Megjelenés és életmód
A kéksapkás pálmalóri egy kis termetű papagájfaj, testhossza mindössze 18-20 cm. Tollazata főként zöld, hasán és mellén sárgás árnyalattal. Fejének teteje élénk kék színű, ami egyedi megjelenést kölcsönöz a madárnak, és nevét is innen kapta. Csőre narancssárga, lábai szürkék. Táplálékát elsősorban gyümölcsök, virágok nektárja és pollenek alkotják, de alkalmanként rovarokat is fogyaszt. Kis csapatokban vagy párban járja az erdőket táplálék után kutatva.
Szaporodási szokások
A kéksapkás pálmalórik monogám párkapcsolatban élnek. Szaporodási időszakuk általában szeptembertől januárig tart. Fészkeiket faodvakba vagy pálmafák levélhónaljába építik növényi rostok, tollak és mohák felhasználásával. A tojó általában 2-4 tojást rak, melyeket felváltva kotlik a hímmel körülbelül 23-25 napig. A fiókák kikelés után még 7-8 hétig a fészekben maradnak, mielőtt önállóvá válnak.
Fajvédelem
Bár a kéksapkás pálmalóri még nem tartozik a közvetlenül veszélyeztetett fajok közé, állományai csökkenő tendenciát mutatnak. Elsősorban az élőhelyek elvesztése, a mezőgazdasági tevékenységek és a betelepített ragadozók jelentenek fenyegetést a fajra nézve. Védelme érdekében fontos az élőhelyek megőrzése, a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazása és a helyi közösségek bevonása a védelmi intézkedésekbe.
A kéksapkás pálmalóri a Csendes-óceán déli részének egyik legkülönlegesebb papagájfaja, amely egyedi megjelenésével és életmódjával hívja fel magára a figyelmet. Bár még nem közvetlenül veszélyeztetett, állományainak megőrzése érdekében fontos a védelmi intézkedések folyamatos fejlesztése és alkalmazása. A faj megismerése és megóvása hozzájárul a régió biológiai sokféleségének fenntartásához.
