Tuipapagáj (Brotogeris sanctithomae)
A tuipapagáj (Brotogeris sanctithomae) az Amazonas-medence kis termetű, zöld papagája, jellegzetes sárga homlokkal és kantárral. Társas, gyors röptű madár; fogságban tágas röpdét,…
A tuipapagáj (Brotogeris sanctithomae) az Amazonas-medence kis termetű, zöld papagája, jellegzetes sárga homlokkal és kantárral. Társas, gyors röptű madár; fogságban tágas röpdét,…
A tűzszárnyú papagáj (Brotogeris pyrrhoptera) Ecuador nyugati–délnyugati és Peru legészaknyugatibb részének mintegy 20 cm-es, társas madara. Elsősorban szezonálisan száraz erdőkben él; sebezhető…
A sárgaállú papagáj (Brotogeris jugularis) Közép-Amerika és Dél-Amerika északnyugati térségének kis termetű, társas madara, jellegzetes narancsszínű állfolttal. Fogságban tágas repülőteret, társas elfoglaltságot…
A violaszárnyú papagáj (Brotogeris cyanoptera) az Amazonas-medence főként nyugati térségeiben élő, 18–20 cm hosszú, társas és hangos madár. Kékes-ibolyás szárnytollai repüléskor feltűnők;…
A sárgaszárnyú papagáj, más néven aranyosszárnyú tirika (Brotogeris chrysoptera) körülbelül 16 cm-es, társas dél-amerikai papagáj. Természetes étrendjében a virágok és a nektár…
A csiriripapagáj (Brotogeris chiriri) Dél-Amerikában őshonos, kis termetű, zöld papagáj, feltűnő sárga szárnysávval. Társas, hangos madár; fogságban repülési lehetőséget, változatos elfoglaltságot és…
Az „Amazon” itt széles gyűjtőcsoport: az Amazona amazonpapagájai mellett Brotogeris-, Pionus- és Pyrilia-fajokat is magában foglal. A közös vonások közé tartozik az erős, magtörő csőr, a fejlett társas viselkedés, a jó mászóképesség és a változatos, többnyire amerikai élőhely. A csoporton belül azonban nagy különbségek vannak méretben, hangadásban, temperamentumban, színeződésben és tartási igényben. Egy faj jellemzőit ezért nem szabad automatikusan az egész kategóriára kiterjesztened.
Az „Amazon” megnevezés ebben a kategóriában nem egyetlen nemzetséget vagy fajt jelöl. Négy, egymástól elkülönülő nemzetség madarai szerepelnek benne: az Amazona amazonjai, a kisebb Brotogeris-papagájok, a Pionus-pionuszok és a Pyrilia fajai. Közös alapjuk, hogy az újvilági papagájok változatos csoportjába tartoznak, de alkatuk és életmódjuk között jelentős eltérések lehetnek.
A gondozási tanácsokat mindig a konkrét faj, életkor, egyedi temperamentum és tartási környezet alapján kell meghatároznod. Egy amazon hangereje vagy mozgásigénye nem mérvadó egy kisebb Brotogeris esetében, ahogy egy Pionus nyugodtabb viselkedése sem írja le valamennyi rokonát.
A felsorolt madarak Észak-, Közép- és Dél-Amerika különböző térségeiben fordulnak elő. Sok faj trópusi vagy szubtrópusi erdőkhöz kötődik, mások szárazabb erdőségekben, szavannákon, folyó menti növényzetben, hegyvidéki erdőkben vagy részben átalakított tájakon élnek. Az elterjedés nemzetségenként és fajonként más.
Az élőhelyvesztés, az erdők feldarabolódása és egyes helyeken a befogás veszélyeztetheti a vadon élő állományokat. A fajvédelmi helyzetet mindig az adott faj alapján kell megítélni.
Az Amazona nemzetség tagjai közé tartozik például a kékhomlokú, a lisztes, a narancsszárnyú, a sárgatarkójú és a zöldarcú amazon. Ide sorolják a szűk elterjedésű fajokat is, például a Puerto Ricó-i, a király- és a Jamaikai amazont. Ezek a madarak általában zömökebb testű, erős csőrű papagájok, amelyek hangos hívásaikról, fejlett tanulási képességükről és intenzív társas életükről ismertek.
A tollazat alapszíne gyakran zöld, de a homlok, a korona, a váll, a szárny és az arc élénk kék, sárga, vörös vagy narancsos mintázatot viselhet. A külső hasonlóság ellenére a fajok hangja, aktivitása, kezelhetősége és természetvédelmi helyzete nem azonos.
A Brotogeris nemzetség fajai közé tartozik a csiriripapagáj, a fehérszárnyú, a sárgaállú, a sárgaszárnyú, a tirika-, a tui-, a tűzszárnyú és a violaszárnyú papagáj. Ezek többnyire kisebbek az amazonoknál, gyors mozgásúak és élénk természetűek. Sokuknál feltűnő szárny- vagy arcjegyek egészítik ki a zöld alapszínt.
Kisebb testük nem jelenti azt, hogy kevés helyre vagy kevés foglalkozásra lenne szükségük. A repülés, a mászás, a játék és a biztonságos rágás ezeknél a madaraknál is fontos. Egyes egyedek kifejezetten hangosak és kitartóan keresik a társaságot, ezért a lakókörnyezethez és a család napirendjéhez is illeszkedniük kell.
A Pionus nemzetségbe tartozik például a bronzszárnyú, a fehérsapkás, a Maximilian- és a piroscsőrű papagáj. A Pyrilia csoport képviselői között található a Caica-, a keselyűfejű, a narancsarcú, a rózsásarcú, a sáfrányfejű és a vörösfülű papagáj. Tollazatuk sokszor finom, fémes vagy kontrasztos színeket mutat, de a fajok felismeréséhez a fej- és szárnymintázat, a csőr és az elterjedés együtt ad biztosabb támpontot.
A Pionusokat gyakran visszafogottabb hangulatú madarakként említik, de egyedi különbségeik nagyok. A Pyrilia-fajok kevésbé gyakori társállatok, ezért tartásuk előtt különösen fontos a megbízható származás, a szakértői segítség és a fajhoz igazított környezet.
Ezek a papagájok intelligens, kíváncsi és társas madarak. A csőrüket mászásra, tárgyak vizsgálatára és keményebb táplálék feldolgozására is használják. A környezet gazdagítása ezért alapvető: adj nekik biztonságos, rendszeresen cserélt játékokat, természetes ülőrudakat, keresőfeladatokat és napi mozgási lehetőséget.
Madarat csak ellenőrizhető, legális forrásból válassz, és számolj azzal, hogy hosszú évekre szóló napi figyelmet, türelmet és költséget vállalsz.
Ebben a csoportosításban nem. Az Amazona nemzetség amazonjai mellett Brotogeris-, Pionus- és Pyrilia-fajok is szerepelnek, ezért az „Amazon” itt gyűjtőcímke, nem egységes rendszertani kategória.
Az amazonpapagájok az Amazona nemzetségbe tartoznak. A csiriripapagájok és rokonaik a Brotogeris, a pionuszpapagájok a Pionus, a caica- és más hasonló papagájok pedig a Pyrilia nemzetség tagjai.
Nem azonos módon. A testméret, a hangosság, a mozgásigény, a társas viselkedés és a várható gondozási feladatok fajonként jelentősen eltérnek. Vásárlás előtt mindig az adott faj igényeit kell megismerned.
Biztosíts tágas, biztonságos röpdét vagy kalitkát, rendszeres szabad mozgást, változatos és fajhoz illő táplálást, rágási lehetőséget, társas kapcsolatot és madarakhoz értő állatorvosi ellátást. A hang és a hosszú távú elköteleződés is fontos szempont.