A fehérszárnyú papagáj (Brotogeris versicolurus) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó, Dél-Amerikában őshonos madárfaj. Kedvelt díszmadár, intelligenciája és könnyen szelídíthetősége miatt.
Elterjedési terület és élőhely
A fehérszárnyú papagáj elterjedési területe Dél-Amerikában, az Amazonas-medencében található. Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname és Venezuela trópusi és szubtrópusi nedves erdeiben, szavannáin és bokros területein honos. Gyakran látogatja a mezőgazdasági területeket és a városi parkokat is.
Megjelenés és életmód
A fehérszárnyú papagáj kis termetű, testhossza körülbelül 22 cm. Tollazata főként zöld, homloka és fejtetője sárgás árnyalatú. Szárnyain feltűnő fehér foltok találhatók, innen kapta nevét. Csőre világos színű, lábai rózsaszínűek. Nincs jelentős ivari dimorfizmus.
Társas madár, gyakran kisebb csapatokban figyelhető meg. Táplálékát főként gyümölcsök, magvak, virágok és levelek alkotják. Hangadása jellegzetes, éles, füttyökhöz és csiripeléshez hasonlít.
Szaporodási szokások
A fehérszárnyú papagájok monogám párkapcsolatban élnek. Szaporodási időszakuk általában a száraz évszakra esik. Faodvakban vagy termeszvárakban alakítják ki fészküket, ahová a tojó 4-6 tojást rak. A kotlás körülbelül 26 napig tart, melyben mindkét szülő részt vesz. A fiókák kb. 7 hetes korukban repülnek ki, de a szülők még egy ideig gondoskodnak róluk.
Fajvédelem
A fehérszárnyú papagájt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a „nem fenyegetett” kategóriába sorolja, mivel nagy elterjedési területtel rendelkezik, és populációi stabilak. Azonban a vadon élő állományokat veszélyeztetheti az élőhelyek elvesztése, a mezőgazdasági tevékenység és a díszmadár-kereskedelem miatti befogás.
A fehérszárnyú papagáj Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi régióinak jellegzetes lakója. Kis mérete, intelligenciája és könnyen szelídíthetősége miatt kedvelt díszmadár. Bár populációi jelenleg stabilak, fontos odafigyelni a fajt veszélyeztető tényezőkre, mint az élőhelyvesztés és a túlzott mértékű befogás, hogy hosszú távon is fennmaradhassanak a vadon élő állományok.