Barnanyakú afropapagáj (Poicephalus fuscicollis)

A barnanyakú afropapagáj, Poicephalus fuscicollis (Kuhl, 1820), a Poicephalus nemzetség önálló faja. Az itt követett rendszertani kezelés két alfajt különít el: P. f. fuscicollis és P. f. suahelicus. A fokföldi papagáj, Poicephalus robustus külön faj, ezért a korábbi, összevont leírások adatait ne vedd át automatikusan.

Erős csőrű, túlnyomórészt zöld papagáj, amelynek természetes életében a fák, a társas kapcsolatok és az időszakosan változó táplálékforrások meghatározók. Tartása hosszú távú vállalás: a helyigény, a hangadás és a mindennapi foglalkoztatás lehetősége egyaránt fontos szempont. A fogságbeli gondozásról alább közölt ajánlások általános papagáj-jóléti elvek, nem fajspecifikus kísérleti eredmények.

Elterjedése nem korlátozódik Afrika déli részére. A névadó alfaj Nyugat-Afrikában, Gambiától Nigériáig foltszerűen, továbbá az alsó Kongó térségében és Cabindában fordul elő. A suahelicus Közép-Afrika déli részétől Kelet-Afrikán keresztül Afrika déli térségéig terjed. Az előfordulás nem jelent összefüggő jelenlétet az érintett országok egész területén.

Délen a Dél-afrikai Köztársaság szélső északkeleti része, Botswana északi vidéke és Namíbia északkeleti Caprivi/Zambézi-térsége tartozik az elterjedéséhez. Szenegált és Sierra Leonét a megadott BirdLife-adatok kóborló, nem őshonos rezidens előfordulásként kezelik.

Idősebb fákkal tarkított szavannákat, folyó menti erdőket és különféle szárazabb erdőségeket használ. Nyugat-Afrikában mangrovékban és pálmás élőhelyeken is megjelenik. Nem egyszerűen bokrosokhoz kötődő madár: a táplálékot és odúkat adó fák különösen fontosak számára.

A World Parrot Trust körülbelül 32 cm-es testhosszt és 310–400 g-os testtömeget közöl. Zömök testalkatú, feltűnően nagy, szaruszínű csőrű papagáj. Tollazata túlnyomórészt zöld, combján és szárnyhajlatán narancsvörös színeződés látható.

A névadó alfaj feje szürkés–világosbarnás, a suahelicus feje ezüstszürkébb. A kifejlett tojó homlokán vagy fejtetőjén narancsvörös sáv lehet. A fiatalok színezete miatt ezt önmagában ne tekintsd minden életkorban biztos ivarhatározó bélyegnek.

A vadonban főként fákon mozog és táplálkozik. Párban vagy kisebb csoportokban él, közösen éjszakázik, és más Poicephalus-fajokkal is alkothat csapatokat. Hangos kapcsolattartó hangokat ad. Részben nomád életmódú; a déli suahelicus-állományoknál költés utáni szezonális helyváltoztatást is dokumentáltak. Tartásának mérlegelésekor ezért a hangadását is vedd komolyan.

Faodúban költ. A suahelicus vadon végzett vizsgálatában monogám párok természetes baobabodúkat használtak, és 2–4 tojásos fészekaljat neveltek. A költés időzítése földrajzilag eltér, ezért a teljes fajra nem adható meg egységes költési hónap.

A SANBI alfaji összefoglalója 24–28 napos kotlást és 55–85 napos odúban fejlődést ismertet. Egy terepi vizsgálatban a kirepülés idejét körülbelül 71 napra becsülték. Ezek alfajhoz és vizsgálathoz kötött adatok, nem minden állományra változatlanul érvényes értékek.

A kotlás és a korai fiókanevelés idején a hím a tojót is táplálja. Később mindkét szülő részt vesz az utódok etetésében.

A megadott, 2017. október 1-jei IUCN-értékelés szerint globálisan LC, vagyis nem fenyegetett. Az állománytrend ugyanakkor csökkenő. A kategória nem jelenti azt, hogy minden helyi állománya biztonságban van, vagy hogy egyedszáma stabil.

Dokumentált veszély az élőhelyek átalakítása, az idős táplálkozó- és odvas fák eltávolítása, valamint a fiókák kereskedelmi célú kiszedése. A dél-afrikai suahelicus-összefoglaló az élőhelyvesztést és az illegális befogást is kiemeli.

A védelem fontos része a megfelelő fás élőhelyek és fészkelőodúk megőrzése. A SANBI idézett dokumentumának utolsó adatfrissítése 2015. decemberi; 2026-os feltöltési útvonala nem teszi új állományfelméréssé.

A vadonban gyümölcsöket, magvakat és kemény termések magbeleit fogyasztja, emellett nektárt és kérget is felvesz. Egyes állományok táplálékában mobolaszilva, marula és baobab is szerepel. Az étrend területenként és évszakonként változik. A vadon fogyasztott növények felsorolását ne kezeld fogságbeli etetési engedélylistaként.

Fogságban az általános papagájtartási ajánlás teljes értékű, papagájoknak készült pelletre és változatos friss zöldség-gyümölcs kiegészítésre épít. A kizárólagos magkeverékes étrend nem megfelelő; az olajos magvakat és dióféléket inkább korlátozott jutalomként kínáld.

Avokádót ne adj. Az étrendváltást fokozatosan végezd, közben ellenőrizd a tényleges táplálékfelvételt és a testtömeget. Beteg vagy tenyésztésbe vont madár egyedi étrendjét különösen fontos madárspecialista állatorvossal kialakítanod.

Olyan tartási helyet biztosíts, amely lehetővé teszi a repülést, mászást és az akadálytalan szárnynyújtást. A kis kalitkában történő állandó bezárás nem megfelelő. Az általános jóléti ajánlások röpdét vagy biztonságos beltéri, rendszeres szabad repülést hangsúlyoznak; a kutatási összefoglaló nem ad fajspecifikus minimális méretet.

A szerkezet legyen nem mérgező és ellenálló az erős csőrrel szemben. Különböző átmérőjű természetes ülőágakra, tiszta etetőkre és itatókra, visszavonulási lehetőségre és zavartalan pihenésre van szüksége.

A társas kapcsolatot játékokkal nem pótolhatod. Megfelelő madártársnál az összeférhetőség alapvető; az összeszoktatást fokozatosan, felügyelettel végezd. Idegen madarakat ne helyezz automatikusan közös kalitkába.

Adj táplálékkereső feladatokat, biztonságosan rágható tárgyakat és változatos mozgási lehetőségeket. A berendezéssel ne foglald el a repüléshez szükséges teret.

A World Parrot Trust fogságban 20–25 éves élettartamot közöl. Ez nem igazolt maximális életkor, és nem garantálja egy adott madár várható élettartamát. A vadon élő állományokra a rendelkezésre álló intézményi összefoglaló nem ad megbízható számszerű átlagot vagy maximumot.

Választás előtt mérlegeld, hogy hosszú távon biztosítani tudod-e a mozgásteret, a társas kapcsolatokat, a napi foglalkoztatást és a megfelelő etetést. A hangos kapcsolattartó hangokkal is számolj. Ne pusztán a megjelenése alapján dönts: a tartási körülmények és a rendszeres gondozás lehetősége fontosabb, mint egy általános, kedvencként való alkalmasságot sugalló jellemzés.

A kutatási összefoglalóban jelzett 2026. október 21-i ellenőrzés szerint a faj a CITES II. függelékének, az Európai Unióban pedig a 338/97/EK rendelet B mellékletének hatálya alá tartozik. A természetvédelmi kategória és a kereskedelmi szabályozás külön rendszer: az LC besorolás nem jelent korlátozásmentes kereskedelmet.

A megadott 2025/6/EU rendelet külön uniós behozatali tilalmat sorol fel az Elefántcsontpartról, a Kongói Demokratikus Köztársaságból, Guineából és Togóból származó vad példányokra. Ez nem azonos minden fogságban tenyésztett példány tartásának általános tilalmával.

Vásárlás vagy behozatal előtt ellenőrizd az aktuális követelményeket és a példány igazolt eredetét. Ez az összefoglaló nem egyedi ügyletre vonatkozó jogi tanács.