Rózsásfejű törpepapagáj (Agapornis roseicollis)

A rózsásfejű törpepapagáj tudományos neve Agapornis roseicollis (Vieillot, 1818). Önálló faj: a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába és az Agapornis nembe tartozik.

Kis termetű, zömök, rövid farkú papagáj. Tartásánál ne a méretéből indulj ki: aktív, hangos és erősen társas madár, amelynek mindennapos elfoglaltságra és kapcsolatokra van szüksége. A barátságos viselkedés nem általános fajgarancia.

Őshonos elterjedésének súlypontja Namíbia. Innen délnyugati Angolába és a Dél-afrikai Köztársaság Northern Cape tartományának északnyugati részére nyúlik. Botswana Ngami-tó környéki előfordulása szerepel egyes összefoglalókban, más forrás történeti adatként kezeli; jelenlegi rendszeres jelenléte nem tekinthető bizonyítottnak.

Száraz fás-bokros vidékeken, sziklás dombvidékeken, vízfolyásokat kísérő növényzetben és félsivatagi környezetben él. Erősen függ az elérhető ivóvíztől. A teljesen nyílt homoksivatagot és egyes fátlan területeket kerüli; mesterséges vízlelőhelyek és építmények helyenként új megtelepedési lehetőséget teremtenek.

Az őshonos elterjedést különítsd el a betelepített állományoktól. Arizona és Hawaii ilyen állományait a briefing alátámasztja. Puerto Ricóban szabadon élő példányokat észleltek, de ez igazolt szaporodás nélkül nem jelent meghonosodott populációt.

Testhossza körülbelül 15 cm, testtömege 46–63 g. A vad színezetű madár túlnyomórészt zöld, arca és torka rózsaszín, homloka vörösesebb, farcsíkja kék. Tarkója nem összefüggően rózsaszín. Csőre világos, sárgás szaruszínű; hiányzik a más törpepapagájokra jellemző széles, csupasz fehér szemgyűrű.

A fiatalok homloka zöldesebb, csőrükön sötét folt lehet. A fogságban tenyésztett színváltozatokat kezeld külön a vad típus leírásától. Két alfaját különítik el: A. r. roseicollis és A. r. catumbella; utóbbi arctájéka erősebben vöröses. A nemek külsőre nagyon hasonlók, a fej színéből nem határozhatók meg megbízhatóan.

Nappal aktív, rendszerint kisebb csapatokban mozog. Bőséges tápláléknál vagy víznél több száz példány is összegyűlhet. A talajon, fákon és bokrokon keres táplálékot: főként magvakat, különösen fűmagvakat, továbbá terméseket, bogyókat, virágokat és más növényi részeket fogyaszt. Kölest, kukoricát és napraforgót is felkereshet.

Monogám, gyakran telepesen költő faj. A dél-afrikai adatok szerint a költés fő időszaka február–április, a tojásrakás csúcsa február–március. Ezt ne általánosítsd tavaszi–nyári költésként: a csapadék és a hozzáférhető erőforrások is befolyásolják a szaporodást.

Sziklahasadékokat, épületüregeket és szövőmadarak nagy közös fészkeinek kamráit is használja. A tojó kéreg- és növényi csíkokat szállíthat a farcsíktollai közé tűzve.

A fészekalj rendszerint 4–6 tojás. A tojó körülbelül 23 napig kotlik, miközben a hím táplálja. A fiatalok nagyjából 43 naposan, vagyis hathetesen repülnek ki. A kirepülést ne tekintsd az önálló táplálkozás kezdetének: a szülői etetés ezután is folytatódik.

A briefingben szereplő, 2018. augusztus 9-i IUCN-értékelés szerint a faj nem fenyegetett, ugyanakkor állománytrendje csökkenő. A globális egyedszám nincs számszerűsítve. Az értékelés a feltételezett csökkenést a túlzott hasznosítással kapcsolja össze; a kedvezőbb veszélyeztetettségi kategória tehát nem jelent bizonyítottan stabil állományt.

A megadott 2026-os jogi összefoglaló szerint az Agapornis roseicollis név szerinti kivételként nem szerepel a CITES függelékeiben, és az EU vonatkozó természetvédelmi mellékleteiből is kizárt faj. Ez nem jelenti minden egyéb tartási, szállítási vagy állategészségügyi előírás hiányát. Beszerzés előtt ellenőrizd az aktuális szabályokat.

A World Parrot Trust legalább 1,2 m hosszú elhelyezést említ; ez ajánlás, nem jogszabályi minimum. A férőhely használható mozgásteret biztosítson: egy magas, keskeny kalitka ezt nem helyettesíti. Gondoskodj megfelelő átmérőjű természetes ülőágakról, biztonságos rágó- és keresgélőjátékokról, valamint tisztán tartható berendezésről.

Társas igényeit naponta elégítsd ki. Az összeszokott párok erősen kötődhetnek egymáshoz, míg az egyedül tartott madár intenzív emberi kapcsolatra szorul. A társ jelenléte mellett is szüksége van mozgástérre és elfoglaltságra.

Területvédő és agresszív is lehet; más madarakat vagy háziállatokat is megtámadhat. Az együtt tartás sikerét ne feltételezd pusztán a kis testméret vagy a törpepapagáj elnevezés alapján. Hangosságát és napi foglalkozásigényét még a beszerzés előtt mérlegeld.

A vadonbeli magfogyasztás nem indokol kizárólagos magkeverékes etetést. A briefingben idézett madárgyógyászati ajánlás megfelelő, teljes értékű pelletet javasol alapként, zöldségekkel, kevés gyümölccsel és korlátozott magadaggal.

Az irányadó arány 75–80% pellet, valamint 20–25% zöldség és kevés gyümölcs. Ez szakmai ajánlás, nem minden egyedre változtatás nélkül alkalmazható előírás; az összeállítást madarakhoz értő állatorvossal egyeztesd.

A magalapú étrendről fokozatosan válts, és ellenőrizd, hogy a madár valóban elfogyasztja-e az új eleséget. Az átállást állatorvos bevonásával végezd. Friss ivóvíz folyamatosan álljon rendelkezésére.

A vadon élő egyedek átlagélettartamára a briefing nem ad megfelelően megalapozott, fajspecifikus becslést. Fogságban eltérő összefoglaló adatok ismertek: a VCA általában a törpepapagájokra 10–15 éves átlagot és körülbelül 20 éves felső értéket közöl, az Animal Diversity Web erre a fajra 15–25 évet ad meg. Ezek nem összevonható mérési eredmények.

Több mint egy évtizedes gondoskodással számolj, a 20–25 éves kor lehetőségét pedig kezeld óvatosan. Felelős választás akkor lehet, ha hosszú távon vállalod a hangját, társas és mozgásigényét, megfelelő étrendjét és állatorvosi ellátását.