A sáfrányfejű papagáj (Pyrilia pyrilia) a papagájalakúak rendjébe és a papagájfélék családjába tartozó, Dél-Amerikában őshonos madárfaj. Ez a feltűnő megjelenésű papagáj kevéssé ismert, és az élőhelyének pusztulása miatt a kihalás szélére sodródott.
Elterjedési terület és élőhely
A sáfrányfejű papagáj Kolumbia, Venezuela és Ecuador trópusi, nedves erdeiben él. Előnyben részesíti az alacsonyabban fekvő, 500-1000 méter tengerszint feletti magasságban található erdőket. Élőhelyének nagy részét már kiirtották a mezőgazdaság, a fakitermelés és az emberi terjeszkedés miatt, így mára csak kisebb, elszigetelt populációi maradtak fenn.
Megjelenés és életmód
A sáfrányfejű papagáj közepes méretű, körülbelül 25 cm hosszú. Tollazata túlnyomórészt zöld, feje teteje és homloka azonban élénk sáfrány-narancssárga színű, amiről a nevét is kapta. Szeme körül fehér gyűrű látható, csőre világos színű. Nemek között nincs jelentős különbség a tollazat színében.
Kis csapatokban él, és nappal aktív. Táplálékát főként gyümölcsök, magvak és virágok alkotják, melyeket az erdők lombkoronaszintjén keres. Hangja éles, rikácsoló, gyakran hallat ismétlődő „kri-kri-kri” kiáltásokat.
Szaporodási szokások
A sáfrányfejű papagájok monogám párkapcsolatban élnek. Költési időszakuk általában az esős évszak végére, a száraz évszak elejére esik. Faodvakban fészkelnek, ahová a tojó 2-4 tojást rak. A kotlás körülbelül 26 napig tart, és mindkét szülő részt vesz benne. A fiókák körülbelül 8-10 hetes korukban repülnek ki a fészekből, de a szülők még egy ideig etetik és gondozzák őket.
Fajvédelem
A sáfrányfejű papagájt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a „sebezhető” kategóriába sorolja, mivel populációi az élőhelyek pusztulása és a befogás miatt jelentősen csökkentek. Becslések szerint kevesebb mint 10 000 egyede élhet vadon. Védelmük érdekében fontos lenne az élőhelyeik megőrzése és a illegális befogás elleni fellépés.
A sáfrányfejű papagáj egy kevéssé ismert, de figyelemre méltó papagájfaj, amely Dél-Amerika trópusi erdeiben él. Egyedülálló megjelenése és hangja miatt könnyen felismerhető, de az élőhelyeinek pusztulása miatt a kihalás szélére sodródott. A faj megőrzése érdekében elengedhetetlen az élőhelyek védelme és a természetvédelmi erőfeszítések fokozása.
