Kobaltkék ara (Anodorhynchus leari)
Kép: vinicius_s_domingues · Wikimedia Commons · CC BY 4.0 · átméretezett változat
A kobaltkék ara nagy termetű, feltűnően kék dél-amerikai ara, amelynek teljes vadon élő állománya Brazília Bahia államának szűk térségére korlátozódik. A száraz caatinga növényzetéhez, a licuripálmákhoz és a homokkősziklafalakhoz szorosan kötődik. Erős csőrével a rendkívül kemény pálmamagvakat is feltöri, táplálkozását pedig gyakran nagyobb csapatokban végzi. Intelligens, társas és rendkívül aktív madár, ezért tartása csak nagyméretű röpdében, tapasztalt szakemberek mellett képzelhető el. A természetben dokumentált védelmi programok, élőhelyvédelem és visszatelepítések javították a helyzetét, de továbbra is sérülékeny, kis elterjedésű faj.
A faj legfontosabb adatai
Méret, életmód és a fajra jellemző tudnivalók, könnyen áttekinthetően.
- Tudományos név
- Anodorhynchus leari
Az Anodorhynchus nemzetségnév jelentése nagyjából „fog nélküli csőrű”, a leari fajnév Edward Lear költőre és papagájillusztrátorra utal.
- Testhossz
- 70–75 cm
Hosszú farokkal együtt általában 70–75 centiméteres. A testmérete kisebb a jácintaráénál, amelyhez színe és csőre miatt gyakran hasonlítják.
- Testtömeg
- Körülbelül 950 g
A faj átlagos tömege nagyjából 950 gramm, de a nem, az életkor, az évszak és az egyed kondíciója miatt számottevő eltérés lehet. Mért fogsági és vadonbeli értékek nem mindig közvetlenül összehasonlíthatók.
- Élettartam
- Fogságban legalább 38,3 év dokumentált
A vadon élő példányok fajspecifikus átlagélettartama nem ismert megbízhatóan. Fogságban az AnAge adatbázis 38,3 éves maximális dokumentált értéket közöl, miközben hosszabb, de kevésbé egységes beszámolók is előfordulnak.
- Elterjedés
- Bahia, Brazília északkeleti része
Őshonos elterjedése a Raso da Catarina környéki száraz caatingára korlátozódik. A faj a licuripálmás táplálkozóhelyekhez és a homokkősziklafalakhoz kötődik.
- Táplálkozás
- Főként licuripálma-magvak
A vadonbeli étrend alapja a Syagrus coronata kemény magja, amelyet erős csőrével tör fel. Más magvakat, terméseket, agávévirágot és időnként kukoricát is fogyaszt.
- Természetes élőhely
- Száraz caatinga, pálmaligetek és homokkősziklák
Ritkás, tüskés cserjésekben és száraz erdőfoltokban táplálkozik, ahol licuripálmák nőnek. Fészkeléshez és éjszakázáshoz homokkősziklafalak üregeit használja; a források nem adnak megbízható, egységes magassági övet.
- Hangosság
- Nagyon hangos, messzire hallatszó rikoltások
Repülés közben és a csapat tagjaival való kapcsolattartáskor erős, éles kiáltásokat ad. Lakókörnyezetben a hangerő komoly zavaró tényező lehet.
- Aktivitás
- Nappal aktív, nagy repülésigényű
A forró, száraz élőhelyen a reggeli és késő délutáni órákban különösen aktív. Táplálkozó- és pihenőhelyei között nagy távolságokat is bejárhat.
- Tartási igény
- Csak szakmai, nagy röpdés tartásra alkalmas
Hosszú repülőtérre, rendkívül erős rágási lehetőségekre, társas kapcsolatra és változatos növényi étrendre van szüksége. Átlagos lakásban vagy kis kalitkában nem tartható felelősen.
- Szaporodás
- 2–4 tojás; 28–30 nap fogságban
A dokumentált fogsági adatok szerint a fészekalj rendszerint két-négy tojásból áll, a kotlás körülbelül 28–30 nap. Vadon a költési siker és a költőpárok száma változó, ezért a fogsági adatokat nem szabad automatikusan vadonbeli átlagnak tekinteni.
- Természetvédelmi helyzet
- Veszélyeztetett, EN
A hozzáférhető BirdLife- és IUCN-értékelés a fajt Endangered, vagyis veszélyeztetett kategóriában közli a 2020-as értékelés alapján. A szűk elterjedés és az élőhelyi veszélyek miatt továbbra is kiemelt figyelmet igényel.
Hol él a természetben?
Fedezd fel az őshonos előfordulás országait.
Ország szintű áttekintés; a színezés nem jelenti az ország teljes területének benépesítését.
Őshonos vadonbeli előfordulása kizárólag Brazília Bahia államának északkeleti részére korlátozódik. Betelepített ország nem ismert, ezért a térkép csak Brazíliát tartalmazza.
A jelölések a modell általános tudásából készültek, webes ellenőrzés nélkül.
Sematikus országos áttekintés; a kis szigetállamokat pont jelölheti.
Megjelenés és azonosítás
A kobaltkék ara az Anodorhynchus nemzetség egyik élő kék arája. Tollazata szinte teljesen indigó- vagy sötétkék, a fej valamivel világosabb, és a tollakon enyhe zöldes tónus is megjelenhet. A nagy, fekete, erősen hajlított csőr tövénél világossárga bőrfolt látható, a szem körül pedig narancssárgás-sárga csupasz bőrgyűrű húzódik. Hosszú farka és széles szárnya a nagy távolságú repüléshez alkalmazkodott.
A jácintarához képest kisebb és kevésbé sötét tónusú. A két faj a sárga arcbőrfolt alakja, a fej színezete és a testméret alapján különíthető el. A kihaltként vagy valószínűleg kihaltként kezelt kéktorkú ara még világosabb, szürkéskék megjelenésű volt.
Elterjedés és élőhely
A faj őshonos elterjedése kizárólag Brazíliára, azon belül Bahia állam északkeleti részére korlátozódik. Ismert állományai a Raso da Catarina-fennsík környezetében, többek között Serra Branca és Toca Velha térségében találhatók. A teljes vadon élő populáció elterjedési területe rendkívül szűk.
Élőhelye a száraz, félsivatagos jellegű caatinga. A ritkás, tüskés cserjések és alacsony erdőfoltok között licuripálmák nőnek, amelyek a faj táplálékának kulcsfontosságú forrásai. A madarak homokkősziklafalak üregeiben pihennek és költenek, ezért a pálmaligetek és a sziklafalak együttes jelenléte különösen fontos.
Viselkedés és társas élet
A kobaltkék ara nappal aktív, gyors és erőteljes repülő. Táplálkozóhelyei és éjszakázóhelyei között nagy távolságokat is megtehet, így a megfelelő élőhelyek közötti kapcsolat alapvető számára. Reggel és késő délután általában élénkebb mozgású, a forró déli órákban sziklákon vagy fákon pihenhet.
Erősen társas faj: párban, családi egységekben és nagyobb csapatokban is megfigyelhető. A csoport tagjai hangjelzésekkel tartják a kapcsolatot, a táplálkozóhely kiválasztásában pedig együttműködő viselkedés figyelhető meg. A párkapcsolatok tartósak lehetnek, a költőpárok azonban a csapaton belül maradnak.
Táplálkozás
Természetes étrendjének legfontosabb eleme a licuripálma (Syagrus coronata) kemény magja. A madár a húsos külső részt eltávolítja, majd rendkívül erős csőrével feltöri a vastag héjat. Egy nap alatt sok magot is elfogyaszthat, ezért a pálmaállományok állapota közvetlenül befolyásolja a túlélési esélyeit.
Más pálmák és növények magvait, terméseket, az agávé virágait, valamint több szárazságtűrő növény részeit is fogyasztja. A mezőgazdasági területeken kukoricát is felkereshet, ami konfliktust okozhat a helyi gazdálkodókkal. Fogságban az étrendnek ellenőrzött, változatos mag- és növényi alapú takarmányból, friss zöldségből, biztonságos termésekből és megfelelő ásványianyag-ellátásból kell állnia; a vadonbeli licurimag-fogyasztás nem másolható egyszerűen házi körülmények között.
Szaporodás
A természetes fészkelőhelyek sziklafalak üregei. A dokumentált tenyésztési adatok szerint a fogságban tartott párok rendszerint két-négy tojást rakhatnak, a kotlási idő hozzávetőleg 28–30 nap, és a kotlást főként a tojó végzi. Szülői nevelés esetén a pár jellemzően évente egyszer költ; elvesztett vagy eltávolított fészekalj után fogságban újabb költés is előfordulhat.
A vadonbeli költési siker változó, és a költőképes egyedek aránya nem azonos a teljes megszámlált állománnyal. A természetvédelmi tenyésztésben ezért a genetikai változatosság, a párok megfelelő összeállítása, a nyugodt fészkelőhely és a fiókák szülői nevelése különösen fontos.
Felelős tartás
Ez a faj nem átlagos kedvtelésből tartott papagáj. Nagy, biztonságos röpdére van szüksége, ahol hosszú repüléseket végezhet, valamint vastag, gyorsan cserélhető ágakra és nagy méretű rágójátékokra. A csőre rendkívül erős, ezért a gyenge rácsot, faelemeket és zárakat rövid idő alatt tönkreteheti.
Társas igénye jelentős, a tartós elszigetelés viselkedési problémákat és stresszt okozhat. A hangadása messzire hallatszik, a napi mozgásigénye pedig jóval meghaladja azt, amit egy lakásban biztosítani lehet. Felelős tartás csak jogszerű, dokumentált eredetű, fogságban született egyeddel és nagy arákat ismerő madárspecialista állatorvos bevonásával képzelhető el.
Védelem és természetvédelmi helyzet
A faj fennmaradását korábban az illegális befogás, a licuripálmák fogyása, az élőhely átalakítása, a mezőgazdasági konfliktusok és az elszigetelt állományok veszélyeztették. Újabb kutatások az elektromos vezetékek jelentette kockázatra is felhívják a figyelmet.
A hozzáférhető BirdLife- és IUCN-értékelés a fajt veszélyeztetettként, EN kategóriában közli a 2020-as állapot alapján. A természetben végzett állományfelmérés, a fészkelősziklák védelme, a licuripálmák megőrzése, a közösségi együttműködés és a fogságban végzett tenyésztési programok mind hozzájárulhatnak a helyzet javításához. A javuló egyedszám nem jelenti azt, hogy a faj biztonságos helyzetbe került.
Kérdezted? Megválaszoljuk.
Gyakori kérdések
Mekkora a kobaltkék ara?
Testhossza általában 70–75 cm, testtömege körülbelül 950 g. A hímek és tojók között lehet némi méretkülönbség.
Hol él vadon?
Kizárólag Brazília északkeleti részén, Bahia állam száraz caatinga élőhelyein fordul elő. Fészkelő- és éjszakázóhelyei főként homokkősziklák üregei.
Mi a fő tápláléka?
Legfontosabb tápláléka a licuripálma (Syagrus coronata) kemény magja. Emellett más növényi magvakat, terméseket, agávévirágot és időnként kukoricát is fogyaszt.
Tartható házi kedvencként?
Elméletben csak különösen nagy, szakmai színvonalú röpdében, engedélyezett tenyésztési vagy természetvédelmi programban. Ritkasága, természetvédelmi jelentősége, hangereje és óriási mozgásigénye miatt átlagos lakásba nem való.
Miben különbözik a jácintarától?
A kobaltkék ara kisebb, tollazata indigókék, gyakran enyhén zöldes árnyalatú, és a csőr tövénél lévő sárga bőrfolt alakja is eltérő. A jácintara nagyobb és sötétebb kék.
Mennyi ideig él?
A vadon élő példányok megbízható fajspecifikus átlagélettartama nem ismert. Fogságban legalább 38,3 éves dokumentált adat áll rendelkezésre, de egyes állatkerti források ennél hosszabb életet is lehetségesnek tartanak.
