Brehm-tigrispapagáj (Psittacella brehmii)

A Brehm-tigrispapagáj (Psittacella brehmii) a tigrispapagáj-formák közé tartozó, Új-Guinea hegyvidékein honos faj. Angol neve Brehm’s Tiger Parrot. A nemzetség legnagyobb termetű képviselői közé sorolják. Tudományos neve Alfred Brehm német zoológus és természetíró nevét őrzi.

Ritkasága a hobbitartásban részben abból fakad, hogy természetes élőhelye távoli, magashegységi erdőkre korlátozódik, a fogságban tartott állományról pedig kevés nyilvános adat áll rendelkezésre.

Testhossza körülbelül 24 cm, testtömege 94–120 g. Zömökebb felépítésű, rövid távokon repülő papagáj, amely a sűrű növényzetben ügyesen mozog.

A tollazat alapszíne zöld. A hát és a test oldala sötét sávozást mutat, innen ered a tigrispapagáj elnevezés. A hím feje barnás-olívás árnyalatú, a nyak oldalán sárgás vonal látható, alsó farokfedői vörösesek lehetnek. A tojónál a nyaki sárga vonal hiányzik, mellrésze sárgásabb és erősebben sávozott. A csőr kékesszürke, világosabb csúcsi résszel, a szem vöröses.

A négy elfogadott alfaj között a testméret, a zöld és sárga színek erőssége, valamint a fej és a hasi oldal árnyalata változhat.

A faj Új-Guinea hegyvidékein honos. Indonézia pápua területein, valamint Pápua Új-Guineában fordul elő. Elterjedése több hegységi régióra tagolódik, köztük a Vogelkop-, a Hó- és a Weyland-hegységre, továbbá Pápua Új-Guinea magasabb vidékeire és a Huon-félszigetre.

Jellemzően 1500–3000 méter között él. Élőhelyei közé tartozik a montán esőerdő, a podokarpuszokkal és déli bükkökkel alkotott erdő, az erdőszegély, az alacsony cserjés, valamint a nyíltabb területek melletti sűrű növényzet. A fafedettség csökkenése érzékenyen érintheti, mert erősen kötődik az erdei élőhelyekhez.

A Brehm-tigrispapagáj többnyire lassú mozgású, rövid távon repülő madár. Gyakran egyedül vagy kis csoportban látható, és a sűrű aljnövényzetben, illetve a talaj közelében keres táplálékot. Magasabb ágakon is megjelenhet, de életmódja kevésbé feltűnő, mint sok nyíltabb élőhelyen élő papagájé.

Fogságban várhatóan fontos számára a biztonságos búvóhely, a több magassági szint és a természetes kapaszkodást biztosító ágak rendszere. A fajspecifikus viselkedésről kevés részletes etológiai adat áll rendelkezésre, ezért a tartónak az egyed jelzéseit kell figyelnie, nem pedig más papagájfajok sablonjaihoz igazodnia.

Vadon apró magvakat és bogyókat fogyaszt, emellett podokarpuszok termései, más erdei növények gyümölcsei, rügyek és levelek is szerepelnek az étrendjében. Megfigyelték levelek között keresgélve is, ami arra utalhat, hogy apró növényi eredetű táplálékot vagy levélfelszíni szervezeteket is felvesz.

Fogságban a természetes étrend utánzására törekedj: jó minőségű, fajhoz illő magkeverék vagy teljes értékű papagájtáp mellé adj biztonságos zöld leveles növényeket, változatos zöldségeket, kis mennyiségben gyümölcsöt és ellenőrzött eredetű bogyós terméseket. Az olajos magvak legyenek korlátozottak. Friss víz, tiszta etető és fokozatos étrendváltás szükséges; étrend-kiegészítőt csak indokolt esetben, madárállatorvossal egyeztetve használj.

A faj valószínűleg nem lakásban tartandó, állandóan kézhez szoktatott papagájként érzi jól magát. Magashegységi erdei életmódja, földközeli táplálkozása és ritkasága inkább tágas, nyugodt röpdés elhelyezést indokol.

A röpdében legyen több vastag és vékony, természetes ág, sűrűbb növényzeti rész, védett pihenőhely és biztonságos talajközeli zóna. A faj számára megadott ajánlott röpdeméret körülbelül 2,5 × 1 × 2 méter, de a nagyobb tér mindig előnyösebb. A röpde kialakításánál a repülési útvonal, a könnyű takaríthatóság, a ragadozók elleni védelem és a jó szellőzés legyen elsődleges.

Társas elhelyezésnél fokozatos összeszoktatás kell. Párban vagy kompatibilis kis csoportban tartható, de az egyedek viselkedését, táplálékhoz jutását és konfliktusait rendszeresen ellenőrizd. Más fajokkal való közös tartást csak nagy, több részre osztható röpdében tervezz.

A Brehm-tigrispapagájt könnyű összetéveszteni más tigrispapagáj-formákkal. A faj legfontosabb elkülönítő bélyege a viszonylag nagyobb termet, a zöld alapszín, a sötét sávozás, a hím barnás-olívás feje és vöröses alsó farokfedője. A Painted Tiger Parrot (Psittacella picta) például más fej- és testmintázatot mutat, míg a kisebb rokon fajoknál a testméret és a színezeti arányok segíthetnek.

Alfaji azonosításhoz önmagában egy fénykép sem mindig elég. A lelőhely, a nem, a kor és a tollazat állapota egyaránt számít, ezért tenyésztési vagy természetvédelmi nyilvántartásban pontos származási adatokat vezess.