Bourke-papagáj (Neopsephotus bourkii)
A Bourke-papagáj Ausztrália száraz és félszáraz belső területeinek finom testalkatú, rózsás hasú fűpapagája. Nyugodt, többnyire halk és főként hajnalban, illetve alkonyatkor aktív. A vadonban párokban és kisebb csapatokban mozog, időnként pedig nagyobb, vízlelőhelyek körül gyülekező rajokat alkot. Tartásához hosszú repülőhely, változatos étrend, társas kapcsolat és rendszeres állatorvosi ellenőrzés szükséges.
A faj legfontosabb adatai
Méret, életmód és a fajra jellemző tudnivalók, könnyen áttekinthetően.
- Tudományos név
- Neopsephotus bourkii
A faj jelenleg a Neopsephotus nemzetségbe tartozik; korábban Neophema bourkii néven is szerepelt. A tudományos név egyetlen, önálló nemzetségbe sorolt fajt jelöl.
- Testhossz
- 18–23 cm
Kis termetű fűpapagáj, amelynek hosszú farka a teljes testhossz jelentős részét adja. A gyakran megadott átlagos testhossz körülbelül 19 cm.
- Testtömeg
- Kb. 41–49 g
A hímek többnyire 47–49 grammosak, a tojók 41–49 gramm közöttiek. A tényleges testtömeget a nem, az izomzat, a kondíció és az étrend is befolyásolja.
- Élettartam
- Vadon: nem kellően dokumentált; fogságban: legfeljebb 19,4 év
A vadonbeli fajspecifikus átlagos élettartamról nincs megbízható, egységes adat. Fogságban dokumentáltak 19,4 éves maximumot, ezért a tartás hosszú távú felelősség.
- Elterjedés
- Ausztrália belső területei
Queensland délnyugati részétől Új-Dél-Wales nyugati vidékein, Dél-Ausztrália északi térségein és az északi területeken át Nyugat-Ausztrália belsejéig őshonos. Elterjedése száraz, ritkás növényzetű ausztrál tájakhoz kötődik.
- Táplálkozás
- Fű- és gyógynövénymagvak
A vadonban főként fű- és lágyszárúmagvakat, friss növényi részeket és akáciamagvakat fogyaszt. Fogságban változatos pellet vagy magalapú étrend, zöldség és friss víz szükséges; a magkeverék önmagában kevés.
- Természetes élőhely
- Mulgás cserjések és száraz füves síkságok
Főként arid és félszáraz belső területeken él, ahol mulga- és más akáciacserjések, spinifexes síkságok, homokos füves részek és nyílt eukaliptuszligetek váltakoznak. Többnyire alacsony fekvésű, ritkás növényzetű élőhelyekhez kötődik.
- Hangosság
- Halk csivitelés, éles riasztóhang
Alaphangja lágy, csiripelő-twitterezés, ami általában kevésbé hangos, mint sok nagyobb papagájé. Megriadva élesebb, ismétlődő hangokat hallathat.
- Aktivitás
- Főleg hajnalban és alkonyatkor aktív
A legélénkebb időszakai a reggeli és esti órák, amikor táplálkozik, repül és vizet keres. Napközben gyakran csendesebb és kevésbé mozgalmas.
- Tartási igény
- Repülőtér, társ és változatos étrend kell
A faj jóléte szempontjából fontos a hosszú röpde vagy tágas kalitka, a napi mozgás, a természetes ágak és a keresgélhető elfoglaltságok biztosítása. Ne tartsd egész életében szűk helyen, és évente kérj madarakhoz értő állatorvosi ellenőrzést.
- Szaporodás
- 3–6 tojás; kotlás kb. 19 nap
A fészek rendszerint faodúban készül, gyakran 1–3 méterrel a talaj fölött. A fiókák körülbelül négy hét után hagyják el az odút, majd még rövid ideig szülői etetésre szorulnak.
- Természetvédelmi helyzet
- Least Concern (LC)
A BirdLife adatlapja szerint a faj 2024-es értékelése alapján globálisan nem fenyegetett kategóriájú. A teljes vadon élő állomány nagysága nem ismert, ezért a helyi élőhelyromlást továbbra is figyelemmel kell kísérni.
Hol él a természetben?
Fedezd fel az őshonos előfordulás országait.
Ország szintű áttekintés; a színezés nem jelenti az ország teljes területének benépesítését.
Ausztrália belső területei
Sematikus országos áttekintés; a kis szigetállamokat pont jelölheti.
Megjelenése
A Bourke-papagáj kisméretű, karcsú ausztrál papagáj. Testhossza többnyire 18–23 cm, amelyből a farok jelentős részt képvisel. Alapszíne a vadonban barnás, ami jól álcázza a vöröses, homokos talajon. Mellkasa és hasa rózsaszínes, farcsíkja kékes, homloka a hímeken általában élénkebb kék. A nemek hasonlóak, ezért fiatal vagy kevésbé jellegzetes színezetű madárnál a biztos ivarmeghatározáshoz vizsgálat szükséges. A kedvtelésből tartott állományokban több színváltozat is előfordul, de ezek nem külön fajok.
Elterjedés és élőhely
Őshonos elterjedése Ausztrália belső részeire korlátozódik. Előfordulása Queensland délnyugati részétől Új-Dél-Wales nyugati területein és Dél-Ausztrália északi részein át Nyugat-Ausztrália belső vidékeiig húzódik. Élőhelye száraz és félszáraz, ritkás növényzetű táj: mulgával és más akáciákkal borított cserjések, spinifexes síkságok, nyílt eukaliptuszligetek és homokos füves területek. A víz- és táplálékforrások változását követve nomád mozgást végezhet, bár egyes helyeken tartósabban is megmaradhat.
Viselkedés és napi ritmus
A Bourke-papagáj a talajon és a fákon is rendszeresen mozog. Táplálkozás közben gyakran gyalogol vagy alacsonyan repül, veszély esetén pedig gyors, rövid repülésekkel húz egyik fától a másikig. Tollazata a vöröses talajon nehezen észrevehető. Többnyire párokban vagy négy-hat egyedből álló kisebb csoportokban él, aszályos időszakokban azonban nagyobb, akár több száz madárból álló gyülekezeteket is alkothat. Főként hajnalban és alkonyatkor keresi fel az itatóhelyeket.
Táplálkozása
A vadonban főként füvek és más lágyszárúak magvaival táplálkozik, emellett friss növényi részeket és akáciamagvakat is fogyaszt. Fogságban a természetes étrendet változatos, jó minőségű papagájtáppal, mérsékelt magaránnyal, leveles zöldekkel, zöldségekkel és biztonságos növényi táplálékkal érdemes megközelíteni. A tiszta ivóvíz folyamatos biztosítása alapvető. Az étrend összeállításánál kerüld a zsíros emberi ételeket, az avokádót, a csokoládét és a sózott vagy cukrozott termékeket.
Társas igény és felelős tartás
Nyugodt természetű, de nem mozdulatlan madár. A hosszú, biztonságos repülési lehetőség fontosabb számára, mint a pusztán magas, de szűk kalitka. Biztosíts változatos ülőrudakat, rágcsálható természetes ágakat, keresgélhető táplálékot és rendszeresen cserélt elfoglaltságokat. Társas igénye jelentős: egyedül tartva napi kapcsolatot és figyelmet igényel, párban vagy fajtárssal tartva pedig a madarak egymás társas viselkedését is megélhetik. Alkonyati aktivitása miatt este is lehet rövid ideig élénk.
Hangadás és szaporodás
A faj hangja általában lágy, halk csivitelés vagy finom csiripelés, ezért sok más papagájnál kevésbé zavaró lehet. Riasztáskor élesebb, ismétlődő hangokat adhat. A hím és a tojó monogám párkapcsolatot alakít ki. A költési időszak Ausztráliában rendszerint júliustól decemberig tarthat, a helyi időjárástól és táplálékellátástól függően. A fészek többnyire faodúban, gyakran elhalt fa vagy tuskó üregében van. A tojó kotlik, a hím pedig táplálja; a fiókákat később mindkét szülő eteti.
Kérdezted? Megválaszoljuk.
Gyakori kérdések
Mennyire hangos a Bourke-papagáj?
Általában halkabb hangú a legtöbb kedvtelésből tartott papagájnál. Lágy csivitelést hallat, riasztáskor viszont élesebb, ismétlődő hangokat is kiadhat.
Tartható egyedül?
Tartható egyedül is, ha sok figyelmet, biztonságos repülési lehetőséget és napi elfoglaltságot kap, de társas fajként általában kiegyensúlyozottabb párban vagy megfelelő fajtárs mellett.
Mikor a legaktívabb?
Főleg hajnalban és alkonyatkor élénk. Napközben gyakran pihen, tollászkodik vagy csendesen táplálkozik.
Milyen étrend való neki?
A természetes étrendje főként fű- és gyógynövénymagvakból, friss növényi részekből és akáciamagvakból áll. Fogságban ezt jó minőségű, változatos papagájtáppal, zöldségekkel és kis mennyiségű gyümölccsel kell kiegészíteni; a kizárólagos magkeverék nem megfelelő.
Szaporítható lakásban vagy röpdében?
Igen, de a tenyésztéshez összeszokott pár, megfelelő költőláda, nyugalom, kiegyensúlyozott étrend és tapasztalt felügyelet szükséges. A költést ne a madarak egészségének rovására erőltesd.
