Szilvafejű himalájapapagáj (Himalayapsitta cyanocephala)

A szilvafejű himalájapapagáj, rövidebben szilvafejű papagáj önálló, rendszerint monotipikusnak tekintett faj. Tudományos neve a használt rendszertantól függően Himalayapsitta cyanocephala vagy Psittacula cyanocephala (Linnaeus, 1766). A két név ugyanazt a madarat jelöli, nem két külön fajt.

Az IOC 15.2, a Clements 2025 és az AviList 2025 a Psittacula, a HBW–BirdLife 2025 a Himalayapsitta nemzetségbe sorolja. A magyar névben szereplő „himalája” alapján ne tekintsd magashegységi specialistának: elterjedése az indiai szubkontinens jóval szélesebb területére kiterjed. Hosszú farkú, alapvetően zöld, nappal aktív papagáj.

Őshonos elterjedése India jelentős részét, Srí Lankát, Északkelet-Pakisztánt, Nepál alacsonyabb vidékeit és Bhután egy részét foglalja magában. Bangladesi őshonos előfordulását a nemzeti vörös lista is dokumentálja, bár helyi gyakoriságát eltérően ítélik meg. Bhutánban az előfordulás rendszeressége ugyancsak forrásonként változó megítélésű.

Jellemző élőhelyei a síkvidéki és alacsony dombvidéki lombhullató erdők, nyílt fás területek, erdőszegélyek, gyümölcsösök és a szomszédos művelt területek. A fő élőhelyleírások a síkvidéktől körülbelül 1300 méterig jelzik, de ez nem minden megfigyelésre érvényes, merev magassági határ.

Többnyire állandó madár, ugyanakkor a táplálék elérhetőségét követve helyi mozgásokat végez. Rendszeres téli, magashegységi levonulást a megadott kutatás nem igazol.

Testhossza a hosszú farokkal együtt körülbelül 33–37 cm. Tömegére 65–85 g-os adat is ismert, míg a World Parrot Trust 66–80 g-ot közöl. Ezek tájékoztató fajadatok: egy madár egészségi állapotát ne kizárólag ezekhez hasonlítva ítéld meg.

A kifejlett hím feje szilvavörös, hátul liláskék árnyalattal. Fekete áll- és nyakrajzolat, valamint vörös vállfolt jellemzi. A tojó feje kékesszürke, a hím fekete rajzolata és vörös vállfoltja hiányzik. A fiatalok feje zöldes. A felső csőrkáva sárgás vagy narancssárgás; a középső farktollak fehér vége fontos elkülönítő bélyeg.

Társas, nappal aktív madár, helyenként nagy létszámú csapatokkal. Gyorsan, fordulékonyan repül. Hangadásához jellegzetes kapcsolattartó hangok tartoznak, ezért puszta rikácsolásként pontatlan leírni. A kutatás ugyanakkor nem ad számszerű zajszintet, így halk lakásmadárként sem indokolt bemutatni.

A vadonban gyümölcsöket, magvakat, gabonaszemeket, virágrészeket és nektárt fogyaszt; termesztett növényeket is felkeres. Ez a felsorolás természetes táplálékait mutatja be, nem fogságbeli etetési recept.

Faodúban költ, olykor több pár egymás közelében. Jellemző költési időszaka december–április, Srí Lankán július–augusztusi költés is ismert. Az időzítés tehát területenként eltérhet; egyetlen időszakot ne tekints minden állományra érvényesnek.

A fészekalj rendszerint 4–5 tojásból áll. A kotlás körülbelül 24 nap, a fiókák nagyjából 6–7 hetes korukban repülnek ki. A kirepülés azonban nem jelenti a teljes táplálkozási önállóságot: a két fejlődési állapotot külön kezeld.

A megadott kutatás nem támasztja alá kellően a sziklaüregi fészkelést vagy az egész éven át változatlan párkapcsolatot. Ezek helyett a biztosan közölt odúköltésre és fejlődési adatokra érdemes támaszkodnod.

Globális IUCN-besorolása nem fenyegetett, állománytrendje azonban csökkenő. Az élőhelyvesztés dokumentált veszélyeztető tényező. A kedvezőbb veszélyeztetettségi kategória ezért nem jelenti azt, hogy az élőhelyek megőrzése vagy az állományok figyelemmel kísérése szükségtelen.

A faj a CITES II. függelékében szerepel, az Európai Unióban pedig a papagájalakúak csoportos felsorolása alapján B mellékletes. Az IUCN-kategória a veszélyeztetettséget, a CITES és az uniós mellékletek a kereskedelem szabályozását szolgálják; ezek nem felcserélhető minősítések.

Ha ilyen madarat választasz, ellenőrizd a jogszerű eredetét és a beszerzéskor érvényes követelményeket. A megadott kutatás magyarországi egyedi bejelentési vagy okmánykötelezettséget nem állapít meg, ezért ehhez külön, aktuális tájékozódás szükséges.

A World Parrot Trust legalább 3 méter hosszú, bejárható röpdét említ. A tartóhely tervezésénél a tényleges repülési lehetőséget is vedd figyelembe. Biztosíts mászást, rágást, fürdést és táplálékkereső elfoglaltságot; a megfelelő méret önmagában nem helyettesíti ezeket.

A faj társas életmódjához illő kapcsolatok fontosak. Az RSPCA általános papagáj-jóléti útmutatása a fajtársak társaságát is alapvető szempontnak tekinti. Az összeszoktatást ne helyettesítsd madarak ellenőrizetlen összeengedésével.

Választás előtt mérd fel, hogy hosszú távon tudsz-e megfelelő helyet, társas környezetet és rendszeres elfoglaltságot biztosítani. Ne csupán a madár színezete vagy mérete alapján dönts: a repülés és a társas élet lehetősége a tartás lényegi része.

Fogságban a természetes étrend elemeinek egyszerű felsorolása nem elegendő a kiegyensúlyozott etetéshez. Az RSPCA általános papagájtáplálási útmutatója teljes értékű pelletet és változatos friss növényi táplálékot javasol. Ez általános jóléti ajánlás, nem a szilvafejű papagájra külön igazolt, százalékos étrendi recept.

A kizárólagos magkeverékes etetés hiánybetegségek és elhízás kockázatával járhat. A vadon fogyasztott magvak jelenléte ezért nem indokolja, hogy fogságban minden más táplálékot elhagyj. Az étrendváltást madárspecialista állatorvossal egyeztesd, és az egyedi madár szükségleteire kérj útmutatást.

Fogságban a World Parrot Trust 15–25 éves élettartamot közöl. Ezt hosszú távú tervezési támpontként kezeld, ne garantált életkorként. A vadon élő állományok átlagos élettartamára a megadott kutatás nem talált kellően megalapozott adatot.

Az AnAge 18,8 éves dokumentált fogságbeli rekordot tart nyilván, de az adatminőséget kérdésesnek jelöli, és lehetséges alulbecslésre figyelmeztet. Ez nem fajszintű átlag, és nem bizonyított biológiai felső korhatár. A kétféle közlést ezért ne vond össze egyetlen pontos várható élettartammá.