Vörösfülű ara (Ara rubrogenys)

A vörösfülű ara közepes termetű nagypapagáj, amelynek teste többnyire olívzöld. Homlokán élénkvörös sáv látható, a fül körüli tollazat szintén vöröses, a szárnyhajlatnál vörös, a repülőtollakon pedig kék szín jelenik meg. A szem körüli csupasz bőr rózsaszínes, a csőr nagy és fekete. A farok hosszú, hegyes, ezért a madár összhatása karcsúbb lehet, mint amit 55–60 cm-es testhossza alapján várnál.

A két nem tollazata hasonló, külső megjelenés alapján rendszerint nem különíthető el biztosan. A fiatal madarak színei tompábbak lehetnek, és a szem, valamint az arc csupasz bőrének megjelenése is változik az életkorral.

A faj Bolívia endemikus madara, vagyis természetes körülmények között csak ebben az országban él. Elterjedése a középső és déli országrész száraz völgyeire korlátozódik, többek között Cochabamba déli, Santa Cruz nyugati, Chuquisaca és Potosí északkeleti térségére. Fontosabb folyóvölgyei közé tartozik a Caine, a Mizque, a Grande és a Pilcomayo medencéje.

Élőhelyét félsivatagos, meleg száraz völgyek, kaktuszokkal tarkított sztyeppék, tövises cserjések és ritkás, száraz erdőfoltok alkotják. A nappalok forrók, az éjszakák hűvösek, a csapadék pedig főként rövid, heves esők formájában érkezik. A faj többnyire körülbelül 1100–3000 méteres magassági övben fordul elő. A folyók menti sziklafalak, kanyonok és nehezen megközelíthető szurdokok különösen fontosak számára.

A vörösfülű ara elsősorban párban vagy kisebb, laza csapatokban mozog. A párkapcsolatot közös pihenéssel, egymás tollazatának gondozásával és összehangolt mozgással erősítik. A nagyobb csoportok gyakran táplálkozóhelyeken vagy közös éjszakázóhelyeken alakulnak ki.

A vadonban a reggeli és késő délutáni órákban aktívabb, különösen a forró, száraz időszakban. Erős, gyors repülő, amely a sziklafalak és folyóvölgyek között nagyobb távolságokat is megtesz táplálék után kutatva. A hangos kapcsolattartó kiáltások segítik a párok és a csapat tagjainak összehangolását.

Természetes étrendjében vadon termő magvak, diófélék, gyümölcsök, füvek, virágok és más növényi részek szerepelnek. A kaktuszok gyümölcsei és húsos részei energiát, valamint a száraz környezetben értékes folyadékot is adhatnak. Kemény csőre a héjas magvak és a rostos növényi részek feltörésére alkalmazkodott.

A mezőgazdasági területeken kukoricát, földimogyorót és más termesztett növényeket is fogyaszthat, ami konfliktust okozhat a helyi gazdálkodókkal. Fogságban változatos, nagypapagájokhoz illesztett pelletből, ellenőrzött magvakból, diófélékből, zöldségekből és kis mennyiségű gyümölcsből álló étrend szükséges. A zsíros magvak és a cukros gyümölcsök csak korlátozottan adhatók.

A vörösfülű ara természeténél fogva társas, ezért magányos tartásban különösen sok napi kapcsolatot és elfoglaltságot igényel. Biztonságos, tágas röpdében kell repülnie, másznia és szárnyalnia; egy egyszerű kalitka hosszú távon nem elégíti ki a mozgásigényét. A szabad repülést csak teljesen madárbiztos környezetben szabad biztosítani.

Rágójátékok, vastag természetes ágak, kötél- és keresőjátékok segítik a csőr, a lábak és az elme használatát. A rendszeres, pozitív megerősítésen alapuló foglalkozás csökkentheti az unalomból kialakuló tolltépést és rombolást, de a faj hangereje és intenzitása akkor sem szüntethető meg.

Fogságban csak igazolt, jogszerű származású, dokumentált tenyésztésből származó madár jöhet szóba. A beszerzés előtt ellenőrizd az eredetigazolást, a jelölést, az állatorvosi dokumentumokat és az adott országban érvényes természetvédelmi előírásokat. Vadon befogott példány vásárlása természetvédelmi és állatjóléti szempontból elfogadhatatlan.

A tartási hely legyen nagy, jól szellőző, biztonságos és rágásálló. A madár számára biztosíts napi mozgást, változatos táplálékot, fürdési lehetőséget, természetes ülőágakat és rendszeres, madarakhoz értő állatorvosi ellenőrzést. A konyhai gőzök, tapadásmentes edények túlmelegedett bevonata, dohányfüst, aeroszolok és mérgező növények veszélyesek lehetnek.

A vörösfülű ara költési időszaka a csapadékosabb hónapokhoz kapcsolódik, amikor a táplálékforrások is bőségesebbé válhatnak. A faj jellegzetes költőhelyei a folyóvölgyek sziklafalainak üregei és függőleges repedései, mivel természetes élőhelyén kevés a nagy, odvas fa. Egyes kutatások pálmákban költő állományokat is dokumentáltak.

A megbízható, minden állományra érvényes fiókaszám- és költési sikerátlag nem ismert. A szülők közösen gondozzák a fiókákat, a költőpárok pedig gyakran nehezen megközelíthető, kolóniaszerű sziklafalakon telepednek meg. Fogságban sikeresen tenyészthető, de a tenyésztéshez nagy röpde, tapasztalat, megfelelő pár és szakszerű fészekodú szükséges.

A faj természetvédelmi helyzete kritikusan veszélyeztetett. Állományait az élőhelyek mezőgazdasági átalakítása, a legeltetés, a tüzelőanyag-gyűjtés, a termőhelyek feldarabolódása, a korábbi befogás és a termesztett növények fogyasztása miatt kialakuló üldözés veszélyezteti.

A vörösfülű ara ökológiai szerepe jelentős: a növényi táplálék elfogyasztásával és ürítésével hozzájárul a magvak terjesztéséhez. A vadon élő állományok védelme, a helyi közösségekkel kialakított konfliktuscsökkentő programok és a felelős fogságban történő tenyésztés együtt segítheti a fennmaradását.